A 2030-as évek közepéig a nyugdíjrendszer bevételei fedezik a kiadásokat, a jelenlegi szabályok és járulékszint mellett tehát a nyugdíjkiadások finanszírozása ezen időpontig a nyugdíjrendszeren belülről biztosítva van – áll a Magyar Nemzeti Bank (MNB) témában kiadott tanulmányában. A Berki Tamás, Palotai Dániel és Reiff Ádám által készített kutatás célja az volt, hogy modellezéssel mérje fel a meglévő állami nyugdíjellátás fenntarthatóságát, látva a most is ismert népesedési folyamatokat. Márpedig ezek évek óta a társadalom idősödése felé mutatnak, mind több lesz az egyre tovább élő nyugdíjas, akiknek az ellátását egyre kevesebb aktív korú dolgozónak kellene biztosítania. – Magyarországon az 1990-es évek elején 1,4 millió volt a 65 éves és idősebb népességlétszáma, 2011-ben pedig már 1,7 millió főt számlált a korcsoport, arányuk a népességben 13-ról 17 százalékra nőtt – mondta a Magyar Időknek Nagy Csaba, az OTP Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója. A szakmai számítások szerint 2030-ra 2,1 millióan lesznek ebben a korsávban, arányuk közel lesz a 24 százalékhoz, 2060-ra pedig 2,6 millió fő lehet 65 év felett, ami már nagyjából a teljes lakosság harmadát jelenti.
Ki kell használni a kegyelmi állapotot
Ilyen kilátások mellett már felmerülnek aggodalmak a rendszer fenntarthatóságával kapcsolatban. – Ez attól függ, hogy mit tekintünk fenntarthatónak – mondta lapunknak Horváth Gyula, az Aegon pénzügyi vezérigazgató-helyettese. – Ha csak számszerűen nézzük a be- és kifizetések egyensúlyát, akkor valóban, 2035-40-ig működőképes a rendszer, bár vannak olyan számítások, amelyek ennél rövidebb időtartamot vetítenek előre. Azonban egy nyugdíjrendszert 50-60 évre kell tervezni, hiszen a mostani aktívak csak 40 év múlva vonulnak vissza – tette hozzá. Az MNB tanulmány is megállapítja, hogy ezt követően jelentős hiány alakulhat ki, 2080-ra a hézag a tanulmány szerint nagyjából a GDP 4,5 százaléka lehet.
Horváth Gyula szerint jelenleg kegyelmi állapot van, mivel nem csak egyensúlyban van a rendszer, a 2020-as években akár többletben is lehetnek a befizetések. – Ezt a pénzt kell most félretenni és megtakarítani, hogy ki lehessen pótolni a 2040 utáni időszakban a hiányt. Ez azonban a tanulmány szerint kevés, a hosszú távú fenntarthatósághoz a GDP 1,5 százalékát kitevő, a nyugdíjrendszeren kívülről jövő, vélhetően adópénzekre lesz szükség – mondta.
Nem mindegy, mennyi
A rendszer megmaradásán túl az sem mellékes, mennyi lesz az a nyugdíj, amire az idősek jogosultak. – Mindenképp cél, hogy az állami nyugdíj mellé legyen valamilyen önerőből való kiegészítés. Abban ugyanis az MNB is egyetértett, hogy a nyugdíjak csökkenni fognak – mondta Nagy Csaba. Az OTP Nyugdíjpénztár legújabb felmérése alapján a magyarok nem túl optimisták. A kutatás szerint a többség úgy látja, hogy nyugdíjasként aktív korú fizetésének 77 százalékból tudna megélni, ugyanakkor csak az összeg 66 százalékára számítanak. Ebből következik, hogy sokan már most úgy számolnak, hogy nyugdíjas korukban is dolgozni fognak, többek között azért is, mert tízből mindössze négy 15 és 69 év közötti magyarnak van akármilyen megtakarítása, amivel a nyugdíját is kiegészíthetné.
– Meg kell értetni az emberekkel, hogy ha megélik a 65. évet, utána még 20 évig élniük kell valamiből, vagyis szükségük lesz pénzre is – mondta Horváth Gyula. Jól használható hüvelykujjszabály: ha valaki 45 évesen arra következtetésre jut, hogy mai értéken 50 ezer forintra lesz szüksége az állami nyugdíj kipótlására, akkor ennyit is kell félretennie. Ez nehéz döntés, mivel így akár 20 évre is el kell a fogyasztását halasztania. Ha korábban kezdi el a tartalékolást, akkor értelemszerűen kisebb összegekkel is elérhető ugyanaz a cél.
Erre a szakértők szerint még mindig visszafogott a hajlandóság, és ezen az sem igazán segít, hogy az utóbbi három évben dinamikusan nőnek a bérek. – A jövedelmek változása önmagában még nem feltétlenül mutatkozik meg az öngondoskodási hajlandóságban – vélekedett Nagy Csaba. Meglátása szerint ezen a téren sokkal fontosabb az időfaktor, vagyis az, hogy valakiben tudatosul, a kora miatt is ideje lenne félretenni, mert az állami ellátásából nem feltétlenül fog kijönni.
Semlegesülő intézkedések
Az MNB-tanulmány külön kiemelte az elmúlt évek kormányzati intézkedéseit, például a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosítását, vagy a nyugdíjkorhatárok, illetve kedvezmények átalakítását, mint a következő 20 év egyenlegjavító elemeit. Horváth Gyula szerint a magánynyugdíj-pénztárak beolvasztása az állami ellátásba leginkább elodázta a problémát. – Az akkori költségvetési helyzetben az állam jól járt rövid távon, azonban 2025 után már neki kell fizetnie a korábbi pénztártagok nyugdíját, így hosszú távon az intézkedés hatása lényegében semleges – tette hozzá. Kérdésünkre elmondta, a jelenleg a munkaerőpiacot fájdalmasan érintő kivándorlásnak is hasonló a hatása, csak fordított irányban. Az, hogy most sokan külföldre települnek, azt jelenti, hogy az állami rendszer bevételtől esik el. Hosszú távon azonban ez kiegyenlítődik azáltal, hogy ezeknek az embereknek nem kell majd nyugdíjat fizetni.