Szerintük hamarosan visszaállnak a régi árak, a kereskedők lenyelik az adócsökkentést. Szó se róla, tényleg többen próbálkoznak megfúrni az áfacsökkentés jótékony következményeit, így az ellenzék nem folytat magányos küzdelmet ebben az ügyben. A kiskereskedelem egyes szereplői egyelőre nem tesznek eleget az árak ígért redukciójának, a tej esetében például nem mindenütt találkozni alacsonyabb árakkal. Vannak boltok, amelyek dafke egyetlen forinttal sem hajlandók olcsóbban adni a 2,8 és a 3,5 százalékos, egészséges zsír- és vitamintartalmú tejet.
Holott rosszul teszik, akik szabotálják a rendelkezést; nem valószínű ugyanis, hogy a polgárok ezt díjaznák. Az élelmiszerüzletekben látható, hogy az emberek élnek a lehetőséggel és nagy mennyiségben vásárolják a minimalizált áfájú csirke- és pulykahúst, tejet, tojást. Aki tehát elrontja a családok örömét, ne számítson semmi jóra népszerűségügyben.
De rosszul jár az a kereskedő is, aki nem használja ki az áfaredukció keltette nagyobb forgalmat. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára lapunknak elmondta: a forgalmi adó idei csökkentése már ebben a hónapban jelentősen megnyomja az értékesítés adatait, és érezhető a lakossági fogyasztás bővülése.
Az sem véletlen, hogy egyes boltokban éppen a tej árát nem hajlandók az áfacsökkentés arányában levinni. A szocializmus idején a kenyérén kívül a tej ára kiemelt politikai kérdés volt. 1994-ben az MSZP a 3,60 as kenyér és tej irreális ígéretével tudott választást nyerni. Ma sincs ez másként: a tej ára és minősége központi eleme a jólét meglétének vagy hiányának. Sok érdek fűződik tehát ahhoz, hogy ne koronázza siker a kormány erőfeszítéseit, amelyekkel szeretne egészséges, olcsó tej ivására biztatni mindenkit.
Az ellenlobbik olyan szirénhangokkal operálnak, mint hogy a lakosság megszokta az íztelen UHT-tejet, és azt szeretnék elérni, hogy annak is levigyék az áfakulcsát. Hogy a nyugatihoz igazodva a lakosság nálunk is rászokjon a gagyira, és a feldolgozóüzemek sokkal nagyobb bevételre tehessenek szert. Csak hát mi lenne, ha a vállalatok kizárólag hamburgert és sült krumplit akarnának szállítani a gyermekmenzákra pusztán amiatt, mert azok előállítására vettek költséges berendezéseket?
Ugyanígy nem szabad engedni a negyvennyolcból és az árcsökkentésből. A minőségrombolók a társadalom igényszintjének leszállítására is törnek. Tudják: ha az életszínvonal emelkedik, semmi esélyük a választásokon.