A térségi átlagnál több magyar vállalatvezető látja pozitívan a magyar gazdaság kilátásait, a megkérdezettek többsége nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy cége növekedését korlátozhatja-e a gazdasági környezet – derül ki az EY pénzügyi tanácsadó tegnap megjelent, az üzleti szektorban tapasztalható korrupciót felmérő kutatásából. A pozitív összkép mellett azonban a felmérésből az is kiderül, hogy komoly hiányosságok vannak a cégek működésében, és hiába látja egy munkavállaló, hogy visszaélések történnek, többnyire nem mer róla szólni.
Mint azt Biró Ferenc, az EY felelős üzleti működés szolgáltatások részlegét vezető partnere szerdán újságíróknak elmondta, azért is probléma, ha a gondokat észlelő munkavállaló nem számol be arról, amit látott, mert a hatóságok jóval nagyobb biztonságot nyújthatnának neki, mint az, ha pusztán hallgat.
A kutatásban résztvevők 52 százaléka mondta azt, hogy észlelt visszásságokat a munkahelyén, ennek ellenére ott maradt. Erre a kérdésre térségi összesítésben 37 százalékos volt az igennel nyilatkozók aránya. Felettébb aggasztó, hogy a válaszadók csaknem 70 százaléka azzal magyarázta a hallgatását, hogy féltette a biztonságát. Biró Ferenc szerint az is előfordul, hogy ezt testi épséget vagy családtagokat célzó fenyegetések okozzák.
Hangsúlyozta, minden cég működésében fontos, hogy egy olyan közeg jöhessen létre, ami végső soron kiveti magából azokat az elemeket, amelyeknek célja a károkozás. Lapunk felvetésére elmondta, az, hogy várhatóan piaci szükségletek és szabályozói lépések miatt már idén is emelkednek a fizetések, önmagában még nem elég. – Meg kell fizetni az embereket – mondta, azonban olyan céges kultúrára van szükség, ahol ezt az alapvetést kialakult bizalom is övezi.
A helyzet megteremtésére, ami adott esetben védettséget ad a munkavállalóknak, célszerű megfelelési, úgynevezett compliance szabályokat kidolgozni, ez azonban Magyarországon még nem kellően elterjedt, leginkább a nemzetközi vagy tőzsdei – és tőzsdére készülő – vállalatoknál jellemző, pedig egy kisebb cég alkalmazottainak is fontos védettséget jelenthet.
Ezzel együtt pozitívum, hogy a régiós átlagnál kevesebben vélték úgy a felmérés válaszadói, hajlandók lennének pénzt adni üzlet elnyeréséért. Az öt százalék körüli aránnyal a régiós átlag felét hozták a magyar válaszadók abban a kategóriában, hogy hajlandók lennének-e haszonszerzés miatt hamis információkat szolgáltatni vagy adatokat meghamisítani. Arra a kérdésünkre, hogy ehhez képest mennyi lehet a tényleges szám – hiszen adott esetben bűncselekmények elkövetésére kérdezett rá a felmérés – Biró nem kívánt konkrét becslésekbe bocsátkozni.
Érdekes kettősség is tapasztalható a területen. A visszaéléseket jelenteni vágyók többsége bizalommal fordulna a hatóságokhoz vagy akár a piacfelügyelethez, és a régiós átlaghoz képest jóval több hazai munkavállaló lenne hajlandó lemondani a privát szférájáról is. Így például többen tartják elfogadhatónak, hogy munkáltatójuk ellenőrizze e-mailjeiket vagy telefonhívásaikat. Egyúttal a régiós átlag alatti, mindössze 16 százalékos igenlő válasz volt arra a kérdésre, hogy az adott cég működését pozitívan befolyásolta-e a szabályozói környezete, vagyis a kormányzati szándékokkal összhangban a cégek többet várnának az államtól.