A felére csökkent az idén a diótermelők árbevétele az előző évhez képest. Ennek oka, hogy a tavaszi fagyok miatt lényegesen kevesebb termést takaríthattak be az ültetvények tulajdonosai, mint tavaly, ráadásul a sok eső miatt a minőség is rosszabb lett a megszokottnál. Csizmadia György, a Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (Fruitveb) alelnöke lapunknak elmondta: amellett hogy kevesebb az idei diótermés, az árak sem kedveztek a gazdálkodóknak. A külpiacokon 20-30 százalékkal olcsóbban vásárolták fel a magyar diót a kereskedők. Az áresés szoros összefüggésben van a minőség romlásával. Nyugat-Európában a diót jellemzően héjastul vásárolják meg a kereskedők – ellentétben a hazai piaccal, ahová szinte kizárólag tisztított formában kerül –, a termés minősége s így az árak is annál magasabbak, minél világosabb a termés héja. Az idén a sok csapadék miatt azonban a magyar dió színe sötétebb lett, így viszont már csak másodosztályú áruként kerülhet a külpiacokra.
Magyarországon a becslések szerint 5-6 ezer hektárnyi dióültetvény van, a termésátlag pedig országosan 0,5–1 tonna hektáronként. Csizmadia György szerint az idén a tényleges termésátlag közelebb volt a fél tonnához. A teljes betakarított mennyiség közel 90 százalékát külföldön értékesítik a termelők, a magyar fogyasztás elhanyagolható. A cukrászipar jellemzően Romániából és Moldáviából szerzi be az olcsóbb, tört diót. A fogyasztói piacokon pedig általában karácsony környékére korlátozódik a kereslet a tisztított dió iránt. – Amit az ünnepekig nem adnak el, az általában már nem kel el az új évben – fogalmazott Csizmadia György. Holott a Fruitveb alelnöke szerint épp itt lenne az ideje annak, hogy emeljük a diófogyasztás kultúráját Magyarországon, a számos mesterséges adalékanyagot tartalmazó rágcsálnivalók helyett például sokkal egészségesebb választás lenne a pörkölt dió vagy mandula.
Az árak nemcsak külföldön estek: itthon is olcsóbban szerezhetik be a diót a vásárlók. Egy éve 3900–4800 forintért, az idén 2800–3990 forintért kínálják a dió kilóját. Csizmadia György szerint két táborra szakadt a hazai termelés: a gazdálkodók egy része semmilyen erőfeszítést nem tesz azért, hogy jobb termést érjen el, ők a területalapú támogatások nélkül nem maradnának életben. A másik csoport viszont tápoldatozva, öntözve minőségi árut termel. Esetükben nem ritka a hektáronkénti 2,5-3 tonnás termés sem, ami már elég szép profitot eredményez.