Öt-hét év múlva az Iran Air minden nagy légitársaságnak riválisává válik, mondta Abbász Akondi iráni közlekedésügyi miniszter a CNN amerikai hírtelevíziónak, részletezve a nagyívű terveket. Haszán Róháni iráni elnök a múlt héten Európában többek között repülőgépek beszerzéséről egyeztetett, s az is kiderült, hogy az irániak már régóta tárgyalásokat tartanak az amerikaiakkal az ottani piacra való visszatérésről a hosszú hiátust követően. „A New Yorkba tartó napi rendszerességű járatok természetesek voltak az iszlám forradalom előtt, s remélhetőleg a közeli jövőben újra ezt mondhatjuk majd el róluk” – mondta Farhad Parvares, az Iran Air vezérigazgatója.
1978-ig az Iran Air járatai megszokott vendégek voltak Amerikában, hiszen az iszlám forradalom győzelméig a közel-keleti monarchia az Egyesült Államok legszorosabb szövetségese volt. Az Iran Air nem hivatalosan a világ második legbiztonságosabb légitársasága volt az ausztrál Qantas mögött. A cég kérésére kezdett hozzá a Boeing a 747SP típusú gép elkészítéséhez, amelyet a hagyományosnál nagyobb igénybevételre terveztek, hogy a Teherán és New York közötti távot leszállás nélkül megtehesse. A forradalom 1979-es győzelme után a robusztus hatású jumbo egyike volt azoknak a gépeknek, amelyek biztonsági szempontból még berepülhettek Európába. Az utolsó járat New Yorkba 1979. november 8-án szállt fel, de soha nem érkezett meg célállomására, mert az iráni diákok elfoglalták a teheráni amerikai nagykövetséget, így a gép a kanadai Montrealban ért földet.
A különleges repülőgépből összesen 45 darabot gyártottak, ebből jelenleg egyetlen repül menetrendszerűen, ez az Iran Air gépe, s meglátszik rajta az igénybevétel. Elemzők szerint Irán légi közlekedése nagyjából Ausztrália és Törökország igényeihez mérhető, az irániak pedig előreláthatólag 25–50 milliárd dollárt szánnak öt-tíz éven belül az Iran Air újjáépítésére. A cég előre szólt, hogy nem fog egyetlen repülőgépgyártóhoz se odamenni, a társaságok jöjjenek Teheránba, megtenni ajánlataikat. Ezt az európai cégek könnyebben fogják megtenni, mint az amerikaiak, utóbbiak számára ugyanis a belső szabályozás továbbra is nehézkessé teszi, hogy Iránban nyissanak üzletet vagy az esetleges európai leányvállalataikon keresztül igazgassák az üzletmenetet a volt ellenség területén.
A szőnyeg piaca
Visszatérnek a perzsaszőnyegek Amerikába, ahol a hagyományos iráni termékek helyett indiai, pakisztáni vagy kínai szőnyegek vették át az eredetiek helyét, miközben az igény magasra szökött a gazdag amerikaiak körében. A szőnyegek az utolsó olyan termékek voltak, amelyeknek kereskedelmét betiltották a kaviár, a pisztácia vagy a sáfrány mellett. Ezek apróságoknak tűnhetnek, de nem azok, az iráni gazdaság exporttermékei közül az első helyen az olaj és gáz áll, a második a pisztácia, a harmadik pedig a perzsaszőnyeg. 2011-ben Irán 600 millió dollárnyi szőnyeget exportált, ezt egymilliárd dollárra akarta feltornászni a következő évben, de a szankciók keresztülhúzták a számításait.