2016. május 31., kedd, Angéla, Petronella napja
Gazdaság, Interjú
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/gazdasag/194920-194920/

Pozitív mérleggel zárjuk az uniós ciklust

A számok alapján elsők vagyunk az uniós rangsorban
Csúcsot döntött a magyar fejlesztéspolitika, az unió tagállamai közül egyedüliként pozitívan zárja az uniós ciklust, a 2007 és 2013 között rendelkezésre álló teljes forráskeretet kimerítettük, máig 8900 milliárd forint jutott el a pályázókhoz. Bár a mérleg nyelve pozitív irányba billen, célzottabb és hatékonyabb felhasználással jóval kedvezőbb pozícióból folytathatnánk a megkezdett munkát – nyilatkozta a lapunknak adott interjúban Csepreghy Nándor. A Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes szerint a következő időszakban mindent meg kell tenni azért, hogy a gazdasági növekedés, az uniós fejlesztési pénzekről leszakadva, önállóan is fenntartható legyen. Brüsszel tartogathat még meglepetéseket, ám a fejlesztési források esetleges megkurtítása a migránshelyzet miatt ellentmond minden, az EU működését szabályozó jogi alapnak.

– Az idén záruló uniós ciklus eredményeiről és az elmúlt évek fejlesztéspolitikai tapasztalatairól készül vitanapot tartani az Országgyűlés. Kijelenthetjük, hogy sikerül forrásvesztés nélkül lezárni a 2007–2013-as európai uniós fejlesztési ciklust. Hogyan értékelhető az elmúlt hét év teljesítménye?
– Ami a számokat illeti, csúcsteljesítményről beszélhetünk. Túl vagyunk a 8900 milliárd forintos kifizetésen, amit, őszintén bevallva, senki sem mert remélni még az év elején, amikor 6600 milliárd forintnál járt az uniós pénzek felhasználása. Úgy néz ki, hogy valóban meglesz a száz százalék, bár az Európai Bizottság még tartogathat egy-két meglepetést. A programok zárása kapcsán nagyon sok vita van még a bizottság és a tagállamok között, ahogy hazánk esetében is vannak még elvarratlan szálak.

– Több ügyben is vitában áll az ország Brüsszellel. Hol tartanak a tárgyalások?
– A közutas és az aszfaltkeverős ügy még nincs lezárva, ahogy a Társadalmi megújulás operatív program és a Társadalmi infrastruktúra program pályázatai kapcsán is vannak még nyitott kérdések a bizottság és a magyar kormány között. A viták lezárásához még néhány tárgyalásra biztosan szükség lesz.

– Már említettük, hogy a számok alapján rekordot ért el az ország, arról azonban még nem beszéltünk, hogy mi van a statisztika mögött. A korábban kitűzött célok, a gazdaságfejlesztés tekintetében eredményesnek nevezhető-e az idén záruló támogatási időszak?
– Az értékítélet nyilván kettős. Ha csak a számlálót figyeljük, és nem nézünk a számok mögé, akkor hatalmas sikert tudhatunk magunknak: a 27 európai uniós tagállamból Magyarország érte el a legjobb eredményt. De ezt a meccset a hajrában nyertük meg. 2010-ben még sokan leköröztek, ahogy az utóbbi egy-két évben is voltak olyan tagállamok, amelyek nálunk jobban álltak a források felhasználásában. Ugyanakkor, ha a számok mögé nézünk, akkor már nem ennyire pozitív a kép. Azt látjuk, hogy ha koncepcionálisan jobban végiggondolt program indult volna el 2007-ben, akkor százszor kedvezőbb eredménnyel zárhatnánk a programot.

– Melyek voltak a ciklus legnagyobb hibái?
– A legnagyobb gondot az okozta, hogy hiányoztak a prioritások a programból. Ráadásul 2007-ben, az előző ciklus indulásakor a hazai és az uniós gazdasági klíma is olyan volt, amelyben a vállalkozások nagyon olcsó hitelekhez juthattak. Így a fejlesztési források igénybevétele csak egy volt a sok közül, amelynek segítségével a beruházásaikat megvalósíthatták. Bár az uniós pénz volt a legköltséghatékonyabb módszer, mégis sokan az alacsony, 1-2 százalékos kamattal elérhető kölcsönből fejlesztettek. A 2008-as válság be­gyűrűzésével azonban ennek egy csapásra vége szakadt, a banki hitelkamatok pedig olyan emelkedésnek indultak, amit a gazdaság egyetlen szereplője sem tudott követni. Ettől kezdve mindenki az uniós források felé fordult, de ezek a pénzeket mentőövként, és nem a valós beruházási igényéhez mérten használta a vállalkozói kör. Ennek eredményeként létrejött egy olyan pályázati rendszer, amelyben a cégek nem azt nézték, hogy saját működésük racionalizálásához milyen beruházásra van szükségük, hanem azt keresték, hogy milyen célra tudnak pályázati pénzt lehívni. Ebből egy időre sikerült megoldani a likviditási gondjukat. Aki időt nyer, életet nyer alapon élték túl a válság időszakát a cégek ezeknek a pénzeknek köszönhetően.

– Sokszor elhangzott kritika, hogy az előző időszakban elaprózták az uniós pénzeket.
– Ez valóban így van. Rossz kompromisszumot kötöttünk, és az unió is csak későn eszmélt rá, hogy nem ez a megfelelő válasz a válság által felvetett kihívásokra. A válságkezelés ugyanis az egész közösségben arra irányult, hogy – szemben a racionálisan végiggondolt fejlesztések támogatásával – olcsó és könnyen elérhető hitelekkel igyekeztek megállítani a zsugorodást és beindítani a bővülést. Ugyanakkor a hitel hajtotta növekedés mögött nincs valódi teljesítmény.

– Az utóbbi évek hazai gazdasági sikerei mögött részben mégiscsak az uniós pénzek felhasználása áll. A mérleg ezek szerint nem lehet teljesen negatív.
– Nem titok, hogy a háromszázalékos gazdasági növekedés az elmúlt években kifizetett sok ezer milliárd forintnyi uniós támogatásnak is köszönhető. A források hatása ugyanis duplikált a gazdaságban: nemcsak a nyertes pályázóknál jelentkezik, hanem érezhető azoknál a vállalkozásoknál is, ahol az adott gépet, eszközt vagy berendezést megvásárolják. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a támogatások közvetett haszonélvezői épp azok a tagállamok, amelyek finanszírozzák a felzárkóztatásra szánt keretet. Az uniós pénzből vásárolt berendezések zömét például Németországból rendelik meg a nyertes pályázók. Másrészt, amikor ezek a fejlesztések termelni kezdenek, a gazdaságban is elkezdenek pörögni a felhasznált uniós pénzek. A mérleg tehát bizonyosan pozitív, a kérdés csak az, hogy mennyivel jobb teljesítményt tudtunk volna elérni, ha célzottabban, átgondoltabban használhatjuk fel a támogatásokat.

„Egyensúlyt kell fenntartani a kifizetések összege és a hatékony felhasználás közt” Fotó: Kurucz Árpád

„Egyensúlyt kell fenntartani a kifizetések összege és a hatékony felhasználás közt” Fotó: Kurucz Árpád

– Sikerült-e levonni az elmúlt időszak tanulságait? Melyek azok a tapasztalatok, amelyek mentén a 2014–2020 közötti rendelkezésre álló uniós forrás elosztását a kormány megtervezte?
– Nyilván nem vagyunk elégedettek az előző ciklussal, hiszen ha így lenne, akkor nem lett volna szükség az intézményrendszer átalakítására, felesleges lett volna egy új fejlesztéspolitikai célrendszer kijelölése. De ez nem így történt, aminek okait ma már senki nem kérdőjelezi meg. Egy teljesen új intézményrendszert építettünk fel, amely mára bebizonyította, hogy egy időben képes sikerrel zárni az előző ciklust és fókuszált logikával felépíteni és elindítani az új támogatási időszakot. Másrészt jelentős változáson ment át a szemléletrendszer is. A korábbi szabályt felülírva az uniós pénzekhez csak azokat a vállalkozásokat engedjük közel, amelyek mögött valóban munkaalapú teljesítmény áll.

– Sokszor említett cél, hogy az új fejlesztéspolitika a valós eredményt hozó beruházásokat támogassa. Milyen változások történtek ennek érdekében a pályázati rendszeren belül?
– Sokkal világosabb és racionálisabb szabályrendszer keretében kaphatnak pénzt a cégek. Egyrészt már a fejlesztési támogatói döntések meghozatalakor látni szeretnénk, hogy mi lesz az adott beruházás eredménye. Ugyanakkor az irreális elvárásokat kivettük a rendszerből. Ennek köszönhetően egy technológiai fejlesztés esetén nem várjuk el például az adott cégtől, hogy bővítse az alkalmazotti létszámot, hiszen a beruházás lényege éppen az, hogy egy modernebb géppel hatékonyan ki tudja váltani – az egyébként a legmagasabb termelési költségű – élőmunkaerőt. Ezekben az esetekben viszont jogos elvárás, hogy a kiindulási évhez képest emelkedjen az árbevétel. Azokban az ágazatokban pedig, ahol a munkahelyteremtést akarjuk támogatni, az a cél, hogy a fejlesztések révén olyan körülményeket teremtsenek a vállalkozások, amelyek új emberek felvételét teszik lehetővé. Ez egy nagyon fontos szemléletbeli különbség az előző ciklushoz képest.

– Ahhoz, hogy a gazdasági növekedés üteme ne törjön meg, becslések szerint jövőre legalább 2000 milliárd forintnyi uniós forrást kell kihelyezni a gazdaságba. Tartható ez a célkitűzés?
– Az a vállalás akkor realizálható, ha vannak pályázatok és nyertes projektek. A vállalkozók részéről nagy az igény a fejlesztési források iránt. Ugyanakkor nagyon szigorúan kell fenntartanunk egyfajta egyensúlyt a kifizetések összege és a hatékony felhasználás közt. A kifizetési célok teljesülése érdekében nem engedhetjük fellazulni azokat a szabályokat, amelyeket mi magunk döntöttünk el annak érdekében, hogy a a munkahelyteremtési, gazdaságfejlesztési ambíciókat az évtized végére el tudjuk érni.

– Az elmúlt évek gazdasági sikerei szorosan összekapcsolódnak az uniós pénzek felhasználásával, ugyanakkor 2020 után bizonyosan megváltozik a támogatói környezet, fejlesztési forrásokra a mai formában nem számíthatunk. Hogyan tudjuk elérni, hogy a gazdasági növekedés EU-s támogatások nélkül is fenntarthatóvá váljon?
– Csak úgy tartható fenn a gazdasági növekedés, ha valóban jó projektek valósulnak meg a következő években. Bár a piac ki van éhezve ezekre a forrásokra, nem nyithatunk meg olyan kiskapukat, amelyek ugyan a kifizetést növelnék, de a támogatott fejlesztések hosszú távon nem lesznek önfenntartóvá és haszontermővé. Ha rövid távú célok miatt elengednénk ezt a fontos szempontot, akkor 2020 után esélyünk sem lenne arra, hogy önfenntartó modell működjön Magyarországon. Az új fejlesztéspolitika ezért egy három pilléren nyugvó rendszerre épít, ezen belül a szaktárcáknak nagyon nagy felelősségük van abban, hogy a pályázati kiírásokat abban a szempontrendszerben fogalmazzák meg, amelyek végén elvárhatjuk, hogy 2020 után fenntartható pályára álljon a magyar gazdaság. A pályázókra is számítunk. Tudomásul kell venniük, hogy az uniós források nem egyfajta mentőövként szolgálnak. A támogatás ugyanis egy megelőlegezett bizalom, amit nekik munkával és saját erővel kell kiegészíteniük. Így a beruházás termőre fordulhat, amely aztán növekvő volumen mellett több adóbevételt termel, és megteremti azokat a pénzügyi alapokat, amelyeket uniós források nélkül is gazdaságfejlesztésre tudunk fordítani. A rendszer harmadik eleme pedig maga a Miniszterelnökség, amely ezeket a stratégiai szempontokat érvényesíti mindkét oldalon a teljes pályázati életciklusban.

– Kijelenthetjük, hogy ez a 2014–2020 közötti támogatások felhasználásával kell felkészülnünk a 2020 utáni időszakra?
– Az elkövetkező évek alatt minden olyan „házi feladatot” el kell végeznünk, amely szükséges ahhoz, hogy 2020 után a magyar gazdaság egyáltalán a pályán tudjon maradni a versenytársak mellett. Ha ez nem történik meg, akkor Magyarország elveszítheti gazdasági szuverenitását.

– A gazdasági válság lassú lecsengése után új kihívásokkal kell szembenéznie Európának. A migránsválság kapcsán pedig nehezen alakul ki az egység a tagállamok közt. Felmerült, hogy a hazánk kvótaellenes fellépését a fejlesztési források megkurtításával „honorálná” az unió. Elképzelhetőnek tartja, hogy a bevándorlási kérdésekkel kapcsolatos nézeteltérés miatt ténylegesen csökkenjen a hazánknak járó uniós keret?
– Valóban felmerült az Európai Tanácsban, hogy a tagállamok számára dedikált forrásokat a migrációs válság enyhítésére lehessen felhasználni. Az Európai Bizottság olykor összeköt össze nem illő dolgokat. A fejlesztési források ilyen irányú felhasználása ellentmond minden olyan jogi alapnak, ami az Európai Unió működését szabályozza. Ebben mi határozott álláspontot képviselünk, nem tudjuk elfogadni Brüsszel nézetét. A migránsválság kapcsán kialakult helyzet olyan kihívás, amire mindenképpen választ kell adni. De ez a válasz nem lehet azonos azzal, hogy az unió tagállamainak különböző jogfosztásán keresztül érjünk el valamilyen eredményt.

Kiemelt

Nem változott a paksi szerződés

Félreértés, hogy a magyar kormány kihátrálna az Oroszországgal kötött hitelmegállapodásból – mondta Aszódi Attila, a beruházásért felelős kormánybiztos.

Poszt-trauma

Amíg a felesége haldoklott, megmászta az Everestet

Tanmese az emberi önzésről.

Lúzermagyarozás és a Veszprém kudarca

Katasztrófa-e a kölni vereség?

Leszbikus nyomulás az ELTE klubnál

Ne várjunk jó modort a homoszexuális szervezetektől.

Kocsis Zoltán fején találta a szöget

A kultúránkat elsöprő jelenségekről beszélt.

Hirdetés