Minden családban vannak titkok, amelyek nem tartoznak másra, a kapcsolati erőszak azonban nem sorolható ebbe a kategóriába. Az otthon falai között lezajló testi, lelki vagy akár szexuális bántalmazás nem új keletű dolog, rengetegen élnek hazánkban is olyan kapcsolatban, ahol valamilyen módon bántalmazásnak vannak kitéve.
Az Avon és az Ökumenikus Segélyszervezet közösen elindított kutatásában arra kereste a választ, hogy az emberek hogyan vélekednek a családon belüli agresszióról, illetve véleményük szerint hányan érintettek a témában.
A kérdőívet több mint 12 ezer nő töltötte ki. Az eredményekből kiderült: a válaszadók csupán 17 százaléka gondolja úgy, hogy bármi is történik egy családban, az a család magánügye. Arra a kérdésre, hogy a szülőnek joga van-e kedve szerint veréssel büntetni a gyermekét, ha rosszul viselkedett, a kitöltők 81 százaléka nemmel válaszolt.
A válaszolók 84 százaléka azzal a feltételezéssel sem ért egyet, hogy az erőszak esetében az áldozat is hibás provokáló magatartása miatt. A válaszadók szerint nem igaz továbbá, hogy egy bántalmazó kapcsolatból nem lehet kilépni, és nem érdemes segítséget kérni.
A felmérésben részt vevők többségének véleménye szerint akár 60 százalékra is tehető a bántalmazásban érintett családok száma. Míg a 30 év alattiak közül többen vélik úgy, hogy ez az arány magasabb, a 30 év felettiek – leginkább az 50 évnél idősebbek – alacsonyabbra, inkább a 20–40 százalék közé teszik az érintett családok számát. Jellemző az is, hogy magasabbnak tartják az érintett családok arányát azok, akik személyesen is ismernek kapcsolati erőszak áldozatává vált személyt. A kitöltőknek egyébként mintegy a negyede állította, hogy van az ismeretségi körében ilyen ember.
Bár a fiatalok magasabbnak ítélik az érintettek számát, mégis 18 éves kortól ugrásszerűen többen vannak, akik szerint társadalmi szinten is foglalkozni kell a kapcsolati erőszak témájával.
Arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha tudomására jutna, hogy a szomszédját rendszeresen bántja a párja, korosztálytól függetlenül a legtöbben azt felelték, hogy beszélnének az áldozattal. A második, illetve harmadik leggyakoribb válasz, hogy kapcsolatba lépnének egy civil szervezettel vagy rendőrt hívnának. Arra viszont csak kevesen vállalkoznának, hogy beszéljenek a bántalmazóval. A kutatásba bevontak csaknem 80 százaléka úgy gondolja, hogy a kapcsolati erőszak áldozatainak valódi megoldást a krízisközpontok nyújthatnak, és csak ez után következnek a sorban a civil szervezetek, a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok.
A rendőrség csak a válaszadók nagyjából egyharmada szerint adhat valódi segítséget az ilyen szituációkban. Jellemzően a fiatal korosztály bízik jobban a rendőri beavatkozás eredményességében.
A felméréssel kapcsolatban Végh-Kósa Anita, az Avon PR- és digitális vezetője úgy fogalmazott: sokan már olyan családba születtek, ahol jelen van az erőszak valamely formája, így számukra ez sajnos természetes, elfogadott jelenség. Annak érdekében, hogy belőlük ne váljon áldozat vagy esetleg elkövető, fontos, hogy beszéljünk a témáról és igyekezzünk minél több információt átadni a kapcsolati erőszak kapcsán. Mint mondta, ezért is csatlakoztak az Ökumenikus Segélyszervezet által indított edukációs programhoz, amelynek keretén belül középiskolás gyermekeknek tartanak felvilágosító órákat szakemberek.
– A prevenciós foglalkozások célja megismertetni a tanulókkal a kapcsolati erőszak, a gyermekbántalmazás fogalmát és felhívni a figyelmüket ezek létezésére. Az eddigi tapasztalatok alapján a gyermekek hasznosnak ítélik az órát – fogalmazott, hozzátéve: vannak, akik nem feltétlenül hallottak még a témáról, de sajnos nagyon sok érintett gyermek ül az iskolapadokban.