Több mint hetven rab zarándokolt el Mátraverebély-Szentkútra tegnap. A fogvatartottak úgy fogalmaztak: megható és szép volt az a néhány óra, amit a Nógrád megyei településen tölthettek. A büntetés-végrehajtás (bv) egyik kiemelt feladata, hogy az elítélteket támogassa a reintegrációban: ebben segít a vallás is. – A munka mellett fontos, hogy szabadidejüket is hasznosan töltsék el ezek az emberek. Sokan a börtön falain belül ismerkednek meg a kereszténységgel, sőt valójában önmagukkal is – mondta Török Edina, a BV Országos Parancsnokságának munkatársa.
A börtönlelkészek együtt dolgoznak a reintegrációs tisztekkel, a pszichológusokkal, a pártfogókkal és az utógondozó koordinátorokkal, hogy az elítéltek szabadulásuk után új életet tudjanak kezdeni, és sikeresen visszailleszkedjenek a mindennapokba.
– A legnehezebb, hogy elfogadtassam velük, bűnt követtek el, de mindig van megbocsátás – magyarázza Hajdú Miklós, aki nem csak misét tart, de rendszeresen beszélget is a rabokkal. A börtönlelkész szerint az elítéltek kezdetben csak azért mennek el a kápolnába, hogy néhány óráig egyedül lehessenek, ott ugyanis nincs „seftelés”, nincsenek összetűzések, csak béke és nyugalom. Ezt az érzést erősítette meg bennük a zarándoklat is, sokat jelentett számukra, hogy kiszakadhattak néhány órára és újra a civil társadalom részei lehetettek. – Talán elég beszédes az is, hogy a legtöbb fogvatartottnak fogalma sincs arról, mit jelent a szülői szeretet, vagy az önzetlenség, ebben is a segítségükre vagyok – tette hozzá a lelkész.