– Sok olyan esemény történt ebben az évben, amely távolról sem örömteli, így az ünnepi várakozás idején sem lehet figyelmen kívül hagyni. Az emberek karácsony előtt sem tudják túltenni magukat a migrációs sokk hazánkra gyakorolt hatásain. A katolikus egyház miként látja ezt az esztendőt mindennek tükrében?
– Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a katolikus egyház reflektálni tudott minden fontos fejleményre. Ferenc pápa szavaira odafigyel az egész világ, és örvendetes módon még a nem keresztény hívők, sőt az ateisták is.
Valódi Szent Ferenc-i lelkülettel fordul az emberek felé, olyan missziót teljesít, ami messze túlnyúlik a katolikus egyház keretein, s elvi lehetőségein. Vállalja az apostoli küldetést, hirdeti az evangéliumot. A nemrégen zárult püspöki szinódus is ennek volt a megnyilvánulása.
– Nem tart attól, hogy egyfajta köldöknézéssel vádolhatják az egyházat?
– Ennek nem lenne semmi alapja. Éppen lelki, hitbéli, ám egyben gyakorlati megoldásokat akar találni az egyház és Ferenc pápa az életünket drasztikusan befolyásoló, felborító külső hatásokra, támadásokra. Az egyház a bevándorlási válságot is megpróbálja kezelni a maga lehetőségeivel, részünkről is folyamatos jelenlétet igényelt az emberözön. A Katolikus Karitász munkatársai például már több éve folyamatosan foglalkoznak a menekültekkel és a migránsokkal. Bizonyos sajtóorgánumok és politikai körök próbálják ezt a munkát bagatellizálni, sőt tétlenséggel vádolni az egyházat, de attól még a tény tény marad: előbb ébredtünk rá a tennivalók halaszthatatlanságára, mint egyes, maguk által emberi joginak mondott szervezetek. A Karitász munkáját minősíti, hogy Szlovéniában is kérték a közreműködésünket. A jelenlegi óriási migrációs hullám azonban rendkívül sok veszélyt hordoz.
– Európa vezetőinek egy része nem osztja ezt a helyzetértékelést.
– Nagyon sajnálatos, hogy az Európai Unió az egyértelmű, kétségbevonhatatlan tények ellenére sem hajlandó tudomást venni a fenyegető veszélyekről. Nagy bűn, hogy összemossák a valódi menekülteket a gazdasági, megélhetési bevándorlókkal, illetve a terrorista szándékkal érkezőkkel. Ezzel éppen azokat a szerencsétleneket fosztják meg a nekik minden humánus ember szemében kijáró segítségtől, akik rászolgálnának.
– Újfajta jelenség, hogy éppen a meggyőződéses ateisták akarják leckéztetni keresztény értékekből a keresztényeket.
– Megszoktuk már az ilyesféle kritikákat; az a legfontosabb, hogy a hívő ember ne hagyja magát elbizonytalanítani. Nem kell a méltatlan támadásokkal sokat foglalkozni, mert ezzel részben már célt érnének az ellenerők.
– Az egyik uniós alapító atya, Robert Schuman megállapította: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. A brüsszeli vezetők egy hányadára viszont jellemző a keresztényellenes hozzáállás. Ám a nemzetek polgárai között mégis mintha körvonalazódna az ezt elutasító összefogás.
– Úgy történik ez, mint amikor egy család jobban összefog, ha egy tagja bajba kerül, vagy ha az egész közösséget kívülről támadják. Az emberek érzik, hogy ebben a helyzetben nemcsak kereszténynek és nem vallásos kereszténynek, hanem minden jóérzésű, egészségesen gondolkodó embernek egyaránt össze kell fognia, mert közös a veszélyeztetettség, ami az egész zsidó-keresztény alapú, évezredes európai kultúrát fenyegeti. Szomorú tény: a muszlim világban minden eddiginél több merénylet éri a keresztényeket. Ne adja Isten, hogy Európát a megsemmisítés irányába akarják tolni a vallásellenes, a muszlim hitet csak paravánnak használó terroristaalakulatok. Ahonnan a migránsok jönnek, ott soha ennyien nem szenvedtek vértanúhalált keresztény hitükért, mint napjainkban.
– Mintha az unió jövendő alkotmányából most hiányozna leginkább a kereszténységre utalás.
– A katolikus egyház sohasem mondott le arról, hogy az EU alkotmányába mégis felvegyék, hogy az unió hagyományai keresztény alapokon nyugszanak. Azt valljuk, nem kell mindenkinek hívőnek lennie, de tisztelnie kell a keresztény tradíciókat, mert általános emberi és nem kirekesztő, hanem befogadó értékeket hordoznak. Sokan vannak mégis, akik valami érthetetlen oknál fogva jobban védik, tisztelik az Európán kívüli, más értékrendeket, vallásokat, a máshonnan, idegenből érkező embereket. Szimptómaértékű, hogy pár éve Brüsszelben nem engedték a hagyományos karácsonyfa felállítását a főtéren. Ki tudja, ha ezt nem teszik, a terroristák esetleg nem érezték volna úgy, hogy a gyökértelen Európával mindent meg lehet tenni. Felmerül a kérdés: miért kell saját vallásunk, kultúránk ellen fordulniuk egyeseknek? Ha minden kultúrának kijár a tisztelet, milyen különös indokok alapján vonják meg ezt éppen a kereszténységtől?
– Manapság az agresszivitást az életünk részévé akarják tenni még az ismeretterjesztő csatornákon is. Az agresszív pozitív jelzővé vált, az oktatásban pedig még az etika tantárgyat sem tűrnék meg bizonyos körök.
– Az agresszió egyre inkább belopakodik az életünkbe, és ezen a média is buzgólkodik. Pedig az erőszakosság tekintélyét csak akkor lehet eltávolítani az emberek szívéből, ha világos, pozitív értékrendjük van, amelyben az arrogancia nem kap helyet. Ezért mondtuk azt, amikor elindítottuk a Katolikus Rádiót, hogy legyen a jó hír is hír. Sokan azért sem nézik meg szívesen a híradásokat, mert azokban szinte kizárólag rossz hírek vannak. Karácsonykor a legtöbben jóindulattal fordulnak a másik ember felé. Miért ne lehetne ezt az egész évre kiterjeszteni? Meghirdettük a Szent Márton-évet, hogy az ő lelkületét, a szolidaritás, békesség keresését, a segítségnyújtást felerősítsük. Az egyháznak ma is prófétai szolgálata van, különösen a most kezdődött Irgalmasság Évében. Isten szavának átütőbb hangot kell adnunk, hogy a jó is elhangozhassék.
– Szent József családjának példája nem azt bizonyítja, hogy van értelme az önálló, bátor cselekvésnek a megpróbáltatások közepette is?
– Az a Szent Család sikerének titka, hogy annyi üldöztetés, menekülés ellenére Istenre figyelő emberek maradtak. Elfogadták az egyszerűbb körülményeket, mert nem az volt a legfontosabb, hogy anyagi jólétben éljenek. Ők sem kerülték el a nehézségeket, hanem szembenéztek velük. A ma embere ebben gyengébbnek mutatkozik. Mindenben az élvezetet és a könnyű megoldásokat keresi, így felkészületlenül éri, ha le kell mondania bármiről. Holott a családokat, a házasságokat is a közösen átélt nehézségek, az egymásért vállalt áldozatok erősítik. Ha ezt többen felismernék, kevesebb házasság, emberi kapcsolat menne tönkre. Az örömöt és szenvedést egyaránt vállaló családokban a gyermekek képessé válnak arra, hogy szeretetre méltók és szeretetet adni tudó felnőttekké váljanak.
– A magyar embereket szokás önzéssel vádolni. Pedig ha segíteni kell a rászorulóknak, árvízkárosultaknak, menekülteknek, bárkinek, mindig rekordszámú adomány gyűlik össze.
– A magyarok rendkívül adakozóak, nagyvonalúak. A keresztény hozzáállás, erkölcs ma is ott van az emberekben, öntudatlanul is áthatva egész értékrendjüket. Antall Józseftől származik a mondás, hogy Európában még az ateisták is keresztények. Ne feledjük: az ember alapvetően jó, ezért elsősorban igazi emberré kell válnia. Sík Sándor gyönyörű versével szólva: Embernek lenni! Csak embernek, semmi egyébnek, de annak egésznek, épnek, Föld szülte földnek, és Isten-lehelte szépnek.
– A család intézményét minduntalan támadások érik. A családon belüli erőszakról sokkal többet esik szó, mint a családok elleni erőszakról.
– A család tesz bennünket igazán emberré – ezt a lelke legmélyén mindenki érzi. Ám azt, hogy a család intézménye veszélyben van, a püspöki szinódus is érzékelte. Ezért megismételte az egyház tanítását: a házasság egy férfi és egy nő szeretetkapcsolatán nyugszik, nem lehet helyettesíteni az azonos neműek kapcsolatával. Még hasonlóság sem állhat fenn köztük. Meggyőződésem, hogy a család annyira az emberi természet tartóoszlopa, hogy azt hiába próbálják megszüntetni vagy devalválni.
– És a tágabb családnak, a nemzetnek milyen a jövője? Némelyek a nemzetek eltörlését is célul tűzték ki.
– Ferenc pápa mondta: az egyház a családok családja. Ennek alapján mondhatjuk azt is: a nemzet a családok családja. Ennek a családnak azonban szüksége van közös értékekre, amelyeket mindenki fontosnak érez. Ahol a tagok mindig viszálykodnak, ellenségeskednek, az a közösség menthetetlenül el fog pusztulni. Így a politikusok és a sajtó egy része is jobban tenné, ha az összetartó elemeket hangsúlyoznák, nem pedig a szétválasztó szempontokat. Ma minden európai nemzet különösen rá van szorulva, hogy az Európai Unió nagy családként és ne széteső építményként működjön. Hiszen ezért jött létre.
– Eddig kissé protokolláris volt a békés ünnepeket és boldog új évet kívánság. Mára elementáris igénnyé vált. Vagy a bibói mondást kiterjesztve, bízzunk abban: a demokrata és keresztény ember az, aki nem fél?
– A második vatikáni zsinat Gaudium et spes – Öröm és remény – című dokumentuma egyértelművé teszi: súlyos bűnt követ el az a keresztény, aki tétlen, passzív marad a társadalomban. Amikor azonban vezető európai politikusok a fejünk felett döntenek, holott nem demokratikus választással kerültek a posztjukra, az emberek hajlamosak elveszteni a demokráciába vetett hitüket. Ne tegyük, mivel éppen ezt akarják elérni egyes keresztényellenes erők. Egy településen is azok a legjobb polgárok, akik keresztény hitüket, civil szorgalmukat és politikai érdeklődésüket megőrzik és a közösség számára kamatoztatják.