Simon János politológus, egyetemi tanár: Orbán Viktor kevés témát érintő, de nagyon jól összefogott beszédet mondott. Közérthetően megfogalmazta, hogy hol állunk, és gondolatban mindvégig kapcsolódva az ünnephez azt is közölte, hogy mi, magyarok mit szeretnénk 2018-ban. Volt benne pátosz is patetikus szavakkal, hiszen a „márciusban újrakezdünk” az ’56-osok jelszava volt, amit a miniszterelnök kiegészített azzal, hogy „áprilisban győzni fogunk”. A retorikailag jól felépített beszédben nemzeti dimenziókban gondolkodva a szabadság és nemzet üzenetét közvetítette történelmi és aktuális dimenziókban is, de üzent Brüsszelnek, továbbá nemzetközi kitekintést is adott. Néhány ellenzéki pártnak könnyű volt lemondania a rendezvényét az esőre hivatkozva, hiszen csupán száz-kétszáz főt tudtak volna mozgósítani. Szanyi Tibor sok szempontból tévedett a bejegyzésében. A Köztársaság téren, a pártházból kezdtek el válogatás nélkül lövöldözni a népre, erre figyeltek fel az emberek. A lincselés elítélendő, de periférikus esemény volt, a forradalom dicsőséges részei fontosabbak annál.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont-Csoport vezetője: Az Orbán-beszéd egy ünnepi megemlékezés volt, és fél évvel az országgyűlési választás előtt egy programbeszéd is. Tartalmazott világmagyarázatot, célkitűzéseket és stratégiaismertetést. A világmagyarázatban a legfontosabb a XX. századi katonai és a XXI. századi pénzügyi birodalmak közötti párhuzam volt: ugyanúgy működnek megvásárolt emberekkel, hálózattal, médiával. Az akkori hódító tervek és a mostani Soros-terv közötti hasonlóság is képletesen bár, de elhangzott. Vagyis párhuzam vonható a kommunizmus és a globalizációs törekvések között. A stratégiaismertetésben pedig a nemzeti, majd a nemzetközi összefogás a kulcsgondolat. Nyíltan beszélt arról, hogy a 2010 utáni nemzeti összefogás után most sorsdöntő választás következik, és a stratégiai kérdés az, hogy sikerül-e a közép-európai nemzetek összefogása. Ami pedig Szanyi Tibor megnyilvánulását illeti, az jól mutatja, hogy a magyar baloldalnak nemcsak programja, mondanivalója, vezetője és pénze nincs, hanem a magyar történelemhez való viszonyát sem tudta még rendezni.
Horn Gábor, a Republikon Alapítvány elnöke: Nagyon sok újat nem mondott a miniszterelnök, mostanában nem szokott. A gondolatot, hogy a nyugat-európaiak akkor sem értettek minket és most sem értenek, én nem értem. A nyugati világ akkor értette 1956-ot; az is ezt jelezte, hogy azonnal és kulturáltan befogadtak csaknem 200 ezer Magyarországról elmenekülőt. Szerintem Brüsszel most is érti a nyugatias, nyitott, demokráciában hívő polgárokat, Orbán Viktort nem érti. Azt nem érti, aki befelé fordul, kelet felé kacsingat és az orosz birodalom felé építi ki a bástyákat. Pedig 1956 épp ennek az ellenkezőjéről, ennek a felszámolásáról szólt. Ugyanakkor szomorúan látom, hogy a magyar ellenzék és a politikailag aktív civil világ olyan állapotban van, hogy az októberben nem szokatlan csúnya időjárás miatt nem csinál semmit. Szanyi „kapitánnyal” kapcsolatban pedig lassan már semmin sem csodálkozom. Lehet a bejegyzést utólag így-úgy magyarázni, de végtelenül elszomorítónak és ízléstelennek tartom, ha valaki Magyarországon október 23-val, az egyik legfontosabb ünnepünkkel kapcsolatban így nyilvánul meg.