– Tízezer-ötszáz karakter: ennyi helye volt a jelentéstervezetre, amely Az EU méhészeti ágazata előtt álló kilátások és kihívások címet viseli. De mire elég ez pontosan?
– Harmincnégy megoldási javaslatra, amely nagy arányban foglalkozik a hamisított méz okozta anomáliákkal, ez ugyanis a legsürgetőbb kérdés. De helyet kapott benne a méheket támadó kórokozók elleni küzdelem kérdése, a méhpusztulást okozó vegyszerek problémája, az uniós támogatás kibővítésének szükségessége, valamint a mézfogyasztás ösztönzése és a szemléletformálás is.
– Utoljára 2011-ben szerepelt a méhészet a ház napirendjén, akkor viszont csak a méhek egészségével foglalkoztak. Miért volt eddig pihenőpályán ez a terület?
– A jogalkotási, valamint a saját kezdeményezésű jelentések száma korlátozott egy parlamenti ciklusban. Az ágazat fontossága miatt viszont jóval gyakrabban lehetne beszélni erről. Most úgy látom, hogy az Európai Parlamentben számos képviselőtársamnak is prioritás ez a kérdés. A 751 tag közül sokan vidéki térségekben laknak, a rokonok között pedig valószínűséggel találunk legalább egy embert, aki gazdálkodik. De a városokból érkező kollégák is szimpatizálnak a helyi méhészekkel.
– Mitől lesz hamis egy méz?
– Ezekben az élelmiszerekben semmilyen biológiailag értékes anyag nincs, hiszen a gyantaszűréssel az összes hasznos hatóanyagot is kivonják a mézből. A méhekkel cukorszirupot etetnek, amit a mézbe kevernek, majd az enzimekkel ugyanúgy lebontják és érlelik, mint a nektárt. Végeredményként tehát nem mézet kapunk, hanem egyfajta agyoncukrozott szirupot. Ezt az olcsón beszerezhető szirupot jó minőségű európai mézzel javítják fel és nagy haszonnal eladják.
– Mikor jelentkezett először ez a probléma?
– 2002-ben az Európai Unió (EU) betiltotta a Kínából érkező mézimportot, mivel egy akkor már betiltott antibiotikum szermaradványát találták meg a kínai mézben. Az onnan mézet exportáló vállalkozások végül megoldották ezt a problémát, ám később kiderült, nem az antibiotikumnak a méhek kezeléséből történő kivonásával, hanem a méz gyantaszűrésével. Ez a csalárd eljárás azonban amellett, hogy a veszélyes szermaradványok nagy részét eltávolítja a mézből, alkalmas a kaptárakból túl hamar kivett mézkezdemény cukorsziruppal történő feljavításának az elfedésére.
– Milyen ütemben árasztotta el a piacot a hamisított méz?
– A kínai mézimport lefedi az EU mézfogyasztásának a negyedét és az összes import 63 százalékát. Ennek köszönhetően a magyar akácméz felvásárlási ára három éve a felére esett, de a virágméz hazai piacán is hasonló tendencia figyelhető meg. Fel kellett tennünk a kérdést: hogyan lehet az, hogy Kínában ma 450 ezer tonna mézet termelnek a statisztika szerint, amely több mint a Föld legnagyobb méztermelői, az Európai Unió, Argentína, Mexikó, az Egyesült Államok és Kanada termelése együttvéve. Ez azt jelenti, hogy amíg a világ többi nagy méztermelő térségé-ben 2004 óta stagnált vagy kismértékben csökkent a megtermelt méz mennyisége, addig Kína növeli az exportját a világban. Ez a jelenség okozza a termelői árak drasztikus visszaesését.
– Hogyan reagált minderre a méhészeti ágazat, és milyen hatással van mindez a magyar gazdaságra?
– A hamisított méz az EU belső piacán azokat az országokat sújtotta legfőképp, amelyek több mézet termelnek, mint amennyit az ott élők fogyasztanak, így exportra kényszerülnek. Hazai szinten több mint húszezer méhészünk van, ők évente 22-25 ezer tonna mézet termelnek meg – ezzel a mennyiséggel Spanyolországot és Romániát követve a harmadikok vagyunk az EU-ban –, ennek 75 százalékát külföldön értékesítik. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület szerint a hamisított méz nagyarányú térnyerése miatt az EU-ban megtermelt méz mindössze 35 százalékát adták el.
– Az első lépés volt a jelentéstervezet bemutatása, de mi a második?
– Az első lépés végére akkor tehetünk pontot, amikor az Európai Parlament plenáris ülése szavazással jóváhagyja majd a jelentésemet. Ennek a sarokköve a mézjelölések észszerű megváltoztatása – ezért lobbizom folyamatosan, és a közeljövőben is ez lesz a fő irány. Jelenleg ugyanis a mézirányelv lehetővé teszi az egyszerűsített jelölések használatát, ilyen például az „EU-s és EU-n kívüli országokból származó mézek keveréke” címke. Ám ezzel a jelölési móddal sokan visszaélnek, és elhallgatják a valós származási országot. A cél, hogy visszatérjünk az alapokhoz, és a megfoghatatlan jelölés helyett a címkéken azt kellene feltüntetni, hogy a végtermékben felhasznált mézek pontosan mely országból, országokból származnak, méghozzá olyan sorrendben, amilyen a végtermékben szereplő mézek aránya.
– Ez nemcsak a termelőket, hanem a fogyasztókat is megvédené.
– A mézhamisítás elleni fellépés legalább annyira közegészségügyi kérdés is, mint fogyasztóvédelmi vagy nemzetgazdasági. A dárda hegye tehát a mézhamisítás elleni fellépés, és ennek részeként például a gyantaszűrés teljes körű betiltása. Számos, méhészetben jártas nemzetközi szakember állítja ugyanis, hogy a gyantaszűrt méz közegészségügyi kockázatot is jelent. Ez a technológia ugyanis nem képes minden veszélyes szermaradványt kiszedni a hamisított mézből, amelyben például nehézfémek maradványait is megtalálták már. Itthon Tóth Zoltán méhész hívta fel a figyelmet arra, hogy a gyantatechnológiás mézek nem csupán beltartalmi értékeitől megfosztott élelmiszerek, hanem a technológia „melléktermékeként” a fogyasztók egészségére kockázatot jelentő kémiai anyagokkal szennyezettek.
– Az európai mezőgazdaságnak nyilvánvalóan szerves része a méhészet, így közös érdek is, hogy a felhalmozódott problémákat legyűrjék.
– A méhészeti ágazat egészen kis szelet az európai agráriumban, körülbelül félmillió embernek nyújt fő- vagy mellékjövedelmet. Ennek ellenére a növénytermesztés és a méhészet kéz a kézben jár. Ugyanis a méhek és a méhészek a beporzáson keresztül jelentősen hozzájárulnak az európai élelmiszer-termeléshez – ennek becsült értéke 12,3 milliárd euró! –, a környezet ökológiai egyensúlyának a megtartásához és a biológiai sokféleség megőrzéséhez.
– Mire van szükség ahhoz, hogy a szakág megmeneküljön?
– A közös agrárpolitika büdzséjének mindössze három ezrelékét költjük a méhészek támogatására. Amíg 2004 és 2016 között az unió méhállománya közel 50 százalékkal nőtt, addig a méhészeti nemzeti programok költségvetése csak 12 százalékkal emelkedett, évi 32-ről 36 millió euróra. A cél, hogy a méhészeti nemzeti programok uniós költségvetését a jelenlegi 36 helyett évente 47 millió euróra növeljük. Amennyiben 2020 után a brexit miatt a hét- vagy ötéves uniós keretköltségvetés jelentős – akár 10-12 százalékos – csökkentést szenvedne el, ezt az összeget a mezőgazdasági, halászati és környezetvédelmi politikákra szánt költségvetésből még ekkor is könnyedén ki lehetne gazdálkodni. Az igazi reneszánszt viszont a hamisított mézeknek az EU belső piacáról történő kiszorításával s közvetetten a nagyon alacsony termelői mézárak megemelésével, valamint a tömeges méhpusztulást okozó vegyszerek betiltásával lehetne elérni.
– Leginkább 60 év felettiek foglalkoznak ezzel a mesterséggel. Hogyan lehetne frissíteni, fiatalítani a méhészetben?
– A gazdák elöregedésének a problémája, a termelői korfa kedvezőtlen változása nemcsak a méhészeket, hanem általánosságban minden gazdát érint. A statisztikák szerint mindössze a termelők hat százaléka 35 év alatti. Hazánk pont az uniós átlagot hozza. A fiatal gazdák arányának a növelése mellett fontos, hogy nőjön a megfelelő szakirányú végzettségűek száma a magyar mezőgazdaságban. A gazdálkodók háromnegyede ugyanis kizárólag a gyakorlati tapasztalatára támaszkodik. Fontos az is, hogy az uniós tagállamok megfelelően biztosítsák a méhészek alap- és szakképzését, amelybe a mezőgazdasági elemeken túl az ökológiai egyensúly fenntartása és a
biológiai sokféleség megőrzése is beletartozna. Nagy szükség van arra, hogy a méhészek a tevékenységüket az általuk végzett szolgáltatásokkal összhangban, felelősségteljesen és szakszerűen folytassák, és hogy képesek legyenek megbirkózni a klímaváltozás, a természeti csapások és a méhlegelők területének csökkenése okozta gondokkal.