A devizaalapú jelzáloghitelek elszámolásával, illetve a forintosítással a kormányzati számítások szerint több mint 1,3 millió magyar családhoz ezermilliárd forint jutott vissza az elmúlt évek során. A jelzáloghiteleken felül az autóhitelek és a személyi kölcsönök forintosítása 229 ezer élő szerződést érintett, 305 milliárd forint összértékben. Egy átlagos adósnak, aki 2007-ben húszéves futamidővel hétmillió forint kölcsönt vett fel, 77 ezer forint volt a törlesztőrészlete – ha a kormányzati intézkedések alapján nem rögzítették volna 256 forint 50 filléren a frankárfolyamot néhány éve, akkor ez az összeg havi 93 ezer forintra ugrott volna, vagyis évi 180 ezer forintnak megfelelő összeget spórolhattak meg átlagosan a hitelfelvevők.
A devizahitelek felfutása hazánkban nagyjából a 2000-es évek közepére tehető, miután a 2002-ben megválasztott szocialista kormányzat egy tollvonással megszüntette az első Fidesz-kormány által bevezetett otthonteremtési támogatásokat. Ebben az időszakban a bankok, a kormányzat és a lakosság is biztos volt abban, hogy az arányaiban drága forinthitel helyett felvett deviza-, euró-, illetve svájcifrank-alapú olcsó hitelek feltételeiben nem történhet változás. Ezt az elképzelést a bankrendszer is megerősítette, bőséges volt a hitelkihelyezés, gyakran beszélték rá az ügyfeleket arra, hogy a tervezettnél több pénzt vegyenek fel. Általános volt az érzet, hogy a kedvező gazdasági helyzet örökké megmarad, és hiába voltak már akkor is hangok, amelyek az árfolyammozgásból adódó kockázatokra figyelmeztettek, az intelmeknek nem volt foganatjuk.
Ebben a környezetben azután jóval fájdalmasabb volt, amikor a 2008-as Lehman Brothers-válság elérte Magyarországot. Bekövetkezett az, amire addig senki nem akart gondolni, és a válság hatására drámaian erősödni kezdett a svájci frank, a gazdaság sebezhetősége miatt pedig gyengülésnek indult a forint. A szocialista kormányok alatt devizában eladósodottak így azt tapasztalhatták, hogy egyszerre nagyságrenddel többel tartoznak a bankjuknak, csapdába kerültek, adott esetben már a lakhatásuk elvesztése fenyegette őket. A svájci frank 2002–2003-as 160 forint körüli árfolyama villámgyorsan 220 forintra lőtt ki, ezzel a tartozások értéke összességében harmadával megugrott.
Amikor 2010-ben a választási győzelem után megalakult a második Orbán-kormány, egyértelmű volt, hogy a kérdés kezelése kiemelt fontosságú a nemzetgazdaság, de az adós háztartások szempontjából is. A politikai szándék megvolt, hogy akár a bankrendszer kárára is megtörténjen az adósok megsegítése, ugyanakkor bonyolult jogi helyzet alakult ki. Bármilyen intézkedés szükségszerűen a szerződésekbe való külső beavatkozást jelentett volna, ezért ehhez a Kúria állásfoglalása kellett, idővel pedig az Alkotmánybíróság is kijelentette, hogy amennyiben kellő léptékű társadalmi érdek fűződik hozzá, lehetséges visszamenőlegesen kívülről beavatkozni a szerződéses viszonyokba.
Az, hogy a magyar lakosság banki tartozása nem nőtt még tovább, a kormány által szorgalmazott, 2014-ben bejelentett forintosításnak volt köszönhető. A görög gazdaság miatt kialakult eurózóna-válság során ugyanis a menedékdevizaként működő svájci frank kontrollálhatatlan erősödésnek indult. A svájci jegybank végül közbeavatkozott, hogy mesterségesen biztosítsa a gyengébb frankot, azonban 2015 elején a svájci kormány mégis elengedte a frank árfolyamát. Ha nem zajlott volna le pár hónappal korábban a forintosítás, a magyar lakosság tartozása újból látványosan megugrott volna.
A forintosítást követően lényegében megszűnt Magyarországon a devizahitelezés. A bankok most már értékesíteni tudják a nem teljesítő lakossági hiteleiket, amelyek többnyire devizából konvertált termékek, ez pedig kedvező a gazdasági növekedés szempontjából, mivel így élénkül a hitelkihelyezés. Az ügyfelek pedig a korábbi kormányzati intézkedések vagy a kilakoltatási moratóriumok eredményeként az otthonukban maradhatnak.
Tématámogatás. Készült Magyarország Kormánya támogatásával.