Előre elnézést kell kérnem Beer Miklós váci püspöktől, de borítékolható, hogy jól megsértem mondanivalómmal. Viszont bármennyire is tisztelem korát, hivatalát, azoktól a megnyilvánulásaitól, amelyeket politikai témákban tesz, a hideg kiráz. Most például Németh László hódmezővásárhelyi plébános múlt vasárnapi tettéről fejtette ki véleményét, és minden szava hamis.
Mert mit is csinált szegény plébános, hogy a püspöki intelmek mellett még azt is el kell viselnie, hogy hamis próféták, farizeusok és fekete öves ateisták oktatják arról, mit tehet a templomban és mit nem? A mise végeztével – amit nem mellesleg nem is ő tartott, hogy még véletlenül se keveredjen az Ige a hétköznapi mondandóval – kiállt a hívek elé, és arról beszélt, az egyháznak soha olyan jó dolga még nem volt, mint az Orbán-kormányok alatt. Ezért arra kérte a híveket, hogy a februári időközi polgármester választáson ne a fideszes jelölttel szemben induló, önmagát függetlennek valló, ám gyakorlatilag minden ellenzéki párt támogatását elfogadó jelöltet támogassák.
A szóban forgó Márky-Zay Péter – megint csak nem mellesleg – az egyházközség világi elnöke. Ha valakinek, akkor neki tudnia kellene, hogy amióta templomok állnak a világban, az odasereglő hívek a fontos közügyekről alkotott véleményüket is megosztják egymás között. A nehezebbek eldöntéséhez egyenesen várják szellemi, spirituális vezetőik útmutatását. Végtelenül álszent magatartás azt sulykolni, hogy a közösség életének egyik legfontosabb kérdésében, vagyis annak eldöntésében, ki vezesse a várost, nem foglalhat állást egy plébános. Játszunk csak el a gondolattal, ha mondjuk fordítva agitált volna Németh László, netán egyenesen szidta volna a kormányt, akkor is az lenne a most súlyos határsértésről papolók véleménye, hogy ki a politikával a templomból? Sajnos tudjuk a választ.
De térjünk vissza Beer Miklósra, aki szerint erkölcsi elvekre hívhatná fel csupán hívei figyelmét kollégája, vagy buzdíthatna a választáson való részvételre, de nem viselkedhet pártfunkcionáriusként, nem mondhatja meg, kire kell szavazni. Csakhogy, az a helyzet püspök úr, hogy amennyiben a plébános erkölcsi elveivel ellentétes irányba elmozduló jelöltet néven nevezzük, akkor óhatatlanul kimondjuk azt is, kire kell helyette szavazni. Vannak kérdések, amelyekben nem lehet mismásolni. Mint ahogy püspök úr is előszeretettel kritizálja a kormány migránspolitikáját a saját erkölcsi alapelvei mentén, óhatatlanul azok politikai uszályába kerülve, akik ugyanezt teszik az említett elveket egyébként semmibe véve, vagy egyenesen tagadva. A hívek pedig csak néznek kerek szemekkel, és egyre sűrűbben emlegetik az antikrisztus eljövetelét.
De annak ellenére, hogy egyetlen megnyilvánulásával sem értek egyet, soha nem vonnám meg a jogot Beer Miklóstól, hogy akár a szószékről is hirdesse álláspontját bármilyen kérdésben, amit a politika is napirenden tart. Felnőttek a hívek, majd eldöntik, megfogadják-e püspöki intelmeket. Az a helyzet, hogy sokan még Ferenc pápát is keresetlen szavakkal illetik, ha a politika mezejére téved. Márpedig ő sem gondolja úgy, hogy ki a politikával a Vatikánból. Sőt!
Németh László nem csinált mást, csak felhívta hívei figyelmét arra, hogy most jobban járnak, ha a szemüknek hisznek, és nem az álszent farizeusoknak. Nem szegődött Fidesz-szolgálatba, csak kiállt az utóbbi évek eredményei mellett. Ostobaság azzal vádolni, hogy csak a kormánypártok szimpatizánsait tekinti híveinek. Azokat ugyanis éppen nem kell győzködnie. Ő most az eltévelyedett bárányaihoz beszélt, igen jó pásztor módjára. Épp ezáltal tudott fölülemelkedni a napi pártpolitikai ügyeken. Sajnos, ez a világi elnök úrnak saját – vélt vagy valós – sérelmeivel kapcsolatban sem sikerült.