Feloldhatatlannak tűnő ellentmondás van a Soros György hálózata által bőkezűen támogatott Magyar Helsinki Bizottság 2016-os gazdasági beszámolója és az Európai Bizottság (EB) nyilatkozata között. A liberális jogvédők közhasznúsági jelentésükben – mint azt a Magyar Idők korábban már bemutatta – részletesen számot adtak arról, mit és honnan kaptak programjaik megvalósítására. Állítják: Brüsszeltől például tizenhét különböző címen mintegy 433 millió forintot nyertek el.
Az EB ugyanakkor lapunk megkeresésére azt közölte: csak hét, a migrációs helyzettel összefüggő helsinki bizottságos programot finanszíroztak az Európai Menekült Alap 2005 terhére. A jogvédők dokumentációja szerint migrációs programjukból szám szerint valóban hét volt folyamatban 2016-ban, de ezek mellett további nyolc projektjük is futott, s tizenegy esetében a támogatási összeg egy részének kifizetése is megtörtént. Egyszerűbben fogalmazva: a tizenhét, uniós támogatást élvező helsinkis program közül tizenöt kezdődött el vagy volt folyamatban tavaly, s tizenegyre pénzt is utaltak Brüsszelből.
Az Európai Bizottság közleményében azt bizonygatta, hogy a bírák képzésére, befolyásolására egyetlen eurocentet sem adtak a nemzetközi tőzsdespekuláns kegyeltjeinek. Egészen pontosan azt írták: a támogatott projekteknek nem volt része a bírák képzése.
Ez a helsinkis jelentés alapján mindenképpen hazugságnak tűnik, hiszen az EB által elismert hét migrációs program egyike a beszédes Alapvető jogok a gyakorlatban: Európai bírák képzése a nemzetközi védelemre szorulók számára címet viseli, célja pedig, hogy „hozzájáruljon az Európai Unión belüli jogértelmezés harmonizálásához a nemzetközi védelemre szoruló személyek alapvető jogainak érvényesítése területén.” A 9,3 millió forinttal támogatott kurzusra összesen harmincöten jelentkezhettek.
De a bíróképzés része az ugyancsak migrációs tárgyú Jogászok közötti információcsere az alapjogok EU-n belüli védelmére című hatmilliós projektnek is. Ezt a Helsinki Bizottság a következőképpen mutatta be: „a program célja, hogy előmozdítsa az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt emberi jogi normák alkalmazását a menekültügy területén. Ennek érdekében […] sor kerül négy civil szervezet, jogászok, bíróságok és hatóságok számára tartott képzésre Cipruson, Magyarországon, Olaszországban és Írországban.”
A jogvédők a fentieken túl tartottak még egy képzést, amelynek középpontjában a rasszizmus, a homofóbia és általában a gyűlölet-bűncselekmények álltak.
Mivel a kurzusok egyik deklarált célja az volt, hogy közelítse egymáshoz az uniós tagállamok bíráinak szemléletmódját, megkérdeztük az EB-t, miért bízták ezt a feladatot egy olyan szervezetre, amely jogi képviselőként is gyakran fellép a törvényszékek előtt, s abban érdekelt, hogy ott számára kedvező döntések szülessenek.
Brüsszel meglepő válasza az volt, hogy „elvből nem tesznek észrevételeket a nemzeti jogi eljárásokról”.