Egy fiatal nő a tárgyaláson határozottan megismerte és azonosította a vádlottat. Elmondta, hogy a VIII. kerületben az „utcán dolgozik, férfiakat szokott leszólítani”, ezért is szokta alaposan megfigyelni és megjegyezni az arra járók arcát. A tanú a vádlottat a késő esti órákban, a robbantás után nem sokkal látta az Illés utcában.
– Rögtön feltűnt, hogy a kora őszi időjáráshoz képest túlöltözött volt, kapucni lógott az arcába, tartása furcsa és merev volt, arca és a tekintete pedig ijesztő – tette hozzá.
Egy másik, berettyóújfalui férfi arról számolt be, hogy amikor a fővárosba jár, olyankor az utcán él; és miután „tudja, mi a szegénység, nélkülözés”, volt már, hogy „más holmijához nyúlt”.
A bűncselekmény estéjén sem volt enni-innivalója, amikor kiszúrta a Teréz körút 2–4. szám alatti kapualjban heverő táskát, de egy „isteni érzés” megmentette – fogalmazott. A szemtanú bírói kérdésre először beazonosította a vádlottak padján ülő fiatalembert – mint akit a helyszínen is látott –, ám utána kiderült, hogy a nyomozás során egy másik férfi fényképét azonosította egyértelműen elkövetőként.
Meghallgattak egy alkalmi segédmunkákból élő férfit is, aki a robbantás előtt egy héttel találkozott és szóváltásba is keveredett a vádlottal, ám most már ő is bizonytalanul azonosította a vádlottat. Egy másik, büntetés-végrehajtásban dolgozó férfi pedig arról beszélt, hogy a robbanástól pár méterre haladt el autójával.
Nyomban kiszállt és próbált segíteni a sértetteknek, a nagy por és füst miatt viszont alig látott. Beszámolójában kitért arra is, hogy a robbanás után nagy tömeg gyűlt össze a helyszínen, és többen is fotózni kezdték a vérző és súlyosan megsérült rendőröket. Az ötödik tanú egy fiatal egészségügyi dolgozó volt, aki a robbanást hallva odarohant segíteni, de ő sem azonosított gyanús személyt a helyszínen.
Ismert: a vád szerint az elkövető, P. László 2016. szeptember 24-én Budapesten, a Teréz körúton egy általa készített és működésbe hozott pokolgéppel életveszélyesen megsebesítette a két arra haladó rendőrjárőrt, akiknek az életét csak a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg.
A tanúmeghallgatások után a védő az előzetes letartóztatás megszüntetését kérte, ám ezt az ügyész ellenezte, a bíró pedig részben a szökés, részben a bűnismétlés veszélye miatt elutasította. A következő tárgyalásokon mintegy ötven tanú vallomását ismertetik, valamint meghallgatják a vádlott apját, majd a szakértők következnek.