Teljes pályás letámadást indított az ellenzéki sajtó a Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció ellen. Az Indextől a Népszaván át a nemzetközi tőzsdespekuláns üzleti érdekeltségébe sorolható 444-ig egymás után közlik a lapok, portálok cikkeiket a szerintük nem létező vagy „nem úgy” létező tervről, s vérmérséklettől, tulajdonosi érdektől függően vádolják a kormányt hol csúsztatással, hol egyenesen hazugsággal.
Érveiket ugyanakkor maga Soros György cáfolta meg számos alkalommal. A The Wall Street Journal 2016. szeptember 20-i számában például azt olvashatjuk tőle: „Fő célom, hogy segítsek a migránsoknak és a menekülteknek eljutni Európába.”
Csaknem egy évvel korábban, 2015. október 30-án pedig a Bloombergnek nyilatkozva e szavakkal tett éles különbséget a saját és Orbán Viktor miniszterelnök elképzelései között: „A [kormányfő] tervének célja a nemzeti határok védelme, s a menekültekben akadályt lát.
A mi tervünk a menekültek védelmét célozza, és a nemzeti határokban látja ennek akadályát.” A többesszám a milliárdosra és az általa alapított Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózatára utal. Egyik-másik balliberális lap ennek ellenére váltig állítja: Soros nem akar kerítést bontani.
Úgy igyekeznek beállítani őt, mint az uniós határok védelmének egyik legjelentősebb szószólóját, hogy aztán számháborúba kezdjenek, mondván, nem egymillió, hanem „mindössze” háromszázezer migránst akar betelepíteni, és nem is feltétlenül, hanem csak ha éppen úgy adódik.
A valóság ezzel szemben az, hogy Soros György önmaga által is bevallottan, és persze vállaltan létező terve folyamatosan finomodott, de eredeti, az Open Society Foundationsben (Nyílt Társadalom Alapítványok) munkatársaival közösen kidolgozott elképzeléseit sohasem vonta vissza.
A Project Syndicate oldalára 2015. szeptember 26-án töltötték fel Újraépíteni a menekültügyi rendszert című értekezését. Ebben teljesen világosan fogalmaz: „Az Európai Uniónak a be-látható jövőben egymillió menedékkérőt kell évente befogadnia”. És pár sorral lentebb fejenként tizenötezer euróban jelöli meg azt az összeget, amit éves szinten egy-egy menedékkérőre fordítani szükséges az európai államoknak a befogadásuktól számított két éven át. Ugyanebben a cikkben üdvözölte a néhány nappal korábban Brüsszelben, az Európai Bizottság berkeiben született kvótahatározatot, amely a migránsok elosztását írta elő a tagállamoknak, s a későbbiekben is gyakran foglalt állást a „terhek igazságos megosztása” mellett.
Mielőtt tovább mennénk, fontos felidézni, hogy a magyar születésű Soros György nem egyszerű „humanista”, hanem egy politikai ideológia, a Karl Popper osztrák filozófus nyílt társadalom eszméjének elkötelezett híve és úttörője.
Kelet-Közép-Európában, mint azt többször kifejtette, azért hozta létre alapítványait a 80-as évek végén, hogy elősegítse a kommunista hatalom lebontását, s annak romjain a nyílt társadalom felépítését.
A nyílt társadalom azonban összeegyeztethetetlen azzal a keresztény-nemzeti kurzussal, amelyet Magyarországon például a Fidesz–KDNP képvisel. Erről, illetve a nemzeti konzervatív erők világszerte tapasztalható megerősödéséről az utóbbi időben többször beszélt nyilvánosan a milliárdos tőzsdespekuláns, s ennek nyomán felszólalásaiban, akárcsak cikkeiben, aggodalmát fejezte ki az Európai Unió jövője miatt is.
Soros György rájött arra, hogy a migrációs válság elhúzódásával a nyugat-európai nyílt társadalmak veszélybe kerülhetnek, ezért az európai integráció felgyorsítására tett javaslatot. Ennek egyik eleme az uniós határvédelem megszervezése.
Az elnevezés azonban mindenképpen csalókának bizonyul, határvédelem alatt ugyanis nem a migránsáradat feltartóztatását érti, mint ahogy azt hazai támogatói sejtetik, illetve ahogy azt egyébként gondolhatnánk. Számára a határőrség feladata a folyamat ellenőrzése, a migránsok kimentése a Földközi-tengerből, és átszállításuk a biztonságos kikötőkbe, ahonnan majd szétosztják őket egy új, a tagállamoktól független menekültügyi rendszer segítségével.
Hasonlóan félrevezető, amit a befogadandó menekültek létszámával csinál. Az eredeti egymilliós javaslatot látszólag megfelezte, elharmadolta. Ugyanakkor többször írt és beszélt arról, hogy a menekültek mellett Európában a gazdasági migránsokat is fogadni kell, utóbbiak esetében pedig nem állapított meg keretszámot.
Példaként ajánlotta viszont az európai vezetők figyelmébe az észak-amerikai kontinenst, azon belül is Kanadát, s mint írta, ha az unió hasonló vállalást tenne, évente négy és fél millió embert kellene befogadnia. A befogadás kérdését ráadásul mindig összekapcsolja a „jobboldali veszéllyel”.
Azaz pillanatnyi engedményt kell tenni arra az időre, amíg az általa támogatott szervezeteknek és ellenzéki pártoknak nem sikerül megdönteniük a „szuverenista” kormányokat.
Ami pedig a Soros-terv finanszírozását érinti, e tekintetben javaslatai lényegében semmit sem változtak az idők folyamán: olyan uniós pénzügyi manővereket és hitelfelvételt javasol, amelyeket a nemzeti kormányok nem vétózhatnak meg, fedezetüket pedig a későbbiekben központilag kivetett adók biztosíthatnák.
Azaz végeredményben – ahogy azt a Magyar Időkben már több alkalommal is megírtuk – minden uniós állampolgárnak meg kellene fizetnie Soros György – maga által is vállalt és vallott – tervének árát.