„Addig is, amíg kiderül, hogy kinek lesz igaza, megkérdezném: mint az egyik legnagyobb kortárs magyar, Soros György, aki komoly pénzösszegekkel segítette a szovjet elnyomás ellen küzdő ellenzékieket, aki Széchenyit idéző léptékben áldozott magánvagyonából szülőhazájára, akinek világméretű jótékonysági tevékenysége ismertetéséhez szűkek ennek a cikknek, de az egész oldalnak is a keretei, szóval egy ilyen világtörténelmi jelentőségű magyar vajon miért nem méltó a nyitott figyelemre – akár a jobboldalon is. Lehet Sorost is kritizálni, sőt elméletéből következően: kell is. Egy dolog azért biztos: aki Putyintól Lukasenkón át Kazahsztánon és Türkmenisztánon át Mianmarig világszerte annyi diktátor ellen lép fel, az rossz ember nem lehet.” – írja a Népszabadság.
És tényleg addig jó, amíg tudunk hinni az emberi jóságban. Hogy vannak, akik grátisz, önként munkálkodnak az emberiség életminőségének javításán. Ezért ha Victor Hugo vagy Jókai Mór élne, egy egész regényciklust szentelne Soros Györgynek. Az embernek, aki a romantikus szellem hús-vér megtestesülése, a byroni figurának, aki forradalmakat szít, diktátorokat űz el, és a szabadság zászlajával rohan a feldühödött tömegek előtt. Közben persze itt-ott politikai hídfőállásokat foglal el, nemzeti öntudatot fojt el, valutát ront vagy éppen antiszemitának kiállt ki csoportokat. De hát spongyát rá, nem olyan nagy ár ez a szabadságért.
Ha hiszünk a mesékben, Soros György valóban ilyen. Más vélemények szerint azonban Soros egy feltőkésített CIA-ügynök, és egyáltalán nem egy hazájáért aggódó és tenni akaró Széchenyi. Ő ugyanis sose zúdított volna milliónyi muzulmán menekültet Európára, hazájára pedig pláne nem. Soros szervezetei viszont élen járnak a migránsok Európába kalauzolásában. Az Egyesült Államok érdekeit maradéktalanul képviselő milliárdos fedőtevékenységből jószolgálati projekteket is futtat, de fő profilja azért mégis csak kelet-közép-európai vagy közel-keleti államok destabilizálása.