(…) A Jobbik esetében egy politikai kísérletnek vagyunk a tanúi. Ez az egész abból az elképzelésből táplálkozik, hogyha például korábban egy párt szabadelvű, alapvetően antikommunista nézeteket vallott, majd pedig egy keresztény-konzervatív néppárttá vált, akkor ez a minta példaként szolgálhat más hazai erők számára is. Az elképzelés azonban teljesen hibás, mivel az érintett folyamat egy normális ember életében is gyakran bekövetkezik, mivel sokan úgy gondolják, hogy aki fiatalkorában nem liberális, és idősen nem konzervatív, ott valami nem stimmel.
Azonban a cigánybűnözéstől és a zsidóság megbélyegzésétől eljutni odáig, hogy támogatjuk a CEU-t és a Soros György által pénzelt civilszervezeteket, az nem egy politikai átalakulás, hanem egy skizofrén létállapot, ami egy embernél súlyos betegség, egy pártnál pedig súlyos teher. Egyébként a legtöbb magyar politikai közösségnél érezhető volt strukturális vagy éppen tartalmi változás, így példának okáért az MSZP egy posztkommunista alakulatból a nagytőke és pénztőke képviselőjévé vált. A Jobbik esetében a kiindulópont egy bűnös, torz szemléletű létállapot volt, ami társadalmi csoportok megbélyegzésére épült. Ennek a megváltoztatása, levedlése pedig szinte lehetetlen.
Mi lehet az úgynevezett civilek célja ezzel a kampánnyal?
….Hagyományosan ezt a szellemi kört szokták Soros György embereinek nevezni, aminek valljuk be, van alapja, hiszen a források jelentős része az érintett milliárdoshoz köthető alapítványokon keresztül érkezik a nevezettekhez (…) Legyünk őszinték, senki nem gondolhatja komolyan hogy – utalva Szrgya Popovics – Útmutató a forradalomhoz című könyvének hazai megjelenésére – hogy Magyarországon egy olyan autoriter rendszer van, amit kívülről kell megdönteni. Úgy tűnhet, hogy a hét szűk esztendő és a sorozatos választási kudarcok a kétségbeesés legszélére sodorták a balliberális közösségek egy részét, és emiatt nem tudnak, vagy nem akarnak válogatni az eszközökben. Van a dolognak persze egy pozitív hozadéka is, hiszen a nemzetben, a szuverenitásban gondolkodók, és az ezt elutasítók köre a rendszerváltozást követően még talán nem volt ennyire egyértelmű, így a választás is könnyebbé vált.
A távozó holland nagykövet szavai engem is elgondolkodtattak azonban abból a szempontból, hogy meddig mehet el egy külföldi diplomata a nemzeti szuverenitás megsértése tekintetében. Hallottam már olyan viccet is, hogy jobb lett volna, ha a Kiskunság guy helyett a Kunbábony guy nevet választja. Mint ismeretes itt tartottak polgári engedetlenségi képzést titokban radikális aktivistáknak. Persze a minap olvastam, hogy a bécsi székhelyű EBESZ megfigyelőket küld a német választásokra, mivel aggódnak az esélyegyenlőség és a pártfinanszírozás tisztasága tekintetében. Ez agyrém, viszont azt erősíti, hogy ne lepődjünk meg semmin.
Az ellenzéki pártok támogatottságán azonban ez a folyamatos elégedetlenségkeltés továbbra sem látszik.
Azért nem történt áttörés – ismétlem – mivel az egész koncepció egy hazugságra épül, miszerint Magyarországon egy autokrata rendszer működne.Az emberek pontosan tudják és érzik, hogy ez nem így van. És miután hagyományos eszközökkel nem sikerült a balliberális szólamokkal tíz éve választást nyerni, ezért most az a mesterterv, hogy a Jobbikot felfuttatják, és a választás után egy baloldali koalícióba kényszerítik. Az elemzők többsége persze nem lát reálisnak egy ilyen forgatókönyvet. Nem szabad elfelejteni, hogy itthon úgy van gazdasági növekedés, hogy közben csökken az államadósság, és folyamatosan nőnek a jövedelmek. Ebben a küzdelemben a nemzeti erők Dávid szerepében, míg a külföldi hálózatok Góliát szerepében jelennek meg.
Ne feledkezzünk meg arról, a világ 30 leggazdagabb embere között számon tartott Soros háborút hirdetett a magyar kormányzat és a magyar nemzet ellen. Ez utóbbi megjegyzésem a legkevésbé sem túlzás – a nyílt társadalom általa vallott rendszere elutasítja a kerítés általi határvédelmet, a migránsokkal szembeni bármiféle korlátozást, és igen, felszámolná a nemzetállamokat.
Reális veszély a hetes cikkely életbelépése Magyarország ellen?
Rendkívül sérelmesnek tartom, hogy az Európai Bizottság politikai alapon és logika szerint használ olyan intézményeket, amik korábban nagyjából a szakmai objektivitás talaján közelítettek meg egy kérdést. Így jutottunk el oda, hogy az Európai Parlament megszavazott egy olyan dokumentumot, ami előirányozza hazánk tekintetében a szavazati jog felfüggesztését. Teljesen új megvilágításba helyezi az egész európai döntéshozatalt ez a lépés, amely egyébként egyben leleplez több olyan EP-képviselőt, akiket Soros György szövetségesének tekint. Eddig ugyanis csak azt tudtuk, hogy szerepelnek a Nyílt Társadalom Intézet szövetségesi listáján – így az LMP-s Meszerics Tamás, vagy éppen a DK-s Niedermüller Péter – most már azonban azt is tudjuk, hogy ha kell a hazájuk ellen is fordulnak.
Nagyon fontos emellett, hogy az EU-ban három olyan eljárás van, amivel az új tagállamokat meg lehet regulázni. Az egyik a szavazati jog felfüggesztése, de ennek a bevetése nem reális. A kötelezettségszegési eljárás az uniós bíróságon végződhet, és van az úgynevezett jogállami keretmechanizmus. Az utóbbit Lengyelország ellen vetették be, és ez is elvezethet a szavazati jog felfüggesztéséhez.
Egyáltalán nem zárom ki Magyarország esetében, hogy belpolitikai okokból elindítanak egy szavazati jog felfüggesztési eljárást hazánkkal szemben. Azonban a brexit és a migrációs válság megbontotta azt a status quo-t az unióban a régi és az új tagállamok között, amely korábban megvolt, így különösen kiszámíthatatlan, hogy mi lesz Brüsszel inkorrekt magatartásának a végkimenetele.
A teljes interjú elérhető az origo.hu oldalán.