Mint ismert, Balla Irmát, a Fidesz volt debreceni képviselőjét brutális körülmények között, a lakásában gyilkolták meg 2007 húsvétján. Holttestét a fia találta meg, ő értesítette a rendőrséget. A gyilkosság után egy évvel a fiút, Schönstein Sándort gyanúsították meg, és 2010 májusában 12 év letöltendő börtönre ítélték. Fordulat történt az ügyben 2009 nyarán, amikor ügyészi kihallgatáson beismerő vallomást tett egy korábban tanúként meghallgatott segédmunkás, D. Lajos. Akkori vallomása szerint pajszerral végzett a képviselőnővel. Később ezt a vallomását visszavonta. Végül 2013 szeptemberében Balla Irma fiát bizonyítottság hiányában jogerősen felmentették. Az országos rendőrfőkapitány utasítására 2013. november 25-én az ORFK kiemelt életellenes ügyeket felderítő főosztálya indított új nyomozást a tettes felderítésére.
– A minden részletre kiterjedő értékelő-elemző munka eredményeként megállapítottuk, hogy más elkövető személye sem volt kizárható, az áldozat fiára vonatkozó, egyenként és összességükben is mérlegelt bizonyítékok nem alkottak zárt, kételymentes láncolatot – nyilatkozta a Zsaru magazinnak Balog Gábor alezredes, kiemelt főnyomozó. A rendőrség összesen 18 verziót vázolt fel a gyilkosságra. A nyomozók rendelkezésére állt a lefoglalt ruházat, a telefon és a számítógép, és tudták, különösen fontos szerepe van a biológiai nyomoknak. Ezekből többet is rögzítettek és értékeltek az alapeljárásban, de a hat négyzetméteres ágytakarót, amelyen az áldozat a halálakor feküdt, senki nem vizsgálta. Balog szerint azért, mert a lepedő vérrel erősen szennyezett volt, teljes felületének DNS-vizsgálata több mint százmillió forintot emésztett volna fel, és kiszámíthatatlan ideig tartott volna.
Végül a rendőrség új módszert javasolt a szakértőknek, akik ezt sikerrel alkalmazták. Felosztották a takaró felületét hússzor harminc centiméteres négyszögekre, a ruhadarabét pedig tíz centiméteres csíkokra, és ezeket tapogatták le steril eszközökkel, amelyeken reagens folyadék volt. A takarón az áldozatén kívül négy személy DNS-nyomai voltak kimutathatók: az áldozat fiáé, időközben elhunyt édesapjáé, a szomszédban élő testvéréé és D. Lajosé. Ez volt a döntő láncszem, mert az ágytakarón és a fehérneműn a bizonyossághoz közelítő valószínűséggel D. Lajos biológiai profilja volt azonosítható.
A vizsgálat után többször kihallgatták a más ügyek miatt büntetését töltő D. Lajost. Testbeszéde, jegyzőkönyvön kívüli elszólásai is erősítették a gyanút, a bizonyítékok ellene szólnak. A 2009-ben tett, majd visszavont beismerő vallomásaiban olyan részleteket mondott el a ház berendezéséről, az áldozat telefonjáról és annak elrejtéséről, amelyeket a rendőrségen kívül csak a tettes tudhatott. Annak idején rokonai alibit igazoltak neki, most ezt többen visszavonták. Az áldozat házának szomszédságában dolgozó építőbrigád tagjai korábban tagadták, hogy D. Lajos feketemunkásként köztük dolgozott, azóta bebizonyosodott, hogy ott volt.