– Már csaknem háromszáz aláírás gyűlt össze azért, hogy visszatérjen a Teleki Blanka Gimnáziumba. Van esély a visszatérésére?
– Bár múlt héten bementem az iskola vezetőségéhez, hogy a visszatérésemről tárgyaljunk, ezzel a lehetőséggel nem kívánok élni. Hétfőn az iskola vezetése kiadott rólam egy közleményt, amelyben azt írták, hogy Horváth Ádám – aki ugyancsak a Telekiben tanított – és én magánvéleményünkkel megsértettük az iskolában dolgozó tanárokat, és valótlanságokat állítunk. Ezenkívül azt is mondják, hogy megzsaroltam őket, ami miatt azon is gondolkodom, hogy pert indítok. Tehát egyértelmű, hogy a mostani helyzetben, vagyis amíg Pukli István az igazgató és Kovács Ágnes az igazgatóhelyettes, nem mehetek vissza. Megjegyzem, azzal, hogy valótlan dolgokat állítanak rólam, megnehezítik a munkahelykeresést is.
– Kapott már állásajánlatot más iskolából?
– Megkerestek, de valójában nem az a célom, hogy más iskolában helyezkedjek el. Szeretném, ha a Teleki Blanka Gimnázium végre megszabadulna a két hozzá nem értő vezetőtől, akik most nagyon erős nyomás alatt tartják a tantestületet. Az iskolában nagy a feszültség, mindenki ideges, és valamilyen szinten manipulálják a véleményeket. Az a sajtóban megjelent hír viszont nem igaz – beszéltem a kollégákkal –, hogy amikor az ominózus, rólam és volt kollégámról szóló állásfoglalást megszavaztatták a tantestületben, hat ember felállt és kiment. Valójában az történt, hogy a vezetőség jelezte: a kiáltványt mindenképpen meg kell szavazni, és ezt végül nyílt szavazással oldották meg. Volt nemmel szavazó, volt tartózkodó, és többségben voltak az igenek, így adták ki ezt az állásfoglalást.
– Van olyan volt kollégája, aki tervezi, hogy eljön a gimnáziumból a kialakult helyzet miatt?
– A mostani légkör miatt senki nem mer az iskolából elmenni.
– Többször hangsúlyozta: Pukli István tevékenységével kapcsolatban azt kifogásolja, hogy egy szakmai ügy egyre inkább politikai színezetet kapott.
– Eredetileg a szakmai változtatások miatt álltam a pedagógusok ügye mellé. Annak nagyon örültem, hogy sok tanár támogatta a közoktatás reformját, és azt gondolták, változtatni kell. Létrejöhetett volna egy valóban szakmai együttműködés a szereplők között, amely gyorsíthatta volna a folyamatokat, de nem ez történt. Nekem az volt a célom, hogy kifejezetten szakmai protokollok kidolgozásában részt vegyek. Mindezt megalakulása óta a Köznevelési Kerekasztalban szerettem volna megtenni, hiszen a kormány ezt a fórumot hozta létre a problémás kérdések megtárgyalására. Amennyiben a kerekasztal nyitott az észrevételeimre, akkor szívesen csatlakoznék például a módszertani kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjához.
– Milyen észrevételei lennének?
– Öt országban tanítottam már, öt országnak ismerem az oktatási rendszerét, tehát van rálátásom arra, milyen módszereket alkalmaznak máshol. Szeretném, ha a jó gyakorlatok beépülhetnének a magyar oktatásba.
– A Köznevelési Kerekasztal eddigi munkájának eredményei közül mit emelne ki?
– Egyrészt látszik, hogy a fenntartói rendszer költséghatékonyabb lesz, és azzal, hogy a tervezett szervezeti egységek erősebbek lesznek, nagyobb jogkörük lesz, a bürokrácia is csökken majd. A cél az, hogy a tanárok is úgy érezzék: átláthatóbb rendszerben dolgoznak, amely olyan, mint egy mankó, amelyre támaszkodhatnak.
– Március végén mondott fel. Hogyan telnek most a napjai, kapcsolatban van a tanítványaival?
– Nekem kilencedikes osztályom van. Azért is szeretnék visszamenni, mert még három évig taníthatom őket. Van egy 12.-es csoportom is, amelyben tavaly két diákom már letette az előre hozott középszintű érettségit, mindketten nagyon szép eredménnyel, ötöst kaptak. A többiek most fognak érettségizni, velük napi kapcsolatban vagyok, küldöm nekik a feladatokat, amelyeket aztán kijavítok. A hároméves közös munkát nem fogom csak úgy felrúgni. Ha Kínából fel tudtam készíteni felsőfokú nyelvvizsgára interneten keresztül diákokat, akkor ez a mostani helyzet nem jelenthet akadályt.