Az utóbbi napokban a csapból is Pukli István folyt. Nem is az a kérdés itt, hogy mit kap a sztrájkot, engedetlenséget vagy egyszerűen csak káoszt akarók szervezőmagja. Sokkal fontosabb az, hogy mit kaphatnak az őket bátorítók, a láthatatlan háttéremberek? Tegyük fel, hogy ők megelégednének a forradalmi minimum elérésével, amiről az akciókban részt vevő tanárok többségének fogalma sincs igazából. Talán még a főkolomposok sincsenek igazából beavatva, de azt a célt nem is lehet egy az egyben zászlóra tűzni. Legyen 12 vagy 25 pont a követelésekben, amelyekben, mint trójai falóban, el van rejtve valami. Mégpedig a pénz. Sok pénz, amely kevés emberhez vándorolhat.
Például a megbolygatott tankönyvpiac. Sokmilliárdos biznisz volt ez, és ebből sokaknak csurrant-cseppent. Az állam milliárdokat hagyott a családok zsebében azáltal, hogy ingyenessé vált a tankönyvellátás. Naná, hogy ez felháborító azoknak akik minimális munkával maximális haszonra tettek szert. A cél egyértelmű lenne: minél több önállóságot, minél nagyobb falatot kihasítani az állam jelenlegi szerepvállalásából a saját vállalkozásuknak, és hadd menjen az üzlet.
Csak pár megbízható ember kell, akik koordinálják a tankönyvellátást, lehetőleg olyan igazgatókkal, akik ebben szintén partnerek, és a családok máris pengethetnek évente 40-50 ezer forintokat egy gyermek után. Zseniális, nem? Ráadásul minden évben változtatni valami apróságot rajta, és a többgyerekes családok többször is megvehetik a tankönyveket. Hisz a forradalmi újító tanárnő, aki helyi szinten érdekelt az üzletben, szinte keresztre szegezi a gyereket és szülőt egyaránt, ha ellenvetést tapasztal.
Ilyen volt a magyar tankönyvellátás, a tankönyvpiac. Szerintük csak sokszínű – valójában busásan jövedelmező. Na, ezt szeretnék visszahozni egyesek. A többi pont pedig jó körítésnek, meg arra is kiválóan alkalmas, hogy bizonytalan tanárokat megnyerjenek maguknak a „nagy ügynek”.
Túl vagyunk március 30-án, és lám, nem rengette meg a világot sem a Pukli-féle nyolcnapos ultimátum, sem a szerdai nem tudom én, micsoda. Sztrájknak, ugye, nem volt sztrájk, de tiltakozó akciónak azért nevezhetjük. Itt viszont érdemes megállni egy apró szösszenet erejéig. Maguk a szervezők is érezték és jelezték előre, hogy törvényileg aggályosnak érzik az akciót. Amit tettek, az törvénysértő.
A tanároknak van munkaköri leírásuk, és most nem is célszerű ebbe belemenni, mert ezzel az érintettek és mások is tisztában vannak. Nem teljesítettek, amiért fizetés jár nekik, és fel is veszik. Fel, mert ha nem, akkor sántít maga az indoklás is, mert indokolni kellene a pénz levonásának okát. Itt pedig már a jog mezejére tévednek a szereplők. Az oktatás és általában a munka világa törvényileg szabályozott. Hátrányt pedig senki sem szenvedhet el, így a gyerekek sem. Tehát az órákat máskor bepótolni jogi szempontból aggályos, mert a gyerek benn volt az iskolában, csak nem élhetett az oktatáshoz való jogával. Mi van, ha a pótlás idején nem lesz iskolában, netán úgy érzi, hogy ő már egyszer megjelent ezen az órán? Igazolatlan órát írnak be neki?
Ennek fényében érthetetlen, hogy az illetékes minisztériumból nagyon magas szintről üzenetet kaptak az engedetlenségi akció szervezői és résztvevői, hogy ezzel az egy órával, amit nem tartottak meg, nem kell elszámolni, felelősségre vonás nem várható. Majd egyszer bepótolják. Mi van akkor, ha Kovács vagy Kiss, Nagy tanár úr/nő – maradjunk a tucatneveknél a példa kedvéért – úgy dönt, hogy egy másik nap később megy be tanítani egy órával? Nyolc óra helyett csak kilencre. Neki nem szabad? Ha nem, akkor miért nem? Csak azért, mert ő nem politikacsináló ellensége a magyar oktatáspolitikának, és egyszerűen elaludt, vagy egyéb oka volt?
Az új keletű mozgalmárok szét akarják verni az oktatást, de legalább azt el szeretnék érni, hogy az ő kottájukból játsszon a kormányzat.
Ennek nem szabad engedni. A tanárok négy százaléka nem szoríthatja sarokba az egész pedagógustársadalmat. Mert hogy mindössze ennyien „sztrájkoltak” közülük. Igen, ők a kemény mag, akik inkább bomlasztani akarnak, nem pedig tanítani. Ehhez kellett egy megtévesztő mozgalmi név is, a Tanítanék. Ha tudnék vagy akarnék, csak ezt nem tették hozzá.
A szerző pedagógus