Pukli István hétfőn a Klub Rádióban beszélt az ÁVH-sként „kemény dolgokban résztvevő” nagyapjáról, és kábítószer csempészet miatt jelenleg börtönben ülő bátyjáról.
A meglepő őszinteséget Zuschlag János médiabeli felbukkanása okozhatta, aki a tőle megszokott módon ragályként terjeszti volt ifjúszoci múltját, és pályázati mutyijaiban bűnrészessé tesz mindenkit, akit valaha ismert. Nem hiszem, hogy Pukli Istvánnak árt az a tény, hogy – állítása szerint – 1997-ben kétszer-háromszor találkozott a később csalásért elítélt ifjúságpolitikussal. Az igazgató korábbi MSZP-s kapcsolatait nem Zuschlagtól tudtuk meg, elvégre Pukli a szocik Tolna megyei listáján is szerepelt, és 2007-ig tagja volt a pártnak. Az az információ pedig, hogy a Teleki igazgatója mint harcostárs „tudhatott” arról, hogy a szoci ifjúsági programok elcsalt pályázati pénzekből futnak, inkább Zuschlag árulási túlteljesítésének tűnik. Ez tehát nem indokolhatta a klubrádiós gyónást. Az igazgató azzal magyarázta a nagypapa ÁVH-s múltjának és a testvér bűnügyének nyilvánosságra hozását, hogy az aljas és eredendően gonosz jobboldali sajtó úgyis kinyomozná. A szappanoperai mártírkodás mellett tehát az volt a cél, hogy a Klub Rádió hallgatósága előtt áztassa a kormánypárti médiát és persze a Fideszt, amely megfojt minden civil kezdeményezést. Állítólagos lejáratási kísérletre démonizálás a válasz. Értjük.
Pukli válságkommunikációs lépése azonban közelebb állt a karakteröngyilkossághoz, mint a politikai ellentámadáshoz. Az interjúból megtudtuk, hogy a Teleki igazgatója már ifjú korában csalódott a szocikban, ahol épp szociális programokra nem jutott pénz, és így a fiatal szocialisták nem tudták megvalósítani világmegváltó céljaikat. Ezért Pukli István látva az ifjúsági szervezetek tenni akarásának súlyos kudarcát az MSZP-párttagságban látta meg a kiteljesedés és a jövő nagy lehetőségét. Rövid ideig dolgozott abban a csepeli szakképző iskolában, amelyben 2009-ben a Deme-féle kettős gyilkosság történt, de még évekkel a bűncselekmény előtt felmondott. Szellemi érésének és a tanárképző főiskola professzorainak jobboldali – ahogy ő fogalmazott – „agymosása” következményeként gondolkodásában a konzervatív értékek helyeződtek előtérbe. Megelégelve az arrogáns és arcpirító MSZP-s stílust, hátat fordított elvtársainak. Elborzadva az utcai zavargásoktól, és hogy szabaduljon Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének rá nehezedő súlyától, tíz év után elkerülhetetlen lépésre szánta el magát: kilépett a szocialista pártból. Most leginkább a keresztényszocialista Slachta Margit elveivel rokonszenvezik, bár nem vallásos családban nőtt fel, de azért református.
Pukli István tehát éles politikai kanyarok után lett a tanártüntetések egyik vezéralakja. A rendkívül elkeseredett baloldali sajtó azonban titkon már benne is az Orbán-kormány elleni mozgalom vezéralakját látja. Ám életrajzából, megnyilatkozásaiból világosan látszik, hogy erre a szerepre nem alkalmas. Adhat még néhány mélyinterjút, rácsodálkozhat Kálmán Olgával vagy Rangos Katalinnal a „Fidesz-diktatúra” természetrajzára, de a netadós tüntetések szónokaihoz hasonlóan szép lassan ő is kikerül a médiafigyelemből.
Épp ezért felesleges volt feltárnia családi problémáit. A magánéletével ugyanis senki nem akarta őt támadni.