– Szélsőségesen radikális modellek követik egymást, és ugyan vannak konszolidációs szakaszok, a folyamatos alkalmazkodási kényszer nagyon sok energiát köt le az iskolák szintjén – mutatott rá előadásában Setényi János címzetes egyetemi tanár.
A professzor a Karátson Gábor Kör rendezvényén – amelynek célja az oktatáspolitika pártfüggetlen alapelveinek kidolgozása – az iskolák állami kézbe vétele kapcsán kiemelte: még ha látszólag nagyon centralizált is a rendszer, az együttműködés nagyon sok helyen folytatódik az önkormányzatokkal.
Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman rámutatott: az oktatás más közszolgáltatásoktól – például a rendőrségtől, egészségügytől – eltérően a rendszerváltozás óta évről évre kevesebb pénzt kap, ez alól a tavalyi év volt kivétel. A meglévő problémák közül példaként említette, hogy „lóg a levegőben” a felzárkóztatáspolitika.
A pedagógusok életkörülményéről Nahalka István oktatáskutató azt mondta: a helyzetük 2016-ra a 2012-es mélyponthoz képest javult, ugyanakkor kifogásolta, hogy a bérnövekedés a tanárok terheinek jelentős növelésével járt. A képzésről szólva problémának nevezte, hogy nincs kellő hangsúly a pedagógiai kompetenciák fejlesztésén.
A minősítés esetében szerinte a jelenlegi értékelési feladatok a pedagógusokra koncentrálnak, holott a szervezet kérdéseinek tárgyalása fontosabb lenne. Utóbbira reagálva Maruzsa Zoltán, az Oktatási Hivatal vezetője közölte, foglalkoznak a minősítés kérdésével, ám ez egy további bürokrácianövelő intézkedés lenne. Hangsúlyozta: 2010-ben a kormány azzal szembesült, hogy a pálya elsősorban az alacsony bérek miatt nem vonzó, továbbá az egységes bérstruktúra a teljesítmény ellen hatott, erre reagálva vezette be a kabinet a pedagógus-életpályamodellt. Utóbbira 2013 és 2017 között 274 milliárd forintot fordítottak. Maruzsa Zoltán felhívta a figyelmet, hogy egy felmérés alapján a lakosság úgy véli: már nem a pedagógusoknál, hanem a közszféra más csoportjainál lenne szükség további béremelésre.
Horváth Péter szerint néhány éven belül komoly problémák lesznek az utánpótlással, mivel a 160 ezer kollégából évente átlagosan négyezren mennek nyugdíjba, de nem állnak ugyanennyien munkába.
A Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke problémaként említette, hogy a pedagógusképzés továbbra is tudósképzést jelent, viszont az iskoláknak most a legkevésbé erre van szükségük, és ismét kifogásolta, hogy a bérek nincsenek a minimálbérhez kötve.