- Oláh György hajlíthatatlan jellemű ember volt, aki mindig a saját útját járta és erről soha nem hagyta magát letéríteni
- Életútja és tudományos pályafutása a magyar nemzet legszebb jellemvonásait tükrözte vissza
- Az angolszász szellemi élet elismert embereként is megmaradt igaz magyar hazafinak
„Amikor felért a tudományos világ tetejére és Nobel-díjat kapott, ezt a világraszóló elismerést is a helyén és a nagy jellemre valló alázattal kezelte. Pályája csúcsán is ugyanaz a nyílt szívű, közvetlen, munkájának és családjának élő ember maradt, az a kémikus, aki a régi alkimisták szenvedélyével, örökös kíváncsiságával kutatja az univerzum működésének örök törvényeit” – hangsúlyozta Orbán Viktor a Fiumei úti sírkertben, az akadémiai parcellánál mondott búcsúztató beszédében.
A kormányfő kiemelte: Oláh György a szeretet, a barátság és a hivatás erős kötésére bízta egész életét. Felidézte, hogy 1956 kegyetlen telén az ő lába alól is kiszaladt egy ország, sőt az országgal együtt egy már sikeres tudományos pálya is.
„Ekkor új kötelékeket vállalt, a régieket hűségesen megőrizte és ment tovább a maga útján. Minél magasabbra jutott a tudományos pályán, annál nagyobb büszkeséggel töltötte el, hogy ő is erről a rejtélyes marsi kolóniáról indult, akárcsak néhány évtizeddel korábban Wigner Jenő, Szilárd Leó vagy Teller Ede. Mi magyarok pedig mindig úgy gondoltunk rá és úgy gondolunk rá ma is, mint aki egy volt közülünk” – jelentette ki Orbán Viktor.
A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Oláh György a magyarok azon szűkebb köréhez tartott, akinek életútja és tudományos pályafutása a magyar nemzet legszebb jellemvonásait tükrözte vissza, vagyis csak tehetségünk, tudásunk, életrevalóságunk, élni akarásunk tarthat bennünket a zavaros világ felszínén.
„Azt remélte, amit a régi nagyok, hogy létrehozhat az egész emberiség számára valami hasznosat, nemeset és értékeset. A tudományos világ csúcsán, az angolszász szellemi élet elismert embereként is megmaradt igaz magyar hazafinak, intézete minden tehetséges magyar vegyész előtt nyitva állt, még a Nobel-díjért kapott jutalmának jelentős részét is arra fordította, hogy itthon egy új kémiai díjat alapítson” – fejtette ki a miniszterelnök.
Orbán Viktor Oláh György ránk hagyományozott testamentumát elfogadva elmondta, hogy a jövő titka a jó oktatás és ebben a szellemben ültessük el a következő nemzetek szívébe a tudományos kutatás szenvedélyét, úgy, ahogy professzor úr ezt egész életében képviselte.
Oláh György március 8-án hunyt el az Egyesült Államokban, Beverly Hillsben, végakaratának megfelelően hamvait Budapesten helyezték örök nyugalomra, a temetést a Nemzeti Örökség Intézete szervezte.
Lovász László: korszakalkotó tudós volt
Oláh György korszakalkotó tudós, a kémiai gondolkodást alapvetően megváltoztató lángelme volt – fogalmazott Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke a Nobel-díjas, Corvin-lánccal és Széchenyi Nagydíjjal kitüntetett kémikus ravatalánál kedden a Fiumei úti sírkertben.
A konvenciókat elvető gondolkodásával, egyéni megközelítéseivel mindig a kémia újabb területeit kutatta – emelte ki. Lovász László hozzátette: Oláh György az úttörők és az újítók közé tartozott, a szerves kémia kiemelkedő óriása volt.
Miután megkapta a Nobel-díjat, sokat foglalkozott napjaink fontos kérdésével, a csökkenő fosszilis energiaforrások helyettesítési lehetőségeivel és a légkör növekvő szén-dioxid koncentrációjának veszélyes következményeivel – hangsúlyozta az MTA elnöke, aki szerint erre nyújt megoldást az Oláh György által kidolgozott metanolgazdaság koncepciója, ami a légkör szén-dioxidjának befogásán és metanollá alakításán alapul.
Amerikai magyarnak vallotta magát, mély érdeklődést tanúsított a magyar tudományos és kulturális élet iránt. Mindig önzetlen segítője volt a hazai kémikus társadalomnak. Díjat hozott létre a fiatal magyar kutatók elismerésére, posztdoktori ösztöndíjakkal segítette tanulmányaikat – mondta Lovász László.
A 20. század egyik legmeghatározóbb kémikusa életének 90. évében hunyt el március 8-án Beverly Hillsben. Végakaratának megfelelően hamvait Budapesten helyezték örök nyugalomra, a temetést a Nemzeti Örökség Intézete szervezte.
A Fiumei úti sírkert akadémiai parcellájában katolikus szertartás keretében helyezték örök nyugalomra. A szertartást Jelenits István piarista szerzetes, Széchenyi-díjas teológus-irodalomtörténész vezette, aki úgy fogalmazott: Oláh György az igazság munkásaként, tiszta lélekkel alkotott. Úgy tudta végigjárni emelt fővel a tudományos pálya útját, hogy közben nem kellett rossz emberek szolgálatába szegődnie, és mindvégig a világ megbecsülése vette körül – fűzte hozzá.
A család nevében Lasetzky Frigyes mondott búcsúbeszédet a ravatalnál. Hangsúlyozta: az Oláh György hamvait rejlő urnát végakaratának megfelelően temetik el Budapesten.
Céltudatos és mértéktartó ember volt, szabadidejében is kémiával foglalkozott. Úgy vélte, Magyarországnak nincsenek ásványi kincsei, ezért az oktatásba érdemes fektetnie, mert abban nagy energiák rejlenek – mondta. Kiemelte azt is: Oláh György mindvégig hálás volt Magyarországnak, ahol a tudomány alapjait megszerezte, az Egyesült Államokat pedig második hazájaként szerette. Figyelte és segítette az oda került magyarokat.