Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából, az áldozatok és üldözöttek emlékére rendezett eseményen a kormányfő köszöntőjében kiemelte: a reformáció emlékéve alkalmas pillanat arra, hogy ezzel a lépéssel a nagypéntek méltó megünneplését segítsék.Orbán Viktor hangsúlyozta: a diktatúra hideg valósága felőrli az emberi méltóságot, utána általában üresség, megcsappant életerő, önfeladás marad.
Hozzátette ugyanakkor, Magyarországon a hőseink győztek, mert elérték, hogy a magyar történelem legsötétebb korszakában, a szovjet megszállás alatt – ha titokban is -, de volt mire büszkének lennünk; elérték, hogy az utódokra nem a diktatúra negyven évnyi nyomasztó sötétségét, az emberi gyengeséget, a meghasonlást, hanem a kiállás, a bátorság, a hősiesség és a nagyság dicsőségét hagyták örökül.
A miniszterelnök kifejtette: „a protestantizmus a modern európai demokrácia és kultúra egyik alapvető építőeleme”.
A „hitvalló bátorság félévezredes hagyománya ma ismét mércét állít Európa elé”, mert ismét bátorság kell kimondani azt az egyszerű igazságot, hogy „a modern európai kultúra, a mai polgári berendezkedés a kereszténységnek köszönheti létét” – mutatott rá.
Úgy vélte, ma nemcsak „a gyökereinket akarják elvágni az európai politika színpadán, hanem ki akarják cserélni a talajt”, amelyből Európa szárba szökött, és gyakran ennek kimondásához sincs bennünk elegendő bátorság.
Orbán Viktor úgy fogalmazott, a hitbéli bátorságot a magyar református egyház magában hordozta akkor is, amikor „a kommunista diktatúra legsötétebb időszakában elvették tőle nagy múltú iskoláit, amikor szellemi vezérét, tudós püspökét száműzetésbe kényszerítették, vezetőit békepapokra cserélték, lelkészeit pedig kegyelemkenyéren tartották”. De aztán elérkezett 1956 októbere, amely bebizonyította, hogy „csak a templomok tornyán lévő csillagok maradandóak”, és ismét újjáéledt a magyar református egyház – idézte fel.
A kormányfő kiemelte: a forradalmak „sohasem tervezőasztalok mellett születnek”, nincs receptjük, forgatókönyvük, és néha „olyan lefojtott lelkiállapotból törnek elő, amelyre már nem is léteznek szavak”.
Mint mondta, a forradalmakhoz nincs mellékelve időzítő szerkezet sem, „a nemzetek lelki alkatának legbelsőbb és legmélyebb rétegeiből törnek elő, kivételes kegyelmi pillanatok, amikor hirtelen és látszólag minden előjel nélkül” felforr a körülöttünk lévő világ. Ezért a forradalmakat csak leverni lehet, legyőzni sosem, „folyamatosan ott parázslanak eltiprói talpa alatt” – fogalmazott.
Úgy látja, a forradalom bukását csak az okozhatja, ha elveszíti céljai tisztaságát, amikor a bátor polgárok közössége dühös és alantas tömeggé alakul át, és ekkor kell színre lépniük „a lélek embereinek”.
Orbán Viktor ezzel kapcsolatban felidézte Gulyás Lajos református lelkész alakját, aki 1956. október 26-án, amikor a mosonmagyaróvári sortűz után meg akarták lincselni az ÁVH-sokat a feldühödött emberek, az életét tette kockára, hogy véget vessen az önbíráskodásnak, mert tudta, hogy „úgy mondhat igent a forradalomra, ha nemet mond a káoszra és gyilkolásra”. Később ezért koncepciós perbe fogták, kivégezték és jeltelen sírba temették – emlékeztetett.
Hozzátette: emlékezünk azokra a lelkészekre is, akiket a forradalom és az egyház megújítása melletti kiállásuk miatt letartóztattak, börtönbe zártak, és arra is, hogy 1989-ig kellett várni, hogy a forradalom alatt elesett teológusok emléktáblát kaphassanak.
A miniszterelnök hangsúlyozta: tisztelettel adózunk a reformátusok előtt, akik részt vettek a harcokban, a sebesültek, üldözöttek mentésében, és azok előtt, akik őrizték a forradalom és a forradalmárok emlékét, imáikban hordozták a magyar szabadság ügyét és a gyászolók fájdalmát. 1956 református mártírjainak, hitvallóinak „példamutatása ma is velünk élő múlt”, amely hozzátartozik a nemzet és az egyház történetéhez – mondta.
Nagypénteken Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezik a keresztény világ
Nagypéntek a húsvétot, a legrégibb és legnagyobb keresztény ünnepet megelőző szent három nap egyike. A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, ideje a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap, vagyis március 22. és április 25. közé esik. A húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig negyvennapos böjt készíti elő, a húsvétot megelőző utolsó nagyböjti hét a nagyhét (hebdomada sancta), amely a virágvasárnappal kezdődik. A nagyhéten belül a húsvéti szent három napon (liturgikus nevén: Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton, valamint húsvétvasárnap emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról. Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Elnevezése a magyar nyelvbe a keleti egyházban szokásos görög elnevezésből (hé hagia kai megalé paraszkeué – a szent és nagy készületi nap) származik. A nyugati egyházban hivatalos neve: feria sexta in passione et morte Domini (az Úr szenvedésének és halálának péntekje). Angol nyelvterületen hosszú pénteknek vagy jó pénteknek is nevezik, német elnevezése, a Karfreitag az ónémet „kara” (bánat, gyász) szóból ered. A katolikus egyházban ezen a napon az úgynevezett csonka mise szertartásával fejezik ki a Krisztus halála felett érzett gyászt. A misét azért nevezik csonkának, mert nem mutatnak be szentmiseáldozatot, elmarad a bor és a kenyér átváltoztatása. A nagypénteki szertartás három részből áll: igeliturgia olvasmányokkal és ünnepélyes egyetemes könyörgésekkel; kereszt előtti hódolat; szentáldozás (az előző nap átváltoztatott szent ostyával). A templomokban általában délután három órakor keresztútjárást is tartanak, a Biblia szerint ugyanis Jézus ebben az órában halt meg a keresztfán. Az igeliturgia része a szenvedéstörténet, azaz a passió felolvasása vagy énekes előadása, amelyben felidézik Krisztus szenvedéseit. Az egyetemes könyörgés során az egész egyházért, valamint más vallások tagjaiért, a nem hívőkért, a világi vezetőkért és a szenvedőkért is imádkoznak. Ezután következő a kereszthódolat, szintén Jézus kereszthalálára emlékezve. A katolikus egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, de csak egyszer lakhatnak jól, és 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A nagypénteki keresztúti szertartáson Jézus szenvedésének egyes állomásait idézik fel. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektől származik. Rómában a Via Crucison, amely a megváltónak a Kálvária-hegyre vezető útját és halálát idézi fel, a pápa maga is viszi a keresztet. A protestáns egyházakban a nagypéntek a legnagyobb ünnep, az év egyetlen böjti napja, amelynek végén a legtöbb református és evangélikus gyülekezetben úrvacsorát osztanak a lelkészek. A hívők közül azok is, akik évközben nem vettek úrvacsorát (a protestáns liturgia szerint általában minden hónap első vasárnapján tehetik ezt meg), nagypénteken magukhoz veszik a Jézus testét és vérét jelképező kenyeret és bort. A protestáns templomokban fekete oltárterítőt helyeznek el, korábban az is szokás volt, hogy gyászöltözetben mentek istentiszteletre. A nép körében nagypéntekhez a hallgatás, a csönd kapcsolódott, a tükröt fekete kendővel takarták le, az órát megállították vagy nem húzták fel. A tüzet nagycsütörtök este kioltották, és a húsvéti szentelt tűz parazsából élesztették újjá, addig csak hideg ételt ettek, nagypénteken csak egyszer, kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket. Krisztus szenvedését misztériumjátékokban, felvonulásokban, Mária-siralmakban idézték föl. Nagypénteken szokás volt meszelni, takarítani, nagymosást tartani. Nagypéntek ma is munkaszüneti nap Európában, többek között Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Lengyelországban, Ausztriában, Svájcban és Szlovákiában is.