A birkáink a legjobb közmunkások. Szinte mindig hadra foghatók, és tisztességgel elvégzik a rájuk bízott feladatot – mosolyog ránk a Somogy megyei Visnye polgármestere. A település vezetője a falutól kilométerekre levő mezőn éppen 24 órája őrzi az önkormányzat nyáját. Füszfás Balázs az éjszakát is az állatok között tölti, mert mint mondja, egy percre sem lehet magukra hagyni a birkákat. Ilyen a vándorlegeltetés.
Budáról Somogyba
Az, hogy a polgármester egyben a falu juhásza is, azért különleges, mert Füszfás Balázs nem a környéken, hanem a fővárosban, Budán nevelkedett. Kacskaringós úton jutott el Somogy megyébe. – Csaknem három évtizede, 1989 óta vagyok cserkész, ami segített visszatalálni a gyökereimhez – meséli a kezdetekről. – Mindig is szerettem a természetet. Később, amikor a feleségemmel családot alapítottunk, nem volt saját ingatlanunk. Nem akartunk Budapesten lakni, így először Csobánkára kerültünk, majd egy ismerős javaslatára, 2008-ban költözünk Visnyeszéplakra, ami Kápolnásvisnye-pusztával, Alsóheggyel, Hárserdő-pusztával és Pacsérvisnyével együtt Visnye része.
A gyerekeknek is első pillantásra megtetszett a környék, így örömmel jöttünk ide. Két évvel később elindultam a polgármester-választáson, ahol a helyiek bizalmat szavaztak nekem. A 2014-es voksolás után is maradtam a település élén – emlékezik a juhász. Elmondása szerint egy demográfiailag megosztott (Visnye elöregszik, Visnyeszéplakon ellenben sok a fiatal), pénzügyileg gyenge lábakon álló önkormányzatot vett át öt és fél évvel ezelőtt. A falunak nem volt sem ingatlanja, sem más tulajdona, még a szerszámok is vacakok voltak.
– Nem látszott, hogy korábban bárki gondolt volna a jövőre. Valószínűleg eszébe sem jutott senkinek, hogy mi lesz majd húsz-harminc év múlva a jövő generációjával. Engem az első pillanattól kezdve az mozgatott, hogy a gyerekeimnek, az unokáimnak is legyen majd munkájuk, megélhetésük, életterük itt. S a jövő magalapozásában egy ilyen kis zsákfaluban az önkormányzatnak kell élen járni, mert mi vagyunk a legnagyobb munkaadó – hangsúlyozza Füszfás Balázs.
Amikor a polgármester 2010-ben munkához látott a településen, egyértelmű volt számára, hogy Visnye csak a gazdálkodással – állattartással és növénytermesztéssel – léphet előre. Ma az önkormányzatnak száz anyajuha és körülbelül ugyanennyi báránya van. Utóbbiak közül hatvanat hamarosan eladnak, míg negyvenet megtartanak.
Krumplivásár és „hagymaforradalom”
– Nem vagyunk könnyű helyzetben, mert kevés legelőnk van. Földet pedig sem vásárolni, sem bérelni nem tudunk, mert egyelőre nem engedik a törvények – mondja el a falu első embere. – Jó lenne, ha ebben minél hamarabb változás lenne, mert körülbelül háromszáz anyajuh kellene ahhoz, hogy a nyáj gazdaságos legyen, ehhez viszont sok legelő kell. Na és persze három juhász, mert a korábbi, a szakmát itt megtanuló munkatársaim elmentek. Új csapatot verbuválok majd, addig pedig a két nagyobbik fiam segít, mert most nyáron ők is itthon vannak – beszél Füszfás Balázs a mindennapokról. A nyáj szaporulatát jellemzően eladják a visnyeiek, mert saját vágópontot még nem tudtak építeni, vágóhídra pedig a magas költségek miatt nem tudják elszállítani az állatokat. A birkák gyapját is hasznosítják: egy asszony ruhaneműt és fonalat készít belőle.
A helyi önkormányzat a birkák mellett tart egy anyadisznót is, amelynek most nyolc malaca van. Emellett tíz méhcsalád és két ló teszi teljessé az állatállományt, a hátasok besegítenek a földeken. – Most négy hektáron folytatunk szántóföldi növénytermesztést, az ehhez szükséges géppark a falu rendelkezésére áll, még krumplivetőnk is van. Az egyik traktort egy budapesti bácsitól kaptuk, akinek szimpatikusak a törekvéseink, ezért segített rajtunk.
Gabonát már nem vetünk, mert nagyon igényes, nem éri meg. Helyette krumplit, borsót, hagymát, marha- és cukorrépát, őrölni való paprikát termelünk és gyümölcsfákat ültettünk. A termés egy részét a helyiek kedvezményes áron megvásárolják, néhányan szociális alapon kapnak belőle, a többit takarmányként használjuk fel. A vörös- és lila hagyma minden évben nagyon kelendő a visnyeik körében, amikor egyszer nem ültettek, valóságos forradalom robbant ki. Az emberek követelték a hagymát – emlékezik Füszfás Balázs.
Szolgálat a nagycsaládokért
A polgármester szeretné tovább fejleszteni a gazdaságot, de ehhez sok földre lenne szükségük. Mivel a község sem vásárolni, sem bérelni nem tud, előfordul, hogy ő vesz ingatlant a „falunak”. Füszfás az önkormányzati gazdálkodással példát szeretne mutatni az embereknek. – Azon dolgozom, hogy újjáélesszük a nagycsaládokat, és ehhez próbálunk segítséget nyújtani. A meglevő tevékenység mellett szeretnénk lekvárt és pálinkát főzni, gyümölcsöt aszalni, emellett jó lenne egy vágópontot is létesíteni. Na és persze remélem, hogy a gyerekeim is itt maradnak Visnyeszéplakon. Mondtam nekik, hogy tanuljanak, nézzenek körül a világban, de aztán jöjjenek haza – mutat a legnagyobb fia felé Füszfás Balázs, aki közben megérkezik. Palkóval együtt terelik arrébb a nyájat néhány száz méterrel.
Míg a polgármester a birkákat felügyeli, a település alpolgármestere a közfoglalkoztatottakat irányítja. A falu szerelője és traktorosa éppen a kisebbik traktort javítják, a növénytermesztésben dolgozó asszonyok pedig otthon ebédelnek. Az öt földműves délután folytatja a munkát. Fehérváriné Mónika először megmutatja Gizit, az anyadisznót és a malacait, majd az önkormányzat egyik, takaros veteményeskertjével büszkélkedik. Tőle sem idegen a gazdálkodás, mert otthon is tartanak disznót. Az asszony kitér arra is, hogy később tartósítószer- és csokoládéüzemet is szeretnének létesíteni, s persze ő is megerősíti: szeretnék, ha az emberek otthon is gazdálkodnának.
– Ha van otthon öt tyúk és egy zsebkendőnyi föld, akkor ott már éhezés nincs – búcsúzik el vidáman az alpolgármester.