Egy vendéglátós tanfolyam záróvizsgájára érkezünk, de csak előzetes regisztráció, személyazonosság igazolása után, őrök kíséretében léphetünk be a helyszínre. A Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben 2005-ben indult az első szakoktatás, azóta több mint 400 fogvatartott szerzett képesítést. Olyan mesterségeket tanulhatnak, amelyek hiányszakmának számítanak Magyarországon. A cél, hogy az elítéltek a szabadulásukat követően könnyebben integrálódjanak a társadalomba. Ezúttal tizennyolc nő vizsgázott.
A biztonsági kapuk után mintha egy étterem konyhájába csöppentünk volna, a rabok mértani pontossággal szeletelték a zöldségeket, a paradicsomokba belekerült a töltelék. A sajtó képviselői a tollukat rágták, hogy csillapodjon a falási kényszerük, amit a látvány okozott.
Orosz Zoltán, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának szóvivője kalauzolt minket. A büntetés-végrehajtás évek óta nagy hangsúlyt helyez az elítéltek foglalkoztatására – magyarázza –, akik szabadulásuk után kifőzdékben, gyorséttermekben, kávézókban helyezkedhetnek el, de szakácsként is dolgozhatnak.
Miután a diákok túlestek a szóbelin, a gyakorlati megmérettetés következett. Sorban érkeznek a finomságok, a szakmai zsűri elé remegő kézzel teszik le a fogásokat.
– Annyira izgulok, hogy még a nevemet sem tudtam megmondani, a pontos receptbe is belezavarodtam, de végül arra gondoltam, hogy minden mozdulat most nyer csak igazán értelmet. Imádtam az órákat, alig vártam, hogy valami újat tanuljunk, és segített elfogadni az ítéletemet is. Értelmet nyert a börtönben töltött idő – mesélte egy fogvatartott. A vizsgázók többsége az általános iskola után nem tanult tovább. Másképp alakult az életük – mondják, miközben a döntéshozók arcát kémlelik, vajon mit szólnak az ételekhez. A bírák lelkesen bólogatnak, végül bekerül az érdemjegy is: ötös.
Az egyik rab közben mosolyogva meséli: nemcsak szakmát kapott, hanem rátalált önmagára is. – Rájöttem, hogy a vendéglátás az én világom. A receptek és konyhai fortélyok mellett megtanultam, hogyan kell az embereket kiszolgálni és vendégül látni. Tökéletesen illik ez a mesterség a temperamentumomhoz – mondta. Hozzátette: nem volt lehetősége tanulni, elmondani is szégyelli, olyan mély szociális környezetből érkezett.
– Iszonyú hálás vagyok, amiért kaptam egy lehetőséget, hogy kezdhessek valamit az életemmel. Ha nem ítélnek el, talán soha sem derül ki, hogy imádok főzni és mindenem az olasz konyha. Nyáron szabadulok, alig várom, hogy a kezemben a bizonyítvánnyal szakácsként dolgozhassak – fogalmazott. Azt is elárulta, májusban még vár rá egy érettségi vizsga is, amire gőzerővel készül.