Nem lehet más a politika, lemondásával ezt ismerte be Schiffer András, az LMP társelnöke.
Ezt rajta kívül mindenki tudta, talán még a párttagok is. Kábé olyan kísérlet volt ez, mint hogy „meg lehet-e tanítani a hollókat repülni a víz alatt?
(Hogy ez lehetséges-e, Galla Miklós elmondja)
Szerencsére a társelnök még időben belátta, hogy ebbe a projektbe nem nagyon érdemes több energiát feccölni, úgyhogy ő most inkább a labdarúgó Eb meccseire készül.
Valljuk meg, ez sokkal jobb időtöltés, mint egy olyan párt vezetőjének lenni, amelyik nyolc év alatt sem tudta elmondani, hogy mit akar.
Az indexes interjú egyik kulcsmondata ez:
„Tehát igen, azt sikerült átvinni, hogy itt vannak csávók, akik derekasan fölnyomnak korrupciós ügyeket, esetleg még tisztességesek is, ráadásul az ügynökaktákat is ki akarják nyitni, de van valami homályos zöld gazdasági izé, amit nem értünk.
Holott amikor mi korrupcióról beszélünk, azt az egységes képet kellene felvázolnunk – és ebben van feladat –, hogy a politikai döntéshozatal az egész világon vagy nagy cégek zsebében van, mert a profit előzi az embert, a népeket, vagy a közös kasszát bizonyos nagy politikusok teszik zsebre, és azért nem jut oktatásra, egészségügyre, mert ellopják.”
Az LMP tényleg megpróbált egy romkocsmás asztaltársaságból parlamenti erővé válni, de nagyon rosszul állt nekik a napi pártpolitika. Nem is mutatja ezt semmi jobban, mint hogy olyan karakterek bújtak ki belőle, mint Szél Bernadett, akit talán Schiffer lemondása még meggátolhat abban, hogy végérvényesen Lendvai Ildikóvá váljon.
Egyébként Schiffer a jelenlegi ellenzék, abszolút házi gólkirálya, sok párt hasznát vehetné, de nem egy népvezér, na! És ami méginkább hiányzik belőle: a politikai menedzser.
Mégis egyéniség, intellektus, aki nélkül aligha lesz később LMP.