– Szükség van uniós elosztási kvótára?
– Amikor hirtelen rászakadt Európára a migrációs válság, az Európai Bizottságnak egyrészt gyorsan döntést kellett hoznia arról, hogy a kialakult szükséghelyzetet miként lehet kezelni humanitárius szempontból – erről szólt a segítségnyújtás Olaszországnak és Görögországnak. Másrészt az volt a kérdés, hogy a már bent lévő menekülteket, bevándorlókat miként lehet úgy elosztani, hogy ne egy államra szakadjon rá a teher. A kvóta gyors válasz volt a bizottság részéről, amit aztán vita követett.
– Nem a vitát kellett volna előbb lefolytatni?
– Biztosan, de akkor már meg kellett volna mondani a bevándorlóknak is, hogy várjanak a bejövetellel, amíg mi befejezzük a vitáinkat.
– Működik a kvóta?
– Nem úgy, ahogyan kellene, de működik. Ennek oka, hogy a kvótát megszavazott tagállamok jelentős része nem, vagy legalábbis nem az ütemnek megfelelően hajtja végre a saját döntését.
– Magyarországnak kellene befogadnia migránsokat?
– Nem szavaztuk meg a kvótát, és az Európai Bírósághoz fordultunk az ügyben. Jelenleg a jogvita függőben van.
– Ha a bíróság hazánk számára kedvezőtlen döntést hoz, be kell fogadnunk a migránsokat?
– Igen.
– És milyen következménnyel jár, ha ennek ellenére sem fogadjuk be őket?
– Akkor kötelezettségszegési eljárás indul Magyarország ellen.
– A kvótanépszavazáson mégis nemmel szavazott. Miért?
– A kérdés arra vonatkozott, hogy az unió hozhat-e olyan döntést, amelynek értelmében az Országgyűlés hozzájárulása nélkül telepíthetnének be embereket az ország területére. Vagyis az volt a kérdés, hogy a magyar parlament adhat-e kötelező erejű mandátumot a kormánynak, amikor migrációs politikai kérdésekről van szó az Európa Tanácsban. Megítélésem szerint ez egy olyan belső döntéshozatali kérdés, amely minden tagállamnak a belügye.
– Ez nem mond ellent annak, amit az imént mondott, azaz hogy szükség van a kvótára?
– Nem, mivel abban a helyzetben, amikor a bizottság döntött, szükség volt a gyors és határozott válaszra.
– Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció EP-képviselője vizsgálatot indítványozott ön ellen amiatt, hogy nem védte meg az Európai Bizottság döntését, sőt nemmel szavazott a referendumon. Indult valamilyen eljárás?
– A kérdést megbeszéltük a bizottság elnökével, Jean-Claude Junckerrel, ugyanis az a sajátos helyzet állt elő, hogy míg Molnár Csaba a saját vádjait gazdagon dokumentálva megküldte az elnöknek, az én álláspontom nem volt ismert. Miután Juncker elnök meghallgatott, nyilvánosságra hozta állásfoglalását. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kérdés egy belső döntéshozatali eljárásra irányult – sőt, többször elmondtam, hogy külön kezelem a kampányban elhangzottakat és magát a népszavazás kérdését – , semmilyen formában nem szegtem meg a biztosokra vonatkozó előírásokat.
– Akkor nem is lett következménye?
– Miután nem tettem semmi szabályelleneset, nem.
– Erősebb kártya lett volna a kormány kezében egy érvényes és eredményes népszavazással megtámogatott alaptörvény-módosítás?
– Erre nehéz válaszolni, mert kipróbálatlan eszközről van szó. Az alaptörvény-módosítás megfogalmazása is tartalmaz olyan kitételeket – például a nagy tömegű betelepítést –, amely valószínűleg politikai viták tárgya lett volna. Ahogy például az is, hogy az a durván 1400 fő, akinek a mostani szabályozás értelmében Magyarországra kellene kerülnie, egy 10 milliós ország esetében nagy tömegnek számít-e vagy nem.
– Ön szerint nagy tömegnek számít?
– Ez ügyben nem tudok véleményt nyilvánítani.
– Milyen mozgástere marad a kormánynak?
– Van lehetőség, hogy egy olyan jogszabályváltozás szülessen, amely előírja, ebben a kérdésben az Országgyűlés határozzon, ez hasonló jogi erejű lehet, mint az alaptörvény módosítása. Ez egy belső szabályozási kérdés.
– Az egyik ok, ami miatt a módosítás elbukott, a letelepedési kötvény. Engedni kellett volna a kormánytöbbségnek ebben a kérdésben?
– Ezt nem tudom megmondani, én csak egy szerény európai uniós biztos vagyok.
– Mennyire bevett gyakorlat az unióban, hogy egy állam letelepedési kötvényt árul?
– Tudomásom szerint létezik máshol is ez a lehetőség, bár nem vagyok ennek a kérdésnek a szakértője.
– Ez egy jó konstrukció?
– Nem tudom, még sosem éltem vele.
– A Jobbiknak is van egy alaptörvény-módosító javaslata, abban a betelepítés mellett ennek a megszüntetése is szerepel. Ezt meg kellene szavaznia a kormánytöbbségnek?
– Ez egy politikai kérdés. Nyilvánvalóan a pártok egymás közötti vitáinak és küzdelmeinek a végeredménye, hogy mit hogyan szavaznak meg.
– Politikailag lenne drága, ha a kormánytöbbség megszavazná a módosítást?
– Tekintettel arra, hogy én már több mint két éve lemondtam az országgyűlési mandátumomról, kicsit elavult a tudásom ebben a tekintetben.
– Akkor nézzük az Európai Bizottság jövő évi munkaprogramját! Abban szerepel a migrációs stratégia végrehajtása is. Mi a stratégia?
– Ha az elmúlt egy évet nézzük, láthatjuk: ahogyan az uniós intézmények időt nyernek, úgy kerül a hangsúly a közvetlen problémamegoldásról a megelőzésre, illetve a megakadályozásra. Vagyis a már bent lévő bevándorlók és menekültek elhelyezéséről a külső határvédelemre. Ennek jegyében alakult meg október elején Bulgáriában az uniós közös határ- és parti őrség (európai határ- és parti őrség), amelynek célja, hogy hozzájáruljon a legveszélyeztetettebb országok védelméhez. A stratégia további eleme többek között a dublini rendszer felülvizsgálata is.
– Az unió hogyan kíván fellépni jövőre a terrorizmus ellen?
– Fontos egyrészt a külső határvédelem, másrészt a belső adatmegosztás – akár a légiutas-forgalomról, akár a személyes adatvédelem biztosításáról beszélünk. Emellett fontos a biztonsági unió kiépítése, amely részben olyan biztonságpolitikai és bűnügyi együttműködési lépéseket jelent, amelyek hatékonyabbá teszik az unión belüli szervek együttműködését. Ezenkívül hosszabb távon olyan képzési és oktatási programokat is magában foglal, amelyek – az újabb nemzedékek szocializációja révén – stabilizálhatják az EU belső helyzetét.
– Mi várható a december közepi EU-csúcson?
– Itt nemcsak a kvóta kerül majd elő, hanem az Európai Ügyészség létrehozásának kérdése is, tehát számos olyan ügy, amely élénk vitákat fog kiváltani. Ugyanakkor abban bízom, hogy közelednek az álláspontok a kvóta végrehajtásáról.
– A Fideszből korábban éppen az ilyen, a migrációval, és a kvótával kapcsolatos nyilatkozatai miatt bírálták. Kósa Lajos szerint ön a brüsszeli mundér becsületét védi, Kövér László pedig azt mondta, hogy önt megfertőzte a brüsszeli levegő. Sikerül kigyógyulni a fertőzésből?
– Akkor sem és azóta sem kívánom kommentálni ezeket a megjegyzéseket. Úgy gondolom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a hallgatás többet ér, mint egy frappáns visszavágás.
– Személyesen megbeszélték ezeket?
– Nem, és ezt sajnálom is. Ők nem kerestek engem, én meg szintén nem akartam őket felhívni. Én a bizottság álláspontját képviselem, ez a kötelességem.
– Az uniós csúcson, de akár általánosságban is: gyengült Magyarország pozíciója az érvénytelen népszavazással és az elbukott alaptörvény-módosítással?
– Szerintem nem, de nincs erre mérőszám. Miközben egy évvel ezelőtt Magyarország gyakorlatilag egyedül fogalmazta meg az álláspontját, ma már van egy V4-es blokk, amely ugyanazt képviseli. Továbbá ha figyelembe vesszük, hogy a külső határvédelem fontossága milyen hangsúllyal jelenik meg ma a migrációs kérdések tárgyalásánál, akkor látható, hogy a magyar álláspont jelentős sikereket ért el.
– Az utóbbi időben számos, bizonyos esetekben uniós vonatkozású korrupciós üggyel hoztak összefüggésbe fideszes politikusokat. Ezek valós ügyek vagy az ellenzék nagyítja fel őket?
– Ezt azért nem tudom megítélni, mert az EB és az uniós intézmények struktúráján belül szigorúan el vannak választva egymástól a szakpolitikát formáló és végrehajtó intézmények, illetve az azt ellenőrzők. Az Európai Csalás Elleni Hivatal szigorúan független, olyannyira, hogy a folyamatban lévő ügyekről mi nem is kapunk információt. Éppen ezért nem tudom, hogy ezek a vádak mennyire megalapozottak.
– Az oktatás viszont önhöz tartozik. Jó irányba indult el a köznevelés reformja itthon?
– A legutóbbi adatok azt mutatják, hogy Magyarország jó irányba mozdult el. A bizottság által november elején bemutatott Oktatási és Képzési Figyelő szerint Magyarország azon hat ország között van, ahol egy év alatt öt százalékot nőtt az oktatásba történő állami beruházás. Ha ez a tendencia folytatódik, Magyarország pár éven belül ott lehet az EU élvonalában az oktatásra fordított költségek tekintetében. Hozzá kell tenni, hogy az oktatás mindig közép- vagy hosszú távú befektetés, tehát mindazok a lépések, amelyeket most megtesz a kormány, három-öt év múlva éreztetik hatásukat, mint ahogy az a helyzet is, amellyel most szembesülünk, a néhány évvel ezelőtti intézkedések eredménye.
– Mire kellene a hangsúlyt fektetni a készülő új Nemzeti alaptantervben?
– Európai szinten az egyik legnagyobb vita arról folyik, hogy mennyire képesek az iskolák a jövőben a túlságosan merev kategóriájú tudáscsoportok mellett a sokkal rugalmasabb kompetenciakészségekre hangsúlyt fektetni. Ez azt is maga után vonja, hogy a tananyagnak és az oktatás szerkezetének is rugalmasabbá kell válnia. Ha ez így megvalósul, akkor az egybeesik majd az európai tendenciákkal, hiszen azok az országok, amelyeknek rendre jól teljesít az oktatási rendszerük, rugalmasabb szerkezetettel és tudásanyaggal rendelkező oktatási rendszerek.
– Hozhat színvonal-emelkedést a Digitális oktatási stratégia? Az ebben foglaltak megvalósításával – például a 2019-re tervezett digitális érettségi – mennyire lennénk egyedülállóak az unióban?
– Ez egy ambiciózus cél. Kétségtelen, hogy fordulat előtt állunk, amire az EU nincs teljes mértékben felkészülve. Felméréseink szerint miközben a diákok és tanárok 75 százaléka egyetért azzal, hogy szükség van digitális készségekre és azokra a felszerelésekre, amelyek lehetővé teszik ezeknek a fejlesztését, mégis, az európai tantermeknek csak a 25 százaléka van korszerűen felszerelve. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az európai polgárok 20 százalékának vannak alapvető gondjai a hagyományos szövegértéssel, 25 százalékának pedig a matematikafeladatok megoldásával, az alapképletekkel. Tehát miközben Európára szeretünk úgy gondolni, mint fejlett világra, szakad szét a mezőny. Erre kell jó megoldást találnunk.
– Ön felügyeli az Erasmus+ programot. Mennyire népszerű ez a magyarok és más országok fiataljai körében?
– Jövőre lesz 30 éves az Erasmus, amely diákmobilitási programként kezdte, majd két éve tovább bővült oktatási, képzési, önkéntességi és sporttámogatási elemekkel, így jött létre az Erasmus+. Ez az európai integráció legsikeresebb programja, vagy legalábbis a legnépszerűbb. Magyarország 1997 óta vesz részt benne, eddig évente körülbelül ötezer külföldi hallgató jött az országba, és mintegy 4500 magyar diák látogat más országba. A legtöbb hallgatót a Corvinus, az ELTE, a BME, a Szegedi Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem küldi, akik elsősorban Németországba, Spanyolországba, Franciaországba, Olaszországba és Ausztriába mennek. Magyarországra főként Franciaországból, Németországból, Törökországból, Spanyolországból és Romániából érkeznek a diákok. Ez a program óriási lehetőségeket ad arra, hogy a fiatalok könnyebben találjanak maguknak munkát, hiszen olyan készségekkel gyarapítja őket, mint az idegennyelv-tudás, a beilleszkedési és kapcsolatteremtő készség.
– Említette Törökországot. Az, hogy Törökország és az EU között nincs egyetértés a migrációs kérdésekben, befolyásolja az Erasmus+ program gördülékenységét?
– Nem kellene, hiszen az Erasmus programnak vannak olyan résztvevői is, amelyek nem EU-s tagállamok – ilyen Törökország. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben a török kormány mintha hátralépett volna az együttműködésben, ebben ez ügyben is.
– Miről szól az Európai Unió ingyenes Interrail programja?
– Szeptemberben az EP-ben Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője indítványozta, hogy a bizottság dolgozzon ki egy olyan tervezetet, amely lehetővé teszi a fiatalok ingyenes vagy kedvezményes utazási lehetőségét. Erről jelenleg folynak a tárgyalások. Most úgy tűnik, hogy az Erasmus+ kap majd pluszforrásokat jövőre, ebből a többletből – jövőre várhatóan 50 millió euróból – lehet részben finanszírozni a programot. Azonban ez még nem egy hosszú távú megoldás, csak arra lehet alkalmas, hogy valamilyen keretek közt elinduljon a program.
– A 2024-es olimpia rendezését illetően sportért is felelős biztosként tud-e lobbizni Budapestért?
– Sajnos nem. De olykor beszélek azokkal, akik rálátnak a pályázatokra: a magyar tenderről is nagyon kedvező a vélemény.
– Milyen gyakran tud hazajárni? Mennyire foglalkoztatja Veszprém és a választókerületi ügyek?
– Két-három hetente vagyok otthon. Természetesen hiányzik Veszprém és a választókerületi ügyek is, főleg a 2015. február 22-i eredmény fényében, ami azért belém égett, és a munkatársaimba is. Ugyanakkor azt látom, hogy nagyon sokat dolgoznak, és abban bízom, hogy a legközelebbi választáson már sikerre tudják vinni ezt a munkát.
– Az mennyire égett önbe, hogy a Paris Saint-Germain most kétszer is megverte a BL-ben a Veszprémet?
– Sajnos a mostani évad egyelőre nem úgy sikerül, ahogyan azt szerettünk volna. Tavaly egy kisujjkörömnyire voltunk a Bajnokok Ligája-győzelemtől, azt hiszem, most ez bosszulja meg magát.