2018. január 21., vasárnap, Ágnes napja
Belföld, Poszt-trauma
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/belfold/nekem-zorogsz-papirzacsko-2633170/

Nekem zörögsz, papírzacskó?

Képzeljék, a Facebook törölte azt az ominózus szexplázás oldalt, ami a Magyar Időkben megjelent cikk után hirtelen mégiscsak sértette az alapelveit, bár előtte több száz jelentésre adott válaszukban azt írták, hogy a kifogásolt tartalommal semmi baj.

Aztán hirtelen felindulásból engem is letiltottak. Gyűlöletbeszédért.

A kifogásolt posztban egyébként arról írtam, hogy mi a véleményem az ellenzékről. Nem is értem, mit képzelek magamról, hogy a liberális gittegyletet vettem górcső alá, néha tényleg elszalad velem az a bizonyos ló, hogy ennek még hangot is merek adni a közösségi oldalamon.

Meg is büntettek gyorsan, hogy érezzem: az alapelvek betartása mindenkire vonatkozik. Mármint minden jobboldalira. Mert ezek szerint az alapelvek szerint az totál normális, ha olyan kiírásokkal találkozol, ami szerint rothadó kelevény vagy, akit el kell tüntetni, mégpedig örökre. Az eltüntetés módját nem részletezném, de el tudják képzelni.

Nem sértő. Sajnálják, hogy ez nekem annak tűnik, de lássam be, hogy nem az. Legalábbis az igen gyorsan változó Facebook-alapelvek szerint, amit a láthatatlan bírák a kormánypártiak ellen szabnak át előszeretettel. Szerintem ez egyébként úgy lehet, mint a balliberális sajtóterméknek nevezett portálokon.

Úgy képzelem, hogy reggelente üldögél az igénytelen külsejével – ja, bocs, szabadfelfogású öltözködésű – újságírónak titulált értelmiségi, szürcsölgeti a kávéját és azon gondolkodik, hogy aznap kiről fröcsögjön egy jót. Olyan igazit. Aztán bevillan a napi ellenség képe, jön is a következő kihívás: milyen jelzővel billogozza? Ehhez már kell egy kis tudatserkentő cigi is, meg amúgy is ideje van, ha már ennyit dolgozott, megérdemli.

Az ihlet azonban csak annyi, hogy a kormányra aggatott jelzőket pörgeti agyában újra és újra, ebből választ hát egyet. „Mondjuk a Jurák antiszemita még nem volt, csak gyűlöletkeltő” – világosodik meg, ennek örömére újra rágyújt és már előre élvezi, miként fogja virtuálisan kivégezni egy orbitális hazugsággal. Mert neki ez jól esik, számára ez öröm. És még fizetnek is azért, hogy kiélheti magát – ja, nem. Elnézést… Kifejezésre juttathatja szabadon a véleményét és kreatív módon kibontakozhat. Magyarul: gyűlölködhet, pocskondiázhat és kreálhat történeteket, alkalmasint élvezettel nézegetheti az ellenség fotóit, amiket talán titokban le is menteget magának.

Újabb cigi után még két jelzőt sikerül a napi kiszemeltre aggatnia, így már elégedetten hátradőlve posztolja ki a végterméket a közösségi médiában: a kormánypropagandista, agresszív gyűlöletkeltőkhöz újabb antiszemita fidesznyik csatlakozott, nézzék már, keresztény, hahaha.

Vár egy kicsit, hogy kellően beindulnak-e a gyűlölködő kommentek, bizony, ma is jól teljesített, már meg is akarják ölni a célpontot. (A Facebook alapelveit ez persze nem sérti még véletlenül sem.)

Az aktuálisan célkeresztbe állított „ellenség” ezt látva viszont csak annyit kérdez magában: „nekem zörögsz, papírzacskó?”

Kiemelt

Hejce örökké a gyász szimbóluma

Tizenkét éve közös veszteség ért bennünket. Nemcsak egy szomszédos ország katonáit, hanem barátainkat veszítettük el – fogalmazott Simicskó István.

Poszt-trauma

Külföldi fiatalok segítették ki a „nagy diáktüntetés” szervezőit

Totális kudarcot vallottak a szervezők.

Vona és a 2300

A dolgok, amiknek az égvilágon semmi közük egymáshoz.

A Budapest Pride csapata bedobta a Conchita-bombát

„Az egész országot szivárványba borítjuk”.

Oknyomozó riporternek csapott fel a DK elnöke

Bizonyára ő is a Gőbölyös Soma-díjra hajt.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!