– Ha az ügynökakták megnyitásáról van szó, először azt kellene tisztázni, hol húzzuk meg a lusztrációval érintett személyi kör határát – közölte Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, amikor az LMP és a Jobbik felvetéséről kérdeztük. Mint mondta: az ellenzéki pártok eddigi javaslatai többnyire csak azokra irányultak, akik „aláírtak” a népköztársaság állambiztonságának, pedig semmivel sem ártatlanabbak azok, akik például az Állami Egyházügyi Hivatalban dolgoztak, vagy besúgóként, társadalmi kapcsolatként segítették a rendszer fenntartását. – Őket nem szervezték be, így talán a nevük sem maradt fent, tehát nagyon nehéz, szinte lehetetlen olyan jogszabályt alkotni, amely megnyugtatóan rendezi az ügynökkérdést – fűzte hozzá.
Kovács István kiemelte azt is, hogy a felelősséget minden érintettnél egyénileg érdemes vizsgálni, hiszen nem tudhatjuk, önként vagy kényszer hatására jelentett-e. – Pontosan ezt a munkát végzi Magyarországon a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely tavaly mintegy ezer személy nevét és életpályáját hozta nyilvánosságra az elnyomó hatalmi gépezet üzemeltetői közül – mutatott rá.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a Jobbik által hivatkozott „lengyel minta” nem feltétlenül számít sikertörténetnek. Ráadásul az egykori lengyel ügynökök listájának publikálását pontosan a fent vázolt problémák miatt megtiltotta az ottani alkotmánybíróság.
Az ügynökkérdés lényegében a rendszerváltozás óta megosztja a politikusokat. A kormánypártok többségi véleménye eddig az volt, hogy a hatályos szabályozás nem szorul változtatásra: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál ki-ki érdeklődhet arról, hogy őt vagy hozzátartozóját megfigyelték-e, illetve működik az átvilágítás is. Kövér László többször megfogalmazta, hogy eddig senki sem állt elő jobb javaslattal, a teljes nyilvánosság pedig nem tudja megvédeni azokat az embereket, akiket zsarolással szerveztek be. Ráadásul ügynöklisták nem léteznek, sosem voltak, és a házelnök szerint nem is lehet összeállítani ilyeneket.
Végül érdemes felidézni, hogy a Szétszakadt Magyarország című, a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet tanulmányain alapuló dokumentumfilm múlt heti díszbemutatója után pódiumbeszélgetést tartottak az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol a különböző hátterű megszólalók – kutató, egykori ügynök, volt állambiztonsági tiszt és a megfigyeltek – talán egyvalamiben értettek igazán egyet: abban, hogy a főbűnösök a kommunista államapparátus egykori vezetői voltak.