A szocialisták történelemszemlélete a rendszerváltás óta rengeteget fejlődött 1956. október 23-ával kapcsolatban. Az ellenforradalmat úgy nagyjából már elengedték, csak egyszer-kétszer a Klubrádióban röppen fel a szó néhány régi elvtárs Szelestey Lajos vagy Bolgár György műsorvezetők szájából.
Az MSZP-sek a „kis októberi” idején általában ripsz-ropsz koszorúznak, méltatják egy kicsit a kommunista Nagy Imrét, majd sietve hazahúznak. Időnként azért bepróbálkoznak valamiféle átértékeléssel, mint az 50. évfordulón Hegyi Gyula akkori EP-képviselő, hogy nem forradalom volt, csupán felkelés, de inkább hallgatnak a témáról.
Most azonban egyikük elszólta magát. Komássy Ákos, egykori ifjú szocialista, ma józsefvárosi MSZP-elnök a közelgő ünnep alkalmával a „pancserforradalom” kifejezést használta egy testületi ülésen. Hogy ki volt pancser 56-ban, az nem derült ki. Talán Nagy Imre? Maléter? Vagy a pesti srácok voltak totál balekok?
A meglepően újszerű történelmi látásmód még egy érettségi bizottságot is megdöbbentene, de a forradalom áldozatainak hozzátartozóit mindenképpen.
Márpedig a megölt, kivégzett, meghurcolt forradalmárokat nagyon nem illik sértegetni. Az egykori ifjú szocik időnként belegázolnak a hősök emlékezetébe. Komássy pancserpuccsozása előtt, ha jól rémlik, Zuschlag János volt az, aki viccelődött a holokauszt áldozatain.
Neki az akkor a karrierjébe került.