– Meglepte Demeter Márta távozása és annak indoklása?
– Határozottan. Képviselőtársam értékes tagja volt a pártnak és a frakciónak, azonban döntésének hátterét nem ismerem. Az érveket, amelyeket ezzel kapcsolatban olvastam, korábban soha nem hallottam tőle.
– Lattmann Tamás is bejelentkezett baloldali miniszterelnök-jelöltnek, amire nem igazán reagáltak a megszólított pártok. Az MSZP számára is érdektelen ez a fejlemény?
– Az MSZP elnökségének és választmányának döntése értemében Botka Lászlót ajánljuk miniszterelnök-jelöltnek az ellenzéki tárgyalásokon, amelyeken Molnár Gyula pártelnök és Szeged polgármestere vesz részt. Bízunk benne, hogy elfogadhatók azok a javaslatok és feltételek, amelyeket Botka László megfogalmazott. A Fidesz–KDNP által elfogadott választási rendszer együttműködési kötelezettséget teremt a valóban változást akaró demokratikus pártoknak, amelyek alapvető kérdésekről egyet gondolnak. Nem érzelmi kérdés, hogy közös miniszterelnök-jelöltre, közös listára, közös jelöltekre van szükség. A következő hetek tárgyalásain eldől, hogy sikerül-e létrehozni ezt az egységet. Ha igen, akkor nyilvánvalóan Botka László lesz a közös miniszterelnök-jelölt. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy egy elismert nemzetközi jogász, egyetemi oktató is nyilvánosan a kormányváltás mellett foglalt állást.
– Márpedig Botka László előválasztás nélküli miniszterelnök-jelöltségének és feltételeinek eddig meglehetősen hűvös a fogadtatása a lehetséges partnerek között. Megkezdődtek egyáltalán a tárgyalások?
– Ez a következő hetek kérdése. Az előválasztást az MSZP is támogatja, azonban bízom abban, hogy a többi ellenzéki párt is belátja: engedniük kell az együttműködés és a közös miniszterelnök-jelölt érdekében. Kétségtelen, hogy jelen pillanatban a többi párt részéről egy burkoltabb elutasító magatartás érzékelhető, de azért vannak a tárgyalások, hogy ez megváltozzon.
– A feltételek világosak, miért kell még heteket várni a tárgyalásokra?
– A tett halála szerintem is az okoskodás, de egy többpárti, magas szintű tárgyalássorozat időt igényel. Még februárban kiderülhet, hogy melyik irányba vezet az út. Mi mindent megpróbálunk, hogy Botka László körül jöjjön létre az együttműködés.
– Mi a végső határidő, ameddig el kell dőlnie, hogy merre visz az út?
– Nyilván nem lehet ezt napokban, hetekben meghatározni, de tavasszal már látni kell, hogy milyen formában jön létre az ellenzéki együttműködés. Két jelentős, szimbolikus időpont is lesz, a magyar történelem szempontjából március 15-e, az európai, nemzetközi baloldal szempontjából pedig május elseje. Azt tartanám helyesnek, ha addig ezek a tárgyalások lezárulnának, hiszen szeptembertől, a parlamenti évad indulásától kezdve lényegében már kampány lesz.
– Érvényt lehet szerezni Botka kikötésének, hogy Gyurcsány Ferenc ne legyen rajta a közös listán?
– Visszautalnék a választási rendszerből fakadó adottságokra. Az helyes, hogy az MSZP és a DK két külön párt, mert bár sok kérdésben egyetértünk, vannak olyanok is, amelyekben nem. A nemzetpolitikai kérdésekről, a határon túli magyarságról mást gondolunk. Ezekkel kapcsolatban magam is a Mesterházy Attila-féle kolozsvári gondolatot, valamint a Molnár Gyula és Hiller István által képviselt új nemzetpolitikai javaslatainkat támogatom. De a tényszerű racionalitás az, hogy Gyurcsány Ferenc és a DK társadalmi támogatottsága hosszú évek óta stabilan a parlamenti küszöb felett van. Ezt nem mi, hanem a választók döntötték el. A jelenlegi rendszerben tehát megkerülhetetlen a DK-val való együttműködés, enélkül esély sincs egyéni választókerületi győzelmekre. Bízom benne, hogy sikerül majd józan megállapodásra jutni a tárgyalóasztalnál. Hangsúlyozom: nem arról van szó, hogy Gyurcsány Ferenc lehet az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, személyes véleményem, hogy ez nem is lenne helyes. Az viszont nem érzelmi kérdés, hogy a DK-nak és a tőle elválaszthatatlan Gyurcsány Ferencnek szerepe van ebben az együttműködésben.
– A DK-ban és az MSZP-ben is vannak olyan hangok, hogy a kis baloldali pártokkal nem kellene vesződni. Egy megállapodástervezet szerint a két párt már fel is osztotta egymás között a fővárost. Egy esetleges elhúzódó tárgyalássorozat erősítheti ezt a megfontolást?
– A támogatottság, azaz a választói akarat szerint alapvetően az MSZP és a DK az a mag, amely köré az együttműködést lehet szervezni. Önmagában azonban a két párt nem elég a kormányváltásra, szükség van olyan, a pártokhoz nem kötődő civil jelöltekre is, akik megtalálására az előválasztás kiváló lehetőséget nyújthat. A kisebb pártoknak is vannak olyan politikusaik, akik messze ismertebbek és nagyobb támogatottságot élveznek, mint a saját pártjuk. A következő hónapok feladata az, hogy tisztázódjon, kiknek van valós választói támogatottságuk és egyben szándékuk az ellenzéki együttműködésben való részvételre. Míg a 2014-ben kialakult ellenzéki együttműködés országosan nem hozott sikert, addig ugyanazoknak a pártoknak Budapesten igen komoly győzelmi esélyük van, amit nem lehet elszalasztani.
– A Jobbik a baloldali szavazókat és értelmiséget akarja megszólítani. Hogyan akarnak ez ellen védekezni? Egyáltalán akarnak-e?
– Kétségtelen, hogy a Jobbik még évekkel ezelőtt egyes, hagyományosan baloldali fellegvárakban feltűnően jól szerepelt. Tehát lehetséges, hogy korábban voltak baloldaliak, akik a Jobbikra szavaztak, de ezt az elmúlt években már nem tapasztaltuk. Az utóbbi hónapok mérései alapján a Jobbik támogatottsága lefelé, az MSZP és néhány más baloldali párté felfelé halad. Egy, a napokban megjelent kutatás szerint a teljes népesség körében az MSZP 13, a Jobbik 10 százalékon áll. Nem tűnik reálisnak, hogy a Jobbik meg tudjon szerezni jelenlegi baloldali szavazókat. És megelőzném a kérdést: bár szakpolitikai kérdésekben a Jobbiknak vannak nagyon tehetséges politikusaik, akik jó javaslatokat tesznek, kemény kormánykritikát fogalmaznak meg, de az MSZP és a Jobbik között olyan áthidalhatatlan ideológiai és kulturális különbség van, ami alapján teljesen elképzelhetetlen bármilyen együttműködés. Hangsúlyozom: mi kormányváltásra készülünk, és nem a második helyért küzdünk a Jobbikkal.
– Ehhez képest Molnár Gyula nemrég arról beszélt, hogy egy újabb választási kudarc után akár meg is szűnhet az MSZP. Elképzelhető, hogy 2018 történelmi sorsfordító lehet a párt és a baloldal számára?
– Horn Gyula pártja élt, él és élni fog. Az MSZP elnökének szavait félreértették és félremagyarázták. Az MSZP nem készül sem megszűnésre, sem egyesülésre. Más szempontból természetes, hogy a XXI. század kihívásai miatt az európai, így a magyar baloldalnak és az MSZP-nek változásra, megújulásra van szüksége. Olyan alapértékeket, mint a társadalmi szolidaritás és mobilitás, az igazságosság, a szociális ellátórendszer fenntartása, a tolerancia, meg kell tartanunk. Nemzet-, társadalom- és biztonságpolitikai tekintetben viszont olyan új kihívásokkal találkozunk, amelyekre új válaszokat kell adnunk. Szó sincs arról, hogy az MSZP nem a 2018-as választási győzelemre készülne. Nem az MSZP léte, hanem a kormányzás a tét.
– Ha már nemzetpolitikánál tartunk, alig egy éve Kunhalmi Ágnes és Horváth Csaba a budapesti olimpia mellett érvelt, kiemelve, hogy a játékokra a nemzeti összetartozás okán is szükség van. Az MSZP most mégis az olimpiaellenes népszavazást támogatja.
– Szó sincs arról, hogy a magyar baloldal „kicsit szeretne álmodni”. Mi nem az olimpia ellen, hanem a népszavazás mellett vagyunk. Azt gondolom, hogy az októberi, teljesen felesleges népszavazással ellentétben ez tipikusan olyan kérdés, amelyben meg kell kérdezni a magyar embereket. Véleményem szerint azonban a népszavazásnak országosnak kellene lennie, mivel az egész nemzetet érintő kérdésről van szó. Annak, hogy a rendezést elnyerjük, figyelemmel vetélytársainkra, Los Angelesre és Párizsra, csekély az esély. De ha a magyar nép mégis a rendezés mellett döntene, azt elfogadnánk.
– A Soros György-féle neoliberális nézeteket valló Majtényi László államfőjelölti támogatása sem tűnik túl nemzetinek.
– Egy demokráciában az a helyes, ha minél több választásnál többes jelölésre kerül sor. Majtényi László személyében reális esély van arra, hogy ez létrejöjjön. Közéleti tevékenysége pedig alkalmassá teszi őt a tisztségre. Önmagában nem Majtényi László baloldalisága a kérdés, hanem az alternatíva állítása az ellenzéki oldalon.
– Három héttel ezelőtt Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, hogy a Soros György tevékenységével kapcsolatos hírszerzési adatok nyilvánosságának kérdéséről a nemzetbiztonsági bizottság dönthet. Mikor ismerheti meg a közvélemény a megállapításokat?
– Amennyiben a jelentés készítője hozzájárul az adott dokumentum nyilvánosságra hozatalához, én támogatni fogom, hogy mindenki számára megismerhető legyen. A soron következő bizottsági ülés keretében javasolni fogom, hogy forduljunk az Információs Hivatal főigazgatójához.
– Az ön által megismert adatok alapján elmondható-e, hogy a Soros-birodalom parlamenti pártokat próbált meg politikailag befolyásolni?
– A jelentés jelenleg is minősített dokumentumnak számít, azt azonban elmondhatom, hogy nem Magyarországról, hanem közép-európai államokról szól. Azt mutatta be, hogy ott milyen hálózatokat, szervezeteket támogat a Soros György által alapított intézmény, és azok milyen tevékenységet folytatnak.
– Van nemzetbiztonsági kockázata Soros György ténykedésének?
– A dokumentum alapján semmilyen jogellenes tevékenység, törekvés sem volt tetten érhető, és kijelenthető, hogy az üzletember tevékenységének nemzetbiztonsági kockázatát semmilyen információ, adat nem támasztja alá.
– Nemrég az MSZP szakmai álláspontjaként arról értekezett, hogy egy uniós nemzetközi hírszerző ügynökséget kell létrehozni. Az egyes államok hírszerző szervei féltékenyen őrzik az általuk megszerzett információkat, a tagállamok pedig a migráció terén és politikai értelemben is megosztottak. Működőképes lehet egy ilyen szervezet?
– A terrorizmus kérdésének megítélésében egységes Európa, a tagállamok az egyik legfontosabb feladatuknak tartják az ellene való küzdelmet. Sajnos azonban az a széttagolt tevékenység, amelyet a huszonnyolc állam szolgálatai ezen a téren végeznek, nem tud megfelelő választ adni a kihívásra. Sokkal mélyebb együttműködésre van szükség a tagállamok szolgálatai között, és ezt a véleményt bő egyéves késéssel már egyes kormánypárti politikusok is osztják. Olyan adatközpontra van szükség, amely rendelkezik minden tagállamnál keletkező információval, és késlekedés nélkül képes valamennyi uniós országnak adatokat szolgáltatni. A terroristák néhány óra alatt elérhetik az unió szinte bármelyik pontját, így a szolgálatoknak is ehhez kell alkalmazkodniuk. Leszögezem, hogy szó sem lehet a tagállami szervek megszüntetéséről, amelyek a nemzeti szuverenitás fontos részét képezik.