– A manchesteri merénylet a gyerekek ellen irányuló brutalitás szempontjából előzmény nélküli jelenség. A még kiszámíthatatlanabbá váló terrorizmus jelentheti azt, hogy hazánkban is növelni kell a készültséget?
– Magyarország jelenleg Európa egyik legbiztonságosabb állama. Ám a terrorizmus mindig kiszámíthatatlan, kivédhetetlen. A merényletekre nem lehet felkészülni, különösen az utóbbi időben Nyugat-Európában megjelent támadástípusokra, amelyeknek esélyét a szolgálatok nem képesek száz százalékban kiszűrni. Magyarországon annyival vagyunk jobb helyzetben nyugati szomszédainknál, hogy mi megvédjük a schengeni határt, gyakorlatilag nullára szorítottuk az illegális migrációt, ami az egyik hordozója a terrorizmusnak.
– Kifejtené, milyen kapcsolatban áll egymással a migráció és a terrorizmus?
– Az utóbbi évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy a bevándorlók sok esetben nem akarnak integrálódni Európában. Az utóbbi időben látható, felgyorsult ütemű tömeges bevándorlás még erősebb társadalmi feszültségeket, radikalizálódást okoz. Csak meg kell nézni néhány nyugat-európai városrészt, ahová gyakorlatilag nem lehet biztonságosan belépni. Sokan nem szeretik a no-go zóna kifejezést, de egyes helyeken ez a realitás. Hazánkban ilyen jelenségről szerencsére nem beszélhetünk, és az itt tapasztalható nyugalom a külföldről idelátogatóknak is rögtön érzékelhető. Amióta megkezdődött a tömeges illegális bevándorlás, több mint háromszáz ember halt meg Európában terrortámadások következtében, a támadásokat pedig bevándorlók vagy bevándorló hátterű terroristák követték el. A folyamat szervezettsége mögött az Iszlám Állam áll, amely háborút hirdetett Európa ellen.
– A határok védelme megoldást jelent a terrorizmus problémájára?
– Ez szükséges, ám nem mindig elégséges lépés. Gyakran nem a frissen érkezett bevándorlók, hanem másod-, sőt harmadgenerációs muzulmán migránsok követik el ezeket a merényleteket, és az áldozatok is nemritkán a saját közösségükből kerülnek ki. Az elkövetőknek jellemzően szigorúbb elvárásaik vannak a szerintük hithű muzulmán életvitelt szabályozó előírások követésével – például a nők esetében a ruházat, kendő viselésével – kapcsolatban. Ám ez a folyamat, amely a terrortámadások formájában elindult, csak a jéghegy csúcsa. Számolni kell azzal, hogy a jövőben sűrűbben fordulnak majd elő hasonlóan borzalmas események. Magyarország újszerű megoldásokat vezetett be a törvénytelen bevándorlás megfékezésére, ezek közé tartozik a műszaki akadályrendszer, a jogszabály-módosítások, továbbá a katonák és rendőrök jelenléte a határ mentén. Megállítottuk a bevándorlást és nagy szívességet tettünk Európának azzal, hogy betartottuk a szabályokat. Végső megoldásként a kibocsátó országokban kellene normális megélhetési feltételeket teremteni, hogy ne kelljen millióknak elhagyni otthonaikat.
– A migráció kezelésére született egyik uniós döntés sok vitát váltott ki. A menekültek meghatározott kvóták szerinti betelepítését a különböző tagállamokba Magyarország is ellenzi. Erről mi a véleménye?
– Először is tegyünk különbséget a menekültek és a bevándorlók között. Az illegális bevándorlókat az ország határain kívül kell tartanunk, ám a valóban életveszélyes helyzet elől menedéket keresőknek természetesen segítünk. Idén az első három hónapban 97 menekültet fogadott be Magyarország. Ők addig kapnak ellátást nálunk, amíg anyaországukban fennáll az életüket fenyegető helyzet, amelynek elmúltát követően biztonságban visszatérhetnek hazájukba. A kvótákkal kapcsolatban azt kell látni, hogy ezzel a teljesen észszerűtlen elképzeléssel Brüsszel egy korábbi rossz döntéssorozat negatív hatásait kívánja enyhíteni. Az első nagy migrációs hullámok idején több nyugati EU-tagállam – Németországgal az élen – egy teljesen elfogadhatatlan, befogadó attitűdöt mutatott. Ettől a milliós, ellenőrizetlen, nagyobbrészt integrálhatatlan embertömegtől igyekeznek most szabadulni. Ahogy 2015-ben 400 ezer migráns Nyugat-Európa felé vezető átjárónak használta hazánkat a kedvezőbb gazdasági feltételek miatt, a kvóta alapján kényszerrel betelepítettek is rögtön visszatérnének Nyugatra. A magyar, a szlovák és a lengyel kormány szerint az uniónak nincs hatásköre ilyen kényszerbetelepítést, kvótát rákényszeríteni a tagállamokra. A nemzeti szuverenitást is sértő döntés miatt perben állunk az EU-val.
– Kimondhatjuk, hogy a kvótarendszer szakmailag nem igazolható, és csak a migrációt erősítő politikai célok mentén fogalmazták meg?
– Valóban, és itt fontos megemlíteni a Soros György által támogatott nem kormányzati szerveket – NGO-kat –, amelyek a migrációs áradat egyik felhajtóerejét jelentik. Ezek mögött a nyílt társadalmat vizionáló és nem nemzetállamokban gondolkodó erők mögött politikailag is befolyásos befektetői csoportok állnak, a saját gazdasági-politikai elképzeléseikkel. A hozzájuk kapcsolódó NGO-k közvetítő, transzmitter szerepe a finanszírozásukon keresztül érhető tetten. A Soros-féle Nyílt Társadalom Intézet a tömeges bevándorlás megszervezésének egyik központi szellemi műhelye. Szerintünk a nemzeti kultúrák gyengítése, az identitás rombolása nem járható út. Magyarország a nyomás ellenére is ki fog tartani a nemzetállamok Európájának a szellemisége mellett, és határozottan elutasítja a kvótarendszert.
– Globálisan tekintve milyen migrációs tendenciák észlelhetők, mire számíthatunk?
– A jövőben az egyik nagy problémát Afrika túlnépesedése jelenti: a minap Szudánban jártamban a miniszterelnök 60-65 millió potenciális afrikai migránsról beszélt, akik közül 10-12 millióan útra készen állnak, zsebükben a bankkártya, útvonaltérkép, mobiltelefon. A következő bő évtizedben várhatóan félmilliárd fővel nő Afrika népessége. A migránsok az emberkereskedelem hálózatán keresztül jutnak Európába. A folyamat megfékezésére megállapodásokat kellene kötni Líbiával és a többi tranzitországgal. Ez azért nehéz, mert óriási üzleti érdekeltségeik vannak az emberkereskedelemben, és némelyiküknek legitim vezetése sincs, nem egyértelmű, hogy kivel lehet megállapodni. A politikai stabilitás hiányában törzsekkel, nem szokványos alakulatokkal kellene megegyezésre jutni, megállapodásokat kötni. Líbia például lassan több részre tagolódik, és az ország egyes részeit ugyanazok a befolyásos törzsek uralják, amelyek az emberkereskedelmet is kézben tartják. A népvándorlás minden valószínűség szerint folytatódni fog, és persze nem csak az afrikai kontinens felől. A közel-keleti országok közül Szíria, Irak, Afganisztán, mellettük újabban Pakisztán, Banglades emelhető ki, ahonnan tömegével érkezhetnek bevándorlók Európa határaihoz.
– Hogyan kezelhető akkor ez a probléma?
– Nincs az a kerítés vagy betonfal, amely megállíthatná ezt a már népvándorlás mértékű emberáradatot. Egy lehetőség van: a kibocsátóhelyeken kell ivóvizet, élelmiszert és hosszabb távon normális megélhetést biztosítani az indulni készülőknek. Ki kell hangsúlyozni a korábbi gyarmattartó európai hatalmak felelősségét ebben a kérdésben. A jelenlegi gazdasági erejüket részben az elmúlt évszázadok alatt véghezvitt hódításaiknak köszönhetik, ezért a harmadik világ problémáinak enyhítésében is nagyobb részt kellene vállalniuk.
– Úgy tűnik, hogy Kelet-Európa egységesebb a Nyugatnál a migráció kérdésében. Más területen is lehet kamatoztatni ezt az összhangot?
– Lezárult a globalizáció egy korszaka, a Kelet felzárkózott a Nyugat mellé. Az Egyesült Államok nem tanár, Kína nem tanítvány többé. A fejlődő országokban is beindult a tőkemozgás, Európát tekintve pedig a keleti területek váltak a legnagyobb potenciális hajtóerővé. Ezért is elfogadhatatlan számunkra a kétsebességes Európa feltehetően Németország-központú elgondolása. A keleti térségen belül külön egységet képez a visegrádi négyek – korábban három ország: Lengyelország, Csehország és Magyarország – több száz évre visszatekintő szoros együttműködése, amelyet a történelmi egymásrautaltságunk és a közös keresztény identitásunk hozott létre. Már az 1335-ös visegrádi királytalálkozón is a mai napig időszerű célok vezérelték a feleket: egymás védelme külső támadás esetén, piacaink megnyitása, a vámok lebontása, a tőke szabad áramlása és így a szabadkereskedelem előmozdítása. Ez a történelmi kapcsolat ma reneszánszát éli.
– Az említett keleti és nyugati blokkok erősebb kirajzolódásával nem nőnek a konfliktusok az unión belül?
– Alapvetően két, fentebb már említett gondolat feszíti Európát jelenleg. A nyugat-európai, liberális vezetésű országok elképzelésük szerint az Egyesült Államokhoz hasonló laza szövetségi rendszerű, föderalista Európai Egyesült Államokat hoznának létre. Ezzel szemben a keleti régió, köztük Magyarország is határozottan kiáll a nemzetállamok Európája mellett, amely egyébként az EU alapító atyáinak a gondolata volt. Brüsszel bürokratái többé már nem gondolkodnak keresztény értékek mentén, ehelyett csak saját önző, pillanatnyi érdekeiket nézik. Meggyőződésünk szerint a keresztény Európa és a római szerződésben is lefektetett, a nemzeti sajátosságokat meghagyó kölcsönös együttműködés időtálló, örök érvényű értékek Európában.
– Az EU külpolitikáját tekintve is vannak ellentétek a közösségen belül?
– Ebben a kérdésben például az Oroszországhoz való viszony testesíti meg a különböző szemléletmódokat. Figyelembe kell vennünk, hogy mára új világrend alakult ki, egy többpólusú hatalmi rendszer, amelyben nem lehet figyelmen kívül hagyni Oroszországot. Magyarországnak elsődleges célja a gazdasági, kereskedelmi együttműködés a világ legnagyobb területű országával, amely természeti kincsekben is hallatlanul gazdag, gyakorlatilag csaknem a teljes, Mengyelejev-féle periódusos rendszer megtalálható a talapzatában. Úgy gondoljuk, hogy az Oroszország ellen érvényben lévő gazdasági szankciók nem érték el a céljukat és hatalmas veszteségeket okoztak hazánknak. A magyar külpolitika minden vitás kérdés megoldásában Európa életerejének és önbizalmának helyreállításához kíván javító szándékú, konstruktív hozzájárulást tenni.