Több országos médium megírta, hogy erős szavakkal bírálták az akadémikusok a magyar oktatáspolitikát Palkovics László oktatási államtitkár jelenlétében – aki maga is akadémikus – a Stádium 28 Kör közoktatási fórumán. A beszélgetésen jelen volt Brassói Sándor, az Oktatási Hivatal elnökhelyettese is, aki lapunknak elmondta, hogy a fórum szervezői sajátos megközelítésben vezették a rendezvényt és a résztvevők által feltett kérdések és elhangzott vélemények többségére ő nem is tudott érdemben válaszolni, mert a szervezők alig biztosítottak számára időt az álláspontja kifejtésére.
– Ráadásul egyes a médiumokban úgy jelent meg mindez, mintha nagyszámú akadémikus kritizálta volna a Kormány oktatáspolitikáját, miközben a Stádium 28 Kör oktatási fórumán leginkább az akadémia egyes intézményeinek véleményformálói voltak jelen és akadémikus pedig alig szólalt fel. Nem lényegtelen kérdés, hogy a kormányzat oktatási szakpolitikai intézkedései, mint minden ágazati reform, több érdeket is sérthet, ilyenek például a magánszolgáltatók, tankönyvkiadással foglalkozók, olyan kutatók, akik számára most kevesebb forrás áll rendelkezésre. De ugyanígy érdekütközések keletkeztek a közismereti tartalmakat előtérbe helyezők és a szakképzési követelmények fontosságát hangoztatók között. Ez utóbbi hangsúlyossá tétele valóban sok feszültséggel is jár, hiszen a szakgimnáziumokban, szakközépiskolákban kevesebb lett a kémia vagy a biológia óra. Ennek oka, hogy több idő kell a szakképzési órák számára adott képzési formában résztvevő fiatalnak, aki például asztalosként, esztergályosként vagy hangszerkészítőként akar mihamarabb munkába állni, a szakképzéssel kapcsolatos tartalmakra, gyakorlatra.
Példánknál maradva nyilván csökkenni fog a kémia és a biológiatanárok óraszáma is, kevesebb ilyen tanárra lesz szükség ezekben az intézménytípusokban, kevesebb ilyen szakost kell ezen iskolák számára képezni. Másként, más szakirányban és több pedagógiai módszertani tartalommal és kevesebb diszciplináris tartalmat kell számukra a felsőoktatásban tanítani. A kormányzati oktatásirányítást érintő támadások mögött tehát sokszor olyan véleményformálók, olyan csoportok állnak, amelyeknek valamilyen döntés sérti, sértheti az érdekeit, elgondolásait, vagy egyszerűen csak más szakpolitikai platform irányából tekintenek a változásokra, amelyekkel szemben ezért alapvetően negatív véleményt képviselnek.
A köznevelés hatalmas és sok más ágazatba belenyúló ágazat, amelynek mindig van olyan átalakítás alatt álló területe, amely valaki számára biztos érdekütközést eredményez. Sok esetben tehát a szakmainak tűnő érvek mögött egyéni egzisztenciális félelmek is állnak, gondoljunk csak arra, hogy például egyik egyetem kedvezményezett lesz egy EU-s projektben, a másik eközben nem lesz az, és ezért máris kritikával illeti az adott intézkedést.
De ilyen az állami tankönyvellátást érintő állandó kritikák területe is, hiszen miközben jelenleg is több mint kétezer féle minőségi tankönyv van a jegyzéken, mégis folyamatos a tankönyvfejlesztésből kiszorult kiadók támadása. A konferencia után beszélgettem egy akadémikussal, aki ekkor jött rá, hogy korábbi információitól eltérően nem is csak tantárgyanként kettő, és nem is csak állami fejlesztésű tankönyv van a tankönyvjegyzéken. Ezért lett volna hasznos a tényleges és lényegi vita a rendezvényen, ahelyett hogy a hallgatóság köréből önkényesen feldobáltak problémákat, ám ha ezekre érdemben lehetett volna válaszolni, az szakmai szempontból hasznossá tette volna a rendezvényt – fejtette ki lapunknak a szakember.
Brassói Sándor azt is ismertette, hogy sok olyan leegyszerűsített, sarkos állítás, érvelés is elhangzott ezen a fórumon, amelyek ugyan jól hangzottak adott szakpolitikai irányból, de az a probléma ezekkel, hogy a valóság sokkal árnyaltabb, bonyolultabb, ráadásul egyes állításokat nem is támasztanak alá hatályos jogi szabályozási keretek. Brassói szerint ilyen például az a kérdés, hogy a szakközépiskolák, szakiskolák esetében a közismereti tárgyak számának csökkentése vajon ezen tanulók esetében tényleg az adott szakmában való helytállást és sikerességet lehetetleníti-e el?
– Lehet arról hangzatos kinyilatkoztatásokat tenni, hogy a 3+2 évfolyamos szakközépiskola tanulói közül a többség nem fog felsőoktatási intézménybe járni, azonban az igazi kérdés nem ez. Ezeknek az iskoláknak a tanulói (ők azok a korábbi szakiskolások akik legtöbbje sok általános iskolai tanulási kudarc után került ebbe a középfokú iskolába), akik piacképes szakmát és önálló jövedelmet szeretnének, és nem közismereti tantárgyak keretei között további olyan általános műveltséget erősítő tartalmakkal akarnak találkozni még évekig, amelyek piaci alkalmazhatóságával kapcsolatban erős aggályaik vannak még a gimnáziumi tanulóknak is. Kár arról keseregni, hogy egyes közismereti tantárgyak csökkenése nemzethalált okoz, mert nem fog.
A vállalkozások számára kell a munka világára és a szakma tanulására nyitott fiatalokat képezni gyakorlatorientált iskolai keretek között, mert ezen szakképző iskoláknak a diákjai általában nem különösen motiváltak az elméleti jellegű közismereti tárgyak tanulását illetően, viszont annál inkább szeretnék azt, hogy a választott szakmájukban konvertálható tudással rendelkezzenek, és ehhez a szakmai tantárgyak is lehetőséget adnak majd – magyarázta Brassói.
A szakember azt is kifejtette, hogy mit gondol a fórumon a pedagógiai autonómia hiányát és „a pedagógusokat gúzsba kötését” hangoztató kérdésekről. – Napjainkban is az iskola készíti el a szervezeti és működési szabályzatát, a házirendjét és a pedagógiai programját, benne a helyi tantervét az iskolaigazgató irányításával.
Az iskola és benne a pedagógusok döntik el most is, hogy milyen pedagógiai módszertan alapján tanítják a tantárgyakat, az iskolának széles lehetősége van arra, hogy megválasszák a tankönyveket. Egyszerűen nem igaz, hogy a Kormány elvonta a pedagógusok autonómiáját – jelentette ki az Oktatási Hivatal elnökhelyettese. A fenti, az autonómia körbe tartozó ügyek mellett szeptembertől az intézményvezetőknek a pedagógusaik minősítésére építve differenciálni kell majd a pedagógusaik illetményét is, ezzel is erősíteni kell az intézményeikben a minőségelvű szervezeti működést, ez is az intézményvezető döntésén múlik majd, ahogy a jól működő intézményi szervezeti struktúra is belső intézményi döntés és akarat kérdése.
A köznevelés egyes problémáit önkényesen a középpontba állító fórumon előkerült a 2015. évi PISA-jelentés is. Itt is elhangzott, hogy a PISA-eredmények mögött többek között a magolásra és lexikális ismeretek felejtésére, a tanulók által nem vagy nehezen értett tudományterületek törvényszerűségeinek mechanikus biflázására építő magyar iskola áll, amely nem fókuszál eléggé a gyakorlatorientált, az egyéni előrehaladásra építő, kísérletezve tanulást és a kompetenciákat előtérbe helyező tanulási-tanítási stratégiák helyzetbe hozására. Ez így is van sajnos már vagy 25 éve, és épp ezért a kormányzat komolyan vette ezt a problémakört és reformlépéseket helyezett kilátásba.
– Azt tudni kell, hogy rengeteg érdeket sérthet egy ilyen reform. Ha a készség- és képességfejlesztésre helyezzük a hangsúlyt a jövőben, akkor csökkenteni kell a szaktudományos tartalmakat, lexikális információkat a tantervekben, tankönyvekben, át kell alakítani a pedagógusoknak az osztálytermi oktatásszervezési folyamatokat. Ezek is olyan területek, amelyek esetében a 90-es évek vége óta nem sikerült érdemi változást elérni, pedig igény lett volna rá.
A PISA-jelentés magyar diákokat érintő negatív trendjén tehát úgy lehet módosítani, hogy elsősorban az iskolai tanítási gyakorlat módszertanában kell átütő változásokat elérni. Ezt nyilván a tantervek puhítása és a főbb kompetenciák kimeneti mérésével együtt kell megtenni, és több teret engedni a tanterv mentén a pedagógusoknak. Egyúttal azonban ennek folyamatát jobban figyelemmel is kellene követni, a tanárokat jobban segítve ezekben a változásokban, de egyúttal el is kell várni tőlük a lényegi módszertani változtatást. Ehhez persze a tanárok továbbképzésére, az új digitális pedagógiai módszertanok megismertetésére lesz szükség, ami nem annyira gyors és egyszerű feladat, mint azt az első pillanatban gondolná az ember, de a kormányzat a PISA eredményekre építve a köznevelés hatékonyságát és eredményességét növelő markáns ágazati intézkedéseket kíván a megkezdeni. Amúgy mindig könnyű kifogást találni, hogy egy reformfolyamatban valami nem működik (még), bár a folyamat fő iránya tetszetős, ám sose felejtsük, hogy a köznevelési ágazatban három-négy év alatt nemigen lehet érdemi változásokat elérni – fejtette ki lapunknak Brassói Sándor.