– Több olyan cikk jelent meg a közelmúltban a sajtóban, amelyben bíráltak a műemlékvédelmet Magyarországon. A Heti Válasz kész tényként írta, hogy néhány éve Magyarországon megszűnt az örökségvédelem, illetve felelős hivatal híján leginkább csak papíron létezik. A 444.hu hírportálon pedig arról jelent meg cikk, hogy szakmai szervezetek nyílt levélben tiltakoznak a műemlékvédelem teljes felszámolása miatt. Rombolnak vagy védelmeznek?
– Minden tiltakozást komolyan kell venni, és el is kell gondolkodni rajtuk. Ugyanakkor az elmúlt hónapok azt mutatják, hogy a minket támadó akcióknál egy jól behatárolható, viszonylag szűk kör jelenik meg újra és újra más-más szervezetek mögött, és mondja el ugyanazt a kritikáját. Ha megnézzük, hogy milyen programokat indított a kormány, azok élő cáfolatai annak, amivel támadnak minket. Ezek a kritikák főként arról szólnak, hogy a Forster Központ megszűnt, és a feladatait több állami szervezet vagy gazdasági társaság vette át.
– A tevékenység ellátásával kapcsolatos érdemi kritikát nem fogalmaztak meg a bírálók?
– Mindösszesen egyet. Amiatt támadnak, hogy bezárt a műemlékvédelmi gyűjtemény, amelyet valójában új helyre költöztettünk. Ezt a megoldást is csak a kényszer szülte, mert a gyűjteménynek otthont adó épületben már másfél éve sem voltak megfelelőek a körülmények a tárolásra. A helyzet a következő hónapokban rendeződik, és a gyűjteményt ismét ki tudjuk majd nyitni, mert nagy szükség van arra, hogy mindenki számára elérhető legyen a műemlékvédelmi tervtár. Minden más kritika mondvacsinált.
– Említette, hogy a kormány egy sor programot indított a műemlékvédelem területén. Miről szólnak ezek a kezdeményezések?
– Vannak olyan programjaink, amelyek szinte minden magyarországi műemléket érintenek. Legutóbb a népi építészeti örökségünk megőrzését szolgáló támogatási konstrukciót hirdettük meg. Ez egyedülálló kezdeményezés, hiszen minden olyan magánszemély pályázhat, akinek tulajdonában népi építészeti emlék, ősi érték található. A Földművelésügyi Minisztérium meghirdette a tanyaprogramot, amelyben szintén van lehetőség a népi építészethez tartozó védett elemek rekonstrukciójára. Ilyen támogatás az elmúlt húsz évben nem volt. Meg kell említeni a kastély- és várprogramot, amelyben sorra újulnak meg ingatlanok és funkciót is kapnak, valódi turisztikai attrakcióvá válnak. Ezt a tényt a bírálóink is elismerik. Emellett soha annyi pénzt nem fordított a kormányzat egyházi épített örökség megóvására, mint az elmúlt években, aminek eredményeként jó néhány műemlék templom megújulhat. A vidékfejlesztési programban is több száz templom felújítására nyújtottak be pályázatot és nyertek forrást konzorciumban a helyi önkormányzatokkal.
– Közben mégis záporoznak a bírálatok. Miért?
– A támadások mögött döntően személyes indokok húzódnak meg. Többen vannak, akik elkötelezettek a korábbi szervezeti rendszer mellett, emellett egy komoly lobbival is szemben állunk. Volt egy évtizedek alatt megcsontosodott logika, amelynek legmélyebb lényege talán abban foglalható össze, hogy mindenáron meg kell védeni a műemlékeket – legfőképpen a saját tulajdonosaiktól. Ehhez képest mi azt akarjuk, hogy közösen gondolkodjunk a műemlékek gazdáival, amelyek nagy része szerencsére mindennapi funkcióval rendelkezik: lakóházak, templomok, gazdasági épületek és még sorolhatnánk. Mi azt szeretnénk, ha épített örökségünket azokkal a sajátos funkciókkal tudnánk megőrizni, amelyekkel évszázadokkal ezelőtt épültek úgy, hogy közben megfelelnek a XXI. századi örökségvédelmi kihívásoknak is. Ebben a vitában a múlt és a jövő áll szemben egymással.
– A közelmúltban jelentették be, hogy a magyar kormány azonnali támogatást nyújt a külhoni magyar közösségek műemlék templomaiban okozott károk elhárításához a Rómer Flóris-terv vis maior keretéből. Mekkora források állnak rendelkezésre hasonló károk enyhítésére?
– A Rómer Flóris-terv a határon túli magyar épített örökség dokumentálására és megújítására jött létre, ezekre a célokra a kormány évente százmilliókat költ. A keret egy kisebb részét vis maior helyzetekre különítettük el, ebből tudunk gyors segítséget nyújtani, ha valami nem várt dolog történik. Emellett az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi államtitkársága is folyamatosan nyújt forrásokat határon túli egyházi épületek felújítására.
– Köztudott, hogy a kormány azt szeretné, ha Munkácsy Mihály Golgota című képe a trilógia másik két darabjához hasonlóan állami tulajdonba kerülne. Lát erre reális esélyt?
– A tárgyalások korábban azért szakadtak meg, mert a jelenlegi tulajdonos olyan összeget kért a festményért, amennyit mi nem tudtunk kifizetni. Ugyanakkor elindult egy jogvita, mert a festményt védetté nyilvánítottuk, hiszen az piaci értékétől függetlenül a magyar kulturális örökség meghatározó eleme. Az ügy továbbra is a bíróság előtt van, de ettől függetlenül néhány hónappal ezelőtt újrakezdődtek a tárgyalások. Bízom benne, hogy a magyar nemzet meghatározó kultúrkincse végre állami tulajdonba kerülhet.
– Aranykorok emlékezete címmel az ötszáz éves reformációról, a kétszáz éve született Arany Jánosról és a 150 éve megkötött kiegyezésről is megemlékeztek idén a kulturális örökség napjain. Hogyan értékelné a rendezvényt?
– A legfontosabb, hogy évről évre növekszik a látogatók száma. Egyre több intézmény nyitja meg a kapuit, és közben egyre több önkéntes szervezőnk van, akik maguk is népszerűsítik a kulturális örökség napjait. Ez garancia arra, hogy egyre nagyobb sikerük lesz a programoknak.