Közhírré tétetett, hogy Lásd meg az embert! címmel bizonyos művészek és civil szervezetek szervezésében kampány indul a kvótanépszavazás és a menekültügy kapcsán, mely egy Kossuth-téri demonstrációban csúcsosodik ki, még kellő időben ahhoz, hogy meggyőzze a derék szavazókat, hogy nincs is okosabb és nemesebb dolog, mint migránsokkal vakolni társadalmunk omladozó falait.
Bár csak keveseket neveztek meg, tudjuk, hogy kik ezek a művészek és civil szervezetek: azok, akik elfelejtettek tiltakozni a 2004. december 5-i népszavazás 23 millió romános kampánya ellen, az őszödi beszédtől pedig nemhogy kiakadtak, hanem egyenesen nagyra értékelték a rendszerváltás utáni periódus legnagyszerűbb miniszterelnökét, aki ugyan elkúrta a lekurvázott országot, de őket egy kicsit jobban tartotta, mint a többi.
De nincs ezzel semmi gond, egy demokráciában alanyi és alkotmányos joguk van a véleménynyilvánításhoz. Nem is ez szúrta a szememet, hanem bizonyos Basil Hararah nyilatkozata, aki a Migszol képviseletében szólalt föl a sajtótájékoztatón, a bojkott mellett és a kormány migrációs politikája ellenében.
Mégis milyen alapon, tettem föl a kérdést, majd egy kicsit utánanéztem kis hazánk új civil aktivistájának. A palesztin Basil Hararah Gázából érkezett, eredetileg Belgiumban kívánt letelepedni – gondolom a paradicsomi Molenbeek negyedben. Ám a dublini egyezmény okán visszapaterolták Magyarországra, ahol is elkezdett integrálódni.
A CEU OLIve programjának keretében jól megintegrálták, nagyszerű dolgokat tanulhatott, például azt, hogy miként kell szidni azt a kormányt, amelyik – betartva a nemzetközi szerződéseket – nem kitoloncolta, hanem menedékjogot biztosított számára. Legalábbis a Facebook-oldala tele van hazai és nemzetközi kritikák megosztásával, méltatlankodó bejegyzésekkel. Már amikor nem a palesztin eszmét és az iszlám vallást propagálja vagy utazásaival kérkedik (Prága, Pozsony, Berlin, Lipcse, Drezda, München, Halle). Hogy miből telt a jó kis kirándulásokra, nem tudni, munkáról árulkodó bejegyzéseket nem találtam, pedig állítólag mérnök, és egész Európában mérnökhiány van.
Ezzel nem is lenne különösebb gond. A probléma nem az, hogy kikkel szimpatizál és mit propagál a személyes oldalán, hanem az, hogy milyen alapon osztja az észt sajtótájékoztatón meg tüntetésen, egy – talán sorsdöntő – országos ügyben, a legfontosabb aktuálpolitikai témában, egy országban, melynek nagy valószínűséggel a létezéséről sem tudott ezelőtt másfél esztendővel?
A probléma az az aljasság, ahogyan egy naiv, tájékozatlan jövevényből politikai eszközt formálnak, segítség címszó alatt. Szóval megláttam én az embert, de körülötte ott láttam azokat is, akik skrupulusok nélkül, eszközökben nem válogatva „agymossák” és toborozzák a híveket, semmi másra nem gondolva, csak arra, hogy valahogy, bármi áron még egyszer újra megkaparintsák a hatalmat.
Díszes társaságot képeznek majd együtt a Kossuth-téren.