Darák Péter felidézte: a budapestiekéhez hasonlóan szenvedtek Coventry, London, Drezda, Pearl Harbor, Sztálingrád, Hirosima és Nagaszaki lakói. A Nemzeti Örökség Intézete és a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság által szervezett megemlékezésen Darák Péter arról beszélt: a várost feláldozták a németek a háborút meghosszabbító illuzórikus terveik és Bécs érdekében. A Kúria elnöke emlékeztetett, hogy 71 éve nem a szabadság kora következett, hanem a szovjet politikusokkal egyeztetett diktátumok megvalósítása. Moszkvában nem Budapest felszabadításáról emlékeztek meg, hanem Budapest bevételéért adtak kitüntetést a katonáknak – jelentette ki.
Budapest, 1945. február. Szovjet katonák a Szervita téren, Budapest ostroma idején.
A Farkasréti temetőben, az ostrom civil áldozatainak emlékhelyénél rendezett eseményen részt vett Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke, Haszonicsné Ádám Mária, a Köztársasági Elnöki Hivatal főigazgatója, valamint Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke is. A magyar főváros tragikus agóniájának a világtörténelmi rangját jól mutatja, hogy miközben a Harmadik Birodalom fővárosa, Berlin előtt már ott álltak a szovjetek 60-100 kilométerre, még mindig Magyarországra érkeztek az elit SS páncélos hadosztályok. A 108 napig tartó, 1945. február 13-án lezáruló harcokban meghalt mintegy 25 ezer polgári személy, és több mint 52 ezer lakos megsebesült. Az ostrom következtében a főváros közel 40 ezer épületének 27 százaléka elpusztult vagy súlyosan megrongálódott; több mint 32 ezer lakás megsemmisült vagy lakhatatlanná vált. Kiégett többek között a Pesti Vigadó, a királyi vár, súlyosan megsérült az operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház. A németek felrobbantották az összes Duna-hidat. A szovjetek a harcokban 80 ezer katonát veszítettek, a sebesültek száma meghaladta a 240 ezret. A német–magyar katonai veszteség – halottak és sebesültek – is elérte a százezret. Az ostrom után a szovjetek tízezreket hurcoltak hadifogságba és malenkij robotra, ahonnan csak kevesen jutottak haza.