Bár a házi gyermekorvosok egy része megkérdőjelezi az iskola-egészségügyi ellátás létjogosultságát, arra egyértelműen szükség van – mondja Mezei Éva, a Fodor József Iskola-egészségügyi Társaság főtitkára. Egyrészt a szervezett szűrővizsgálatok és az azokra épülő iskolai egészségfejlesztési tervek elképzelhetetlenek az iskolaorvosok és védőnők közreműködése nélkül, és a szűrővizsgálatok az iskolákban egyszerűbben, költséghatékonyabban végezhetők.
Másrészt a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokban a szülők sokszor már csak akkor viszik orvoshoz a gyereket, ha komoly baja van, az óvodában, iskolában azonban az orvos, a védőnő vagy a pszichológus már jóval előbb észreveheti, kiszűrheti a testi vagy lelki problémákat. Nem ritka, hogy a veszélyeztetettségre, a bántalmazásra a rendszeres közösségi orvosi vizsgálatokon derül fény. Mezei Éva szerint szorosabb együttműködésre kellene törekedni az iskola-egészségügyi és a házi gyermekorvosi szolgálatok között.
Ehhez azonban arra is szükség lenne, hogy rendezzék végre ennek az amúgy kis eszközigényű, hangsúlyosan a megelőzéssel foglalkozó szakmának a helyzetét. Több mint öt éve, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa átfogó vizsgálatnak vetette alá az iskolaorvoslást, többek között megállapítva, hogy iskolaorvosok alulfizetettek, és nagy a különbség az országon belül az ellátás feltételeiben és minőségében egyaránt. A helyzet a főtitkár tájékoztatása szerint azóta sem változott érdemben, aminek az a fő oka, hogy az iskolaorvosok, iskolavédőnők és iskolafogorvosok határterületen dolgoznak, mostohagyermekei mind az oktatás-, mind az egészségügynek. Az iskolaorvosok döntő hányada gyermekgyógyász, sokuknak van iskolaorvosi, sőt egy kisebb részüknek harmadik szakvizsgája is, mégsem tartoznak az orvosi bértábla hatálya alá, ezért a 2016 szeptemberétől hatályos jelentős béremeléstől is elesnek. Bár az iskolaorvosi ellátás többletfinanszírozására 100 millió forintot szavazott meg az idei második fél évre a kormány, az önkormányzatokon múlik, hogy ebből mennyit fordítanak a fizetések emelésére.
Az iskolaorvosi ellátásról való gondoskodás ugyanis – magyarázta Mezei Éva – önkormányzati feladat, amelyet mintegy 200 főállású és 2700 részmunkaidős orvos lát el. Az ombudsman annak idején azt is kifogásolta, hogy nagyon kevés a főfoglalkozású iskolaorvos, és míg ők alkalmanként átlagosan 10-15 percet tudnak foglalkozni egy gyerekkel, a részfoglalkozásúaknál mindössze 1-5 perc jut rájuk egy szűrővizsgálat során. A társaság főtitkára azt mondja, ennek objektív okai vannak, hiszen a részmunkaidős iskolaorvosok csak heti két órát dolgoznak egy-egy iskolában, ráadásul egy gyerek után mindössze 47,8 forintot kapnak havonta.
A főállásban dolgozó iskolaorvosoknál – ők látják el a tanulók csaknem egyharmadát – 320 forintra jön ki a havi fejkvóta, ők a teljes munkaidejüket az ellátásra fordítják. A finanszírozás lényegében attól függ, milyen formában látják el a feladatot, miközben a szakma évek óta kéri, hogy a rész- és főfoglalkozású orvosoktól is azonos minőségű munkát várjanak el, hasonló fejkvótával.
Egyelőre azzal is adós az ágazati vezetés, hogy a minőségi ellátás érdekében módosítsák a minimális szakmai elvárásokra vonatkozó előírásokat. Jelenleg nem tisztázott, kinek a dolga felszerelni az iskolaorvosi rendelőket, és nincs egységes informatikai rendszer sem. Az egyre súlyosbodó orvoshiányt és az elöregedést – jelenleg az iskolaorvosok átlagéletkora 55 év – azonban csak a fenti problémák rendezésével lehetne megoldani. A társaság bízik benne, hogy ebben a közeljövőben lesz előrelépés, ami biztos, hogy szeptemberre kaptak ígéretet a szaktárcától az egyeztetésre – mondja Mezei Éva.