– Hogyan lett a Miskolci Herman Ottó Gimnázium a tiltakozás indikátora?
– A helyi tankerületnek küldtük el a levelet, amelyet a tankerületi igazgató, miután találkozott velünk, továbbított a Klik elnökének, tőle pedig tudomásom szerint eljutott a minisztériumba. Nem kaptunk erre választ, ezért január elején jeleztük, hogy a sajtóhoz fordulunk. A nyílt levelünkben csak olyan problémákat fogalmaztunk meg, amelyeket mi, mint gimnázium ismertünk, nem az volt célunk, hogy az oktatási rendszer összes nehézségét felsoroljuk.
– A Civil Közoktatási Platform tagjaként viszont már országos szinten, és teljes körűen akar foglalkozni az oktatásüggyel?
– Én a Tanítanék Mozgalmat képviselem ebben a szerveződésben, amelyet mintegy 50 csoport alkot. Ezek mindegyikének vannak olyan tagjai, akik kapcsolódnak az iskolához, mint szülők, diákok vagy pedagógusok.
– A platform egyes tagszervezetei nem az oktatásügy miatt, hanem a kormányellenes hangulat fokozásáért álltak be a szakmai kritikákat megfogalmazók mögé, például a migráns kérdésben is tüntettek a kormány ellen.
– Vannak olyan csoportok, amelyek valóban nem csak oktatási profillal rendelkeznek, és más ügyekben is tiltakoznak.
– Élére állítva a kérdést, kormányt akarnak buktatni?
– Mi nem kormányt, hanem oktatási rendszert akarunk váltani. Az oktatás nemzeti ügy, a legnagyobb problémát pont abban látom, hogy nincs meg a megfelelő kommunikáció az emberek között, így a pedagógusok és az oktatásirányítás között sem. Ezen akarunk változtatni.
– Hol van az a pont, ahol már azt mondják, beszüntetik a tiltakozó megmozdulásokat?
– A tüntetések arra valók, hogy nyomást gyakoroljunk a kormányra, és fenntartsuk a társadalom érdeklődését, valamint folytatódjanak a tárgyalások. A március 15-i akció is egy eszköz a kezünkben, elsősorban a platform által kiadott, azonnal megoldandó 12 pontos követeléshez kapcsolódik.
– A február 13-i tüntetésen többször is felhangzott a kormány és a miniszterelnök, ellenzéki pártokhoz köthető megmozdulásokon megszokott, nem éppen irodalmi stílusú szidalmazása. Ez nem veszi el a szakmai jelleget?
– Van egy ellenzéki tüntető réteg, aki mindenhol megjelenik, és a színpad előtt jelszavakat skandál, de ezeket az embereket nem lehet kiszűrni egy ekkora megmozduláson, és úgy tudom, a Kossuth téren állók közül sokan nem is hallották őket.
– A platform 12 pontos javaslatot küldött a kormánynak, válaszul az EMMI megismételte a meghívást a köznevelési kerekasztalra, amelyet Önök ismételten elutasítottak, noha azt írták, mindenképpen szeretnék, ha tárgyalnának önökkel. Miért?
– A levelünkben rögzítettük, hogy nem akarunk a köznevelési kerekasztalban részt venni, hanem kétoldalú tárgyalások keretében szeretnénk egyeztetni a kormánnyal, és ehhez tarjuk magunkat.
– A nyilatkozat szerint nem akarják kisajátítani a tárgyalásokat. Ezt hogyan kell érteni, ha csak a platform tagjai vennének részt rajta?
– Nem azt mondjuk, hogy szüntessék meg a köznevelési kerekasztalt, lehetnek párhuzamos egyeztetések is, mi csak azt szeretnénk, ha velünk is tárgyalna a kormány. Szerintünk ezt a 12 problémát azonnal meg kell oldani, hogy szeptembertől már érzékelhetőek legyenek a változások.
– A Civil Közoktatási Platform által megfogalmazott követelések szerepelnek a köznevelési kerekasztal témái között is, mint gyorsan megoldandó feladatok. Mi a különbség?
– Azért szeretnénk tárgyalni, hogy kiderüljön, ugyanazt a megoldási lehetőséget látjuk-e mint a kormány. Lehetséges, hogy nekünk is van ötletünk a megoldásra, amely lehet, hogy jobb, de az is lehet, hogy rosszabb, mint az övék.
– Többször is úgy nyilatkoztak a tiltakozók, hogy illegitimnek tekintik a köznevelési kerekasztalt. Csépe Valéria akadémikus, vagy az ott lévő igazgatók nem jó szakemberek?
– Nem azt mondtuk, hogy onnan senkit sem tudunk elfogadni, de vannak olyanok is, akiknek nincsenek kapcsolatai az oktatással. Attól félünk, hogy a végső döntésnél nem az oktatásban résztvevőké lesz a döntő szó.
– Kikre gondol?
– A Magyar Művészeti Akadémiának például lenne helye egy művészeti munkacsoportban, ha felállna egy ilyen. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának a szakképzéssel foglalkozó munkacsoportban lenne a helye, ugyanakkor nem tudom, milyen hatással vannak például az egyetemekre. Egyébként a gimnáziumunk igazgatója is részt vesz a kerekasztal munkájában.
– Eddig nem az volt a probléma, hogy mindig csak a pedagógusok rakták össze a rendszert?
– Ez valóban nagy gond, mert a szülőknek, a diákoknak, illetve a kormánynak is képviseltetniük kell magukat az oktatási rendszer kidolgozásában.
– Az egyetemek és a munkavállalók véleménye nem számít? Hiszen ők képviselik a köznevelés kimeneti oldalát?
– Valóban, fontos, hogy piacképes tudással rendelkezzenek a diákok.
– A diákok tudását és leterheltségét önök is kritizálták a tantervi szabályozás szemszögéből.
– A középiskolákban ma dömpingszerű tanulás van a tananyag mennyisége miatt, emiatt felszínes az a tudás, amit át tudunk adni, nem marad idő az elmélyítésre. Véleményem szerint a kompetenciafejlesztés együtt jár a gyakorlással, de erre nincs idő, a 10 százalékos szabad órakeret kevés, a gyakorlatban a kötelező ismeretanyag gyors átadása zajlik, amely elveszi az élményszerzés lehetőségét a tanulóktól.
– Amikor bevezették a kompetenciafejlesztést célzó nem szakrendszerű oktatást, mint tanulásszervezési formát, a tanárok jelentős része fellázadt ez ellen, most pedig sokallják az ismeretanyagot. Akkor mi a megoldás?
– A pedagógusoknak is be kell látni, hogy szemléletbeli – módszertani megújulásra van szükség, amelyekhez azonban továbbképzések kellenek. Az is igaz, ha most átállna a rendszer a kompetencia fejlesztést előtérbe helyező szemléletre, az probléma lenne, mert a pedagógusok közül sokan még nincsenek felkészülve a szükséges új módszerek alkalmazására. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tanárképzésben a szakmódszertanra és a pedagógiára, örvendetes előrelépésnek tartom, hogy visszaállították a közelmúltban az osztatlan tanárképzést. Fontos cél, hogy idővel legjobb diákok jelentkezzenek a tanárszakokra.
– Egy oktatási rendszer minőségét alapvetően a tanárok munkája határozza meg a kutatások szerint. Hogyan nyúlnának hozzá a tantervi szabályozáshoz, hogy az elmúlt évtizedek kudarcai után pozitív elmozdulás legyen?
– Új Nemzeti Alaptantervet kell kidolgozni, mely a kor kihívásainak megfelelő és elsősorban lexikális adatokból jóval kevesebbet tartalmaz. Azért nem a jelenlegi szűkítésében kellene gondolkodni, mert ezzel a módszerrel már többször próbálkoztak, de mindig ellentétes eredmény született, tovább bővült az ismeretanyag. Szerintem most teljesen újra kell gondolni a tantervi szabályozást, amelyben kevesebb lesz az ismeretanyag, ezáltal csökkennének az óraszámok, és több idő maradna a gyakorlásra, elmélyítésre.
– Eddig még nem is beszélt a KLIK-ről, pedig ez is központi témája a tiltakozóknak.
– Van ahol jól együttműködött a tankerület az önkormányzattal, és van ahol a vitatkoztak egymással, amelynek az iskolák látták kárát. Úgy gondolom, hogy egy pozitívuma volt a KLIK-nek, nevezetesen, hogy megmentette a kis iskolákat. Véleményünk szerint az az önkormányzat, amelyik képes rá, az kapja vissza az iskolákat, amely pedig nem, ott maradjon az állam az intézmények fenntartója.