Néhány napja a 888.hu főszerkesztőjét, a Századvég elnökhelyettesét megtámadták egy bevásárlóközpont parkolójában. G. Fodor Gábor szerencsére nem sérült meg különösebben, a tettest pedig még aznap elfogták. Szívesen leírnám, hogy az újságírószakma egy emberként ítélte el a cselekedetet, de valamiért nem így történt. (Talán ha legközelebb a 444.hu főszerkesztőjét, Uj Pétert verik meg, nagyobb lesz a szolidaritás.) A magát jobboldalinak valló, polgári értékeket képviselő Magyar Nemzet, inkább azt érezte erkölcsi kötelességének, hogy interjút készítsen az erőszakoskodó férfival.
Nem is akárhogyan! (Már nagyon érik a Pulitzer, úgyhogy hajrá!) A beszélgetésben szépen elismételtették a támadóval a főszerkesztőre tett összes becsmérlő kifejezést, illetve betűhíven leírták, hogyan alázta meg a G. Fodor társaságában lévő hölgyet. Mert ugye a közvéleménynek joga van tudni, hogy egy kötözködő, agresszív fazon, mikkel sértegette a kormánypárti elemzőt. Lehet, hogy az erőszakoskodó valóban beérte szidalmazással és egy tockossal, a Magyar Nemzet azonban még jól bele is rúgott G. Fodorba. A támadó elmagyarázta, hogy azért gerjedt haragra, pontosabban azért történt a lap által gúnyosan „sajnálatos eseménynek” nevezett inzultus, mert januárban a 888.hu megsértette a szocialisták akkori elnökének, Tóbiás Józsefnek a feleségét. (A Magyar Idők egyébként annak idején elítélte a 888.hu szóban forgó írását is, amelyet G. Fodor néhány nap múlva visszavont.)
A polgári Magyar Nemzet nem tipródik feleslegesen azon, hogy gátlástalan szoci szimpatizáns interjúalanya remekül népszerűsíti azt a magatartásformát, amely szerint nyugodtan meg lehet verni egy kormánypárti újságírót, ha nem tetszik a képe. Lapzártakor még a szerkesztőségben sem tudták, hogy amit képviselnek politikai haszonszerzésből vállalt cinizmus vagy egyszerű káröröm. Hogy inkább mindkettő, az abból látszik, hogy a napilap egy úttörő jellegű fordulattal rezonőrként használja az inzultálót egy kis ellenzékiségre. A férfi élve a korlátlan véleményszabadsággal bele is csap egy spontán „andyvajnázásba”, elvégre egy mindig ellenzékben lévő napilapnak nyilatkozik. És talán nincs is hitelesebb személy a kormánykritikára annál, aki politikai elemzőket ver és nőket sérteget egy plázában. Ha ez a trendi ellenzéki újságíró gyakorlat, akkor már nincs messze az idő, amikor a lap publicisztikai rovatában Portik Tamás értékeli Pintér Sándor belügyminiszter teljesítményét, esetleg a cigánygyilkosok elemzik majd a kormány romaintegrációját.
Remélem, mégsem ez az irány. Már csak azért is, mert épp a Magyar Nemzet testvérmédiumában dolgozik az a Csintalan Sándor műsorvezető, akit véleménye miatt évekkel ezelőtt néhány szélsőséges megvert a saját házában. Akkor szerencsére egyik lap sem közölt interjút az elkövetőkkel azt sugallva, hogy az áldozat megérdemelte a verést. Csintalan nemrég az ATV-ben beszélt a fájdalomról és arról a megaláztatásról, ami akkor érte. Most elmondhatná a Magyar Nemzet munkatársainak is, miért kéne hallgatniuk, ha már együtt érezni nem tudnak.