2017. május 1., hétfő, Fülöp, Jakab napja
Belföld, Interjú
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/belfold/lehet-epitkezni-a-gulag-emlekebol-1455565/

Lehet építkezni a Gulag emlékéből

Megmozgatta a civil közösségeket és a fiatalokat a szovjet munkatáborokba hetven évvel ezelőtt elhurcoltak sorsának bemutatása, így a jubileumi programsorozat eredményes volt – értékelt lapunknak Kovács Emőke, a Gulag-emlékév szakmai vezetője. A történész kiemelte: sok településen most tudtak először megemlékezni a messzi távolban mártírhalált haltakról. Készültek adatbázisok, tudományos, művészi feldolgozások, határon innen és túl egyaránt. Az emlékév véget ért, de egy hosszú folyamat vette kezdetét, amely napjainkban is folytatódik.

– Hogyan vonná meg a Gulag-emlékév mérlegét? Mennyiben sikerült áttörni a tájékozatlanság, a tévképzetek falait?
– Inkább egy folyamat állomásairól beszélhetünk, miután egy múltfeltárást nem lehet lezárni, főként ha olyan, sokáig titkolt és tiltott, majd elhanyagolt területről van szó, mint a Gulag, a szovjet munkatáborokba hurcolt magyarság történetének a feldolgozása. Az emlékév amúgy is két esztendeig tartott valójában, így a folytatás szinte kódolva van. Voltak történettudományos munkák, kutatások, de sokszor nem volt utánpótlásuk. Az egyik nagy feladat a túlélők megszólaltatása volt. Természetesen nem a klasszikus nagy visszaemlékezők, például Koós Ottó, Galgóczy Árpád szóra bírása jelentett kihívást, hanem azoké, akikről a kistelepüléseken esetleg még a családjuk, közvetlen környezetük sem tudta, min mentek keresztül.

– A híradásokból azért kiderült, hogy a történész szakma, a tudományos élet is aktivizálta magát az emlékév kapcsán.
– Ez szerencsére így van, sokan vettek részt a munkában a Veritas Történetkutató Intézettől a Nemzeti Emlékezet Bizottságán keresztül a Hadtörténeti Intézet és Múzeumig, a Magyar Nemzeti Levéltárig és a megyei levéltárakig. Össze kellett fésülni a szakmai szervezetek tevékenységét a helyi és a civil, állampolgári kezdeményezésekkel. És persze át kellett tekinteni, mi az, ami elmaradt a rendszerváltás óta eltelt években.

– A nagyközönség miként értesülhet az új kutatási eredményekről?
– A digitalizálás nagy léptekkel halad, ami jelentősen megkönnyíti az emberek tájékozódását. Digitalizálták például a hatalmas külügyminisztériumi hadifogoly-iratanyagot, amelyet a nemzeti levéltár őrzött, és most az MTA Történettudományi Intézet kötetet állít össze belőle. Nagy munka volt az a keresőprogrammal ellátott adatbázis is, amelyet a Hadtörténeti Intézet készített a 66 ezer fős hadifogoly-veszteséglistából. Nemrég jelentették be, hogy Katonák a Gulagon címmel az interneten mindenki számára hozzáférhetővé vált. Várják a visszajelzéseket.

– Korántsem volt minden elhurcolt katona. Rengeteg embert csak kivittek egy kis munkára, azaz malenkij robotra.
– Találtak egy 420 ezer fős listát Moszkvában, amelyen nagyon sok civil neve is lehet. Tervezik ennek a hazahozatalát és digitalizálását. Számottevő előrelépések vannak tehát, így kisebbedhetnek a fehér foltok a Szovjetunióba erőszakkal, törvénytelenül kivittek sorsával kapcsolatban.

– Milyen keletjük volt a meghirdetett pályázatoknak?
– A várakozásokat felülmúlóan sokan jelentkeztek: több száz pályázat érkezett. Nagyon keresett volt mindegyik kategória, a kordokumentumokra, a művészeti alkotásokra és a dokumentumfilmekre meghirdetett is, de a legmeghatóbb, legmegrázóbb pillanatok az emléktábla-avatásokhoz, ünnepi rendezvényekhez fűződtek. Sok kistelepülés most emlékezett meg ünnepélyes keretek között azokról, akiket elhurcoltak tőlük a szovjet lágerekbe.

– A fiatalok megszólítása is az egyik célkitűzésük volt.
– A rendkívüli történelemórákat nagy érdeklődés övezte a fiatalok körében. Kiemelt rendezvényünk volt a zarándoklat, amelynek során középiskolásokat kísértünk el a kárpátaljai Szolyvára. Az egyik idős túlélő, a 84 éves Hartmann Klári néni is velünk tartott, akit mindössze 14 évesen tartóztattak le és hurcoltak el a megszálló szovjet katonák.

– Milyen bűne lehetett egy serdülő lánynak?
– Mint fasiszta kémet vitték el Göncről Szibériába. Az ő története szimbolizálja a kommunista rendszer embertelenségét, amellyel gyermekeket is képesek voltak koncepciós eljárások alá vonni, iszonyú büntetéseket kiszabva rájuk. Az ő sorsán keresztül a most szintén tizenéves iskolások rádöbbenhettek arra, hogy mindenki ki volt szolgáltatva a diktatúrának, amely nem válogatott életkor szerint sem a kiszemelt áldozatok között.

Forrás: Kurucz Árpád

„Egy folyamat állomásairól beszélhetünk, mert a múlt feltárása nem zárható le”

– Milyen kiadványokat jelentettek meg az emlékév alkalmából?
– Szintén főként a mai ifjúság számára készült egy nagyobb füzet formátumú, izgalmas képregény, amely a nemrég, 101 éves korában elhunyt Olofsson Placid atya és a hozzá hasonlóan legendás, szintén pár éve meghalt Menczer Gusztáv életét dolgozza föl Rabtársak a Gulagon címmel. Ezzel szerettük volna megdönteni azt a tabut, hogy a nagy történelmi drámák, nemzeti sorsfordulók nem prezentálhatók a népszerű műfajokon keresztül. Százezer példányban szétküldtük a középiskolák részére. Most jött ki a hadtörténeti múzeum az Elhurcolva – távol a hazától című, illusztrációkkal teli kiadvánnyal a szovjet fogságban raboskodott magyarok adatbázisáról és tárgyi emlékeiről, CD-melléklettel. Megjelent továbbá a Rubicon folyóirat Gulagról szóló tematikus száma. Ne feledkezzünk meg a tárlatokról sem: barakk-kiállításunk legutóbb a Magyarság Háza előtt állt a budai Várban, de bejárta az egész országot. A Veritas vándorkiállítása határon innen és túl egyaránt népszerű volt.
A baranyai Német Kör jóvoltából a Lágerjárat utazó vagonkiállítás szintén körbejárta az országot. Ezeket is nagy érdeklődés kísérte.

– Mik azok a programok, amelyek nem zárulnak le? Hisz nehéz elképzelni, hogy a felerősödő közösségi emlékezés azért ne folytatódjon, mert nincs rá elég forrás.
– A civil programok, pályázatok megvalósítása jelenleg is zajlik. Sok helyütt éppen azáltal kaptak kedvet az áldozatokról való megemlékezésre, a történelmi visszatekintésre, mert reflektorfénybe került a kérdés. Nőtt az igény emléktáblák állítására, emlékhelyek kialakítására. Sokan most kezdték el keresni eltűnt hozzátartozóik nyomait. Igaz, az országos tanulmányi verseny a januári döntővel lezárult, de a fiatalok körében tapasztalható érdeklődést látva valószínűleg lesz folytatása. Készülnek tovább az oral history interjúk, valamint a digitális tananyag. Pontosabbá válnak az adatbázisok, és szeretnénk elérni, hogy az iskolai tananyagban, tankönyvekben is nagyobb teret kapjanak a szovjet munkatáborokkal kapcsolatos ismeretek.

– Lesz központi emlékezőhely, emlékmű?
– Természetesen lesz, a Szabadság téren avatják fel a szovjet megszállás áldozatainak emlékművét idén novemberben. A február 26-án avatott ferencvárosi malenkij robot-emlékhely is átalakul a tervek szerint egyfajta Gulag-emlékmúzeummá. Ez nem érinti azt az elképzelést, hogy a ceglédi egykori huszárlaktanya átalakul a szovjet munkatáborokban szenvedettek múzeumává. Sor került a Kovács Béla-emlékház alapkőletételére is Pécsett. És most jönnek majd a művészi feldolgozások bemutatói. Ilyen lesz a Sátán fattya és a Be nem gyógyult sebek című film, illetve az Örök tél című nagyjátékfilm, amelyet egy év múlva, 2018. február 25-én, a kommunizmus emléknapján, Kovács Béla szovjet katonák által történt elhurcolásának évfordulóján mutatnak be. Összességében elmondható, hogy a Gulag-emlékév nagyon szép összefogással, széles körű társadalmi támogatottsággal megvalósította mindazt, amelyben szintén volt negyvenévnyi elmaradásunk.

Kiemelt

Kettős győzelemmel négyes döntőben a Veszprém

A Telekom Veszprém bejutott a férfi kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjébe azt követően, hogy vasárnap 30-25-re győzött a Montpellier vendégeként.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!