Rengetegen találták felháborítónak a szolnoki Jobbik-elnök erdélyi magyarokat gyalázó szavait, majd felemás bocsánatkérését, ami inkább ráerősített a sértegetésre. Mégis, inkább csak egyfajta indulati kitörésként értékelték sokan. Holott – sőt, mi az, hogy! – nagyon is van benne logika, tervszerűség, ha az egykori látványradikális párt mostani, gyomrokat és jó ízlést keményen próbára tevő balratagolódását tekintjük. Hiszen a baloldali liberálisok szemében a határon túli magyarság jogainak védelme az egyik fő jellemzője a bűnös nacionalizmusnak.
Márpedig elvben a szélsőséges nacionalista elhajlás az egyik kizáró ok vagy legalábbis fekete pont, ami miatt persona non gratának tartják Vonát és csapatát. Ha tehát a Jobbik megszabadul attól a súlyos, reakciós ideológiai ballaszttól, hogy névleg a határon túli nemzettársak jogaiért száll síkra és jó kapcsolatot igyekszik ápolni velük, akkor már sokkalta koalícióképesebb lehetne a ballib pártok számára, mint eleddig. Ezen segített a botrányos megnyilatkozás.
Figyelemreméltó ezért, hogy éppen volt prominens SZDSZ-es politikusok, holdudvar-személyek beszélnek hónapok óta visszatérően arról, hogy egy Jobbikkal kiegészülő, megerősített ellenzéki koalíció leválthatná a Fidesz-kormányt. Haraszti Miklós, Kőszeg Ferenc, Heller Ágnes nevét szokás emlegetni, mint fő Jobbik-pártfogó lobbizókét.
Konrád György valamiért rendre kimarad a seregszemléből, pedig talán az itthon világhírű író szólt legmelegebben egy lehetséges Jobbik-baloldali összefogásról. Meg is dicsérte Haraszti Miklós barátját az ötletért, s csupáncsak azon sajnálkozott, hogy sem a baloldal, sem a Jobbik részéről nem lát erre a kiváló összefogásos projektre kellő elhatározottságot, s nem született erre vonatkozó támogató nyilatkozat.
„Attól persze, hogy valószínűtlen, még nem zárható ki a felek egymásra találása” – tartotta ébren a reményt az Atv.hu-nak válaszolva. Nemrég kétszer is jobbikos-balos-csatorna-vendég volt (ATV, HírTV) a nagyon hatalmas írófejedelem és árulkodó volt, hogy bár kígyót-békát összehordott a miniszterelnökről és kormányáról, egyetlen rossz szava, kellemetlen megjegyzése nem volt sem a Jobbikkal, sem annak elnökével kapcsolatban. A kabinetet viszont alaposan megfenyegette.
Arról beszélt: ha nem tér jobb belátásra, valami erőszakosabb dolog jöhet. Úgy tűnik tehát, az SZDSZ-es és jobbikos radikalizmus és negativizmus tényleg egymásra talált és elhárultak az akadályok a szálak szorosabbra fűzése elől.
Similis simile gaudet.
A hasonló a hasonlónak – népi változatban: simlis a simlisnek – örül.