– Az orosz hekkerektől hangos a világsajtó. Az amerikai média egy része még Donald Trump győzelmét is Vlagyimir Putyinnak tulajdonítja. Valóban ennyire komoly a helyzet a világban az informatikai rendszerek sebezhetőségét illetően?
– A probléma létező, ám ha ezt le akarjuk szűkíteni az Egyesült Államokban zajló eseményekre, akkor kijelenthető, hogy jelenleg csupán az elnökválasztás utóvédharca zajlik. Amerikai szervek ugyanis már számtalanszor elmondták: érzékeltek támadásokat, amelyeket úgy azonosítottak be, hogy orosz oldalról indultak, de semmiféle adatot nem módosítottak, semmilyen új adatot nem vittek be a rendszerbe. Az a kijelentés tehát, hogy befolyásolták az elnökválasztás eredményét, egészen egyszerűen nem igaz.
– Az persze vitathatatlan, hogy az oroszoknak nem volt mindegy, ki lesz az amerikai elnök.
– Nyilván nem. Azt feltételezni azonban, hogy végrehajtanak egy olyan műveletet, akciót, amely utána minden részletében felfejthető, teljességgel valószínűtlen. A sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy a támadásra az amerikai hírszerzés szerint maga Vlagyimir Putyin adott utasítást. Ez az információ is igen erősen billeg, hiszen ha valóban így történt, akkor ezzel a kiszivárogtatással az Amerikai Egyesült Államok leleplezte egy rendkívül értékes, Putyin-közeli kapcsolatát, ami ezen a területen szinte elképzelhetetlen. Ennél azért a titkosszolgálatok jobban vigyáznak az embereikre. A másik lehetőség az, hogy ez egy álhír, és csak a zavarkeltést szolgálja. Jómagam ez utóbbit valószínűsítem.
– Az informatikai rendszerek feltörésében jelenleg az oroszokat tartják a piacvezetőnek?
– Azt, hogy éppen ki az éllovas, nagyon nehéz pontosan megmondani. A sajtóhíreket szem előtt tartva talán kijelenthető, hogy ezen a területen az igazán nagy halak az Egyesült Államok, Kína, India, Észak-Korea, és csak utánuk következnek az oroszok. Észak-Korea is ezres nagyságrendben alkalmaz hekkereket, Kína vagy India vonatkozásában pedig ezt még meg kell szorozni tízzel.
– Akkor 99 százalékban miért az orosz hekkerek ténykedésével foglalkozik a média?
– Szakmai alapon mindig azt mondom: amikor egy nagy fekete árnyat festenek fel a falra, akkor érdemes utánanézni annak, hogy melyik az a kéz, amelyik ezt felfesti.
– Annyira nem is nehéz ez a feladvány. Mekkora kihívás az elhárításnak a kibervédelem, illetve a hírszerzésnek az informatikai rendszerek feltörése?
– Hatalmas. Mind a védelem, mind a támadás irgalmatlan költséggel jár és informatikai csúcstechnológiát igényel. A hekkertámadások nem úgy zajlanak, mint a filmekben, hogy egy tehetséges fiatalember hihetetlen sebességgel gépel a klaviatúrán, majd bejut a világ legféltettebb adatbázisaiba.
– Azért mintha erre is lenne példa. Talán egy erdélyi fiatal jutott be a NASA-hoz…
– Igen, persze, a NASA informatikai rendszerének külső rétegébe. Ez egy érdekes bulvárhír volt, ám érzékeny adatoknak a közelébe sem került a hekker. Ismétlem: egy ilyen akció hatalmas anyagi ráfordítást igényel, és a siker egyáltalán nem biztos.
– Akkor lényegében arról beszélünk, hogy a valódi veszélyt jelentő informatikai támadásokat a különböző nagyhatalmak titkosszolgálatai hajtják végre, hiszen csak ők rendelkeznek ilyen nagyságrendű forrásokkal?
– Ez nem is kérdés. Az informatikai rendszerek védelme, illetve az adatszerzés azóta ró komoly terhet a nemzetbiztonsági szervekre, amióta léteznek számítógépek. Ez a probléma az internet térnyerésének összes kockázatával együtt az utóbbi években hatványozottan nőtt. Hadd mondjak egy példát. Amikor fény derült arra, hogy az amerikaiak globális szinten végzik a lehallgatásokat, Putyin elnök kiadott egy rendeletet arról, hogy az orosz titkosszolgálatok leváltak az internetről. Ezzel párhuzamosan több ezer mechanikus írógépet vásároltak és visszatértek a dossziékhoz, a kartotékrendszerekhez.
– Úgy léptek fel a problémával szemben, hogy visszatértek a 70-es évek gyakorlatához?
– Lényegében erről van szó. Azzal, hogy számítógépen nem rögzítik a szóban forgó adatokat, tulajdonképpen ellehetetlenítették az ellenük irányuló informatikai támadásokat. Irattárak, páncélszekrények, őrök és egyetlen példány. Ez a legbiztosabb rendszer.
– Említette a globális lehallgatásokat, megfigyeléseket. Ekkora adatmennyiség feldolgozható egyáltalán?
– Természetesen gondokat okoz a gyors feldolgozás, hiszen például az amerikai Echelon-rendszer már évekkel ezelőtt is percenként kétmillió telefonhívás rögzítését tette lehetővé. Különböző technikákkal azonban – például kulcsszavakkal – szűkíthetők az információs körök. Szeptember 11-e után egyébként minden másként működik. Az al-Kaida ugyanis éppen arra jött rá, hogy az infokommunikációs eszközök megkerülésével is meg lehet szervezni egy terrorakciót. A megfigyelések azóta kiszélesedtek. A terror hívószóra, hogy mást ne említsek, már a patinás pénzintézetek is kénytelenek adatot szolgáltatni. A pénzmozgásokból értékes információkat nyernek a rendvédelmi szervek. A különböző területekről beérkező hírszerzési információk összevetése pedig már alkalmas arra, hogy a hatalmas adatmennyiségből kiszűrjék a lényeges szilánkokat és adott esetben ráfókuszáljanak egy-egy személy vagy társaság mozgására. Ekkor a feldolgozás azonnal áttér úgynevezett real time-ra, vagyis valós idejű, célzott megfigyelésre.
– Visszatérve az internet adta lehetőségekhez, nem csupán agyafúrt hekkelések okozhatnak gondot, a közösségi portálok segítségével is komoly zavart lehet kelteni egy-egy ország életében. Elég csak az arab tavaszra gondolni. Ez ellen is nagyon nehéz védekezni.
– Ez tény. Én az arab tavasz mellé sorolnám az ukrán eseményeket, amelyek időben is nagyjából akkorra estek. A recept ugyanaz volt a Majdan tér és az arab országok esetében is. A forradalom jórészt virtuális térben mozgott, az eseményeket főként a médiában formálták. Ukrajnában volt egy oroszbarát oligarchakormány, amelyet felváltott egy Amerika-barát oligarchakormány. Az arab országokban pedig Amerika hathatós segítségével demokrácia fedőnéven kaotikus, kiszámíthatatlan helyzet alakult ki. A két térség destabilizálása komoly zavart okozott Európában, migrációs nyomás alá került a kontinens, az ukrán események pedig például a német–orosz közeledési folyamatot is derékba törték.
– És persze jöttek a szankciók.
– Igen, ma már azonban elmondható, hogy azok eredményeként az Egyesült Államok húsz százalékkal növelte gazdasági jelenlétét Oroszországban, Európa viszont elveszítette korábbi pozícióit. Európa ezzel párhuzamosan szintén a destabilizálódás útjára lépett. Számos országban a semmiből bukkantak fel olyan politikai csoportosulások, amelyek látszólag mindenféle anyagi támogatás nélkül kezdtek működni, ám valójában jól megfontolt befolyásolási szándékkal, sok esetben külföldi pénzből hozták őket létre. Ezek politikai befolyást szerezve, ne adj’ isten, az Országgyűlésbe bejutva komoly nemzetbiztonsági kockázatnak számítanak, hiszen nem az adott ország érdekeit képviselik.
– Rendben, de csak úgy tudnak bejutni, ha megkapják a megfelelő számú szavazatot, vagyis demokratikus úton. Ez elég vékony jég, nem gondolja?
– Én ezt elfogadom, de szerintem a politikai pártoknak el kellene kezdeniük azon gondolkodni, miként lehetne újraszabni a nemzetbiztonsági törvényt annak érdekében, hogy a titkosszolgálatok kellő hatékonysággal léphessenek fel az ilyen befolyásolási kísérletekkel szemben.
– Utópiának tűnik egy ilyen konszenzus a pártok között, elég, ha a civiltörvény elleni hadjáratot nézzük.
– Ettől függetlenül meggyőződésem, hogy azok ellen a nemzetbiztonsági fenyegetések ellen, amelyek nem államok részéről érkeznek, hanem a civil, a gazdasági, esetleg a multinacionális szférán keresztül, dezinformációs eszközöket felhasználva próbálnak meg politikai befolyást szerezni, a titkosszolgálatoknak fel kell tudniuk lépni. Ez nem játék. Bizonyára emlékszik még a zámolyi romák ügyére.
– Sajnos igen.
– Akkor még elég volt két tucat szerencsétlen embert kiutaztatni Franciaországba, ahol menedékjogot kértek arra hivatkozva, hogy embertelen körülmények uralkodnak Magyarországon. Azok, akik a romákat felkészítették, hónapokig meghatározták a hazai közbeszédet, nemzetközi szinten pedig komoly károkat okoztak az országnak.
– Nikolits István korábbi szocialista titokminiszer már 2001-ben arról beszélt, hogy befolyásolási kísérlet történt.
– Igen, ezt annak idején az elhárításnál pontosan láttuk. De teljesen új volt a jelenség, a reakció pedig annyira lomha, hogy a botrány gyakorlatilag magától elcsendesedett. A zámolyi romák ügyében az utolsó hírek már arról szóltak, hogy milyen bűncselekményeket követtek el Franciaországban.
– Európa jelenlegi destabilizálódásához egyértelműen hozzájárulnak a sajnos egyre gyakrabban előforduló terrorcselekmények is. Miként lehet védekezni az ellen, ha valaki hirtelen elhatározza, hogy bérel egy furgont, kinéz egy forgalmas helyet, majd a járókelők közé hajt?
– A különböző terroristasejtek nagyon jól felmérték azt, hogy fegyveres támadások esetében lényegesen nagyobb számukra a lebukás kockázata, hiszen már az előkészületek során meghiúsulhat az akció. Ennek ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy legtöbbször a magányosnak kikiáltott elkövetők mögött is meg lehet találni a kapcsolatot a terrorszervezetekhez. Ezen keményen dolgoznak is a titkosszolgálatok.
– A jelek inkább a tehetetlenségre utalnak.
– Nézze, Izraelben néhány évvel ezelőtt számtalan hasonló gázolásos merényletet követtek el. Ott főként személyautóval hajtottak a buszmegállóban várakozó emberek közé. A terrorcselekmények ezen típusa ott mára visszaszorult, mivel kíméletlenül felléptek a merénylők ellen. Beazonosításuk után Ciszjordániában lerombolták az elkövetők családjainak az otthonát, a hozzátartozók pedig attól fogva nem járhattak át Izraelbe dolgozni, márpedig abban a térségben ez az egyetlen valódi megélhetési lehetőség. Európában jelenleg semmilyen retorzió nem éri a terroristák hozzátartozóit, sőt az elkövetőt – aki meggyőződése szerint szent feladatot hajt végre – a zárt közösségekben élő muszlimok hősként tisztelik, családtagjaik pedig az idézőjelbe tett társadalmi ranglétrán még feljebb is kerülnek. Nincs tehát fenyegetettség, nincs semmiféle visszatartó erő.
– Szigorítani kellene a törvényeket?
– Ez egyértelmű, de Európa az egész migrációs kérdésben végtelenül megosztott, márpedig ilyen helyzetben a jogalkotás terén konszenzust kialakítani gyakorlatilag lehetetlen.
– A zavart csak növelte, hogy Londonban muszlimokat gázoltak el ramadán idején.
– Az emberek védtelennek érzik magukat, nem kapják meg az államtól a biztonságot, a kiszámíthatóságot, ami a destabilizálódás következő szintjére viszi a társadalom tagjait, vagyis bosszút állnak. Beindultak az önvédelminek, igazságosztónak vélt mechanizmusok, amelyek ugyancsak nagy veszélyt jelentenek.
– Ez a jövő? Azért az döbbenetes, hogy vezető európai politikusok ebben a helyzetben a betelepítési kvóták ügyét erőltetik.
– Sajnos Nyugat-Európában az elmúlt két évben még a valódi kérdések felvetésétől is félnek a politikusok, nemhogy a valódi válaszokat keresnék. Sokan azt hiszik, hogy a jelenlegi helyzet majd megoldódik valahogy, és csak a következő választások kimenetele foglalkoztatja őket, Európa jövője nem.
– Magyarországot pedig még mindig azért bírálják, mert kerítést állított a jogsértések megszüntetése érdekében. Olyan ez, mint amikor a tűzoltót azért akarják megbüntetni, mert poroltót használ.
– A helyzet rosszabb. A tűzoltó kezébe gyufát adnak a benzineshordó felett. A porral oltó készülék ugyanis pillanatnyilag politikailag nem korrekt eszköz, hiába diktál mást a józan eszünk itt, Európa keleti felében.