Purebl György leendő elnök úgy fogalmazott: a 21. század a pszichiátriai betegségek százada lesz, előrejelzések szerint a szív-érrendszeri betegségek után a pszichiátriai zavarok lesznek majd a munkaképtelenség második legfőbb okai, megelőzve a rákot vagy a cukorbetegséget. Hiába élünk hosszabb ideig, nagyobb jólétben, „valami történt”, és mivel ezzel nem számoltak a prognózisok, az egészségügyi rendszerek nemcsak nálunk, Európa más országában sem készültek fel erre.
A helyzet azonban hazánkban sok tekintetben különösen súlyos. Az OECD országai közül mi költünk a legkevesebbet az egészségügyi kiadásokon belül a területre, emiatt a pszichiátriai ellátásban kritikussá vált a helyzet. Az infrastrukturális állapotok, a leterheltség és az elvándorlás miatt egyre krónikusabb a pszichiáterhiány, a betegek nem vagy nem a megfelelő színvonalon jutnak ellátáshoz – sorolta Molnár Károly, az MPT elnöke.
Ez utóbbi azt jelenti, hogy a mintegy 250 ezer, a szellemi leépülés állapotában lévő betegből körülbelül 30 ezer kap pszichiátriai ellátást, illetve hogy egy gondozóban a hatórás rendelési idő alatt 40-50 beteget kellene ellátni. Így nem csoda, hogy aki teheti, itt is egyre inkább a magánellátás vagy az önjelölt lélekgyógyítók felé fordul.
Az MPT mindezek miatt a rendelkezésre álló források növelését, sürgős bérfejlesztést, a pszichiátriai osztályok felújítását, nemzeti lelki egészségi stratégia és önálló „elmetörvény” megalkotását sürgeti. Ebben pontosan szabályozhatók lennének a korlátozó intézkedések, ám az MPT szerint a jelenleg hatályos jog sok esetben ellentétes a hazánk által aláírt nemzetközi egyezményekkel.
A pszichiátria pozícióinak erősítése nem halogatható tovább – mondják –, mert nemzetközi adatok igazolják, hogy a pszichés okokból táppénzen lévők vagy tartósan munkaképtelenné válók miatt jelentkező termeléskiesés egy ország GDP-jét akár 4-6 százalékkal is csökkentheti.