– Az elmúlt időkben viszonylag kevés büntetőügy kavarta fel a kedélyeket. Talán csak a Biszku-per első ítéletének hatályon kívül helyezése és a mérgezett meggybor kapcsán hozott nem jogerős döntés tekinthető kivételnek. Előbbi esetben új eljárást folytattak, utóbbiban pedig az ügyész enyhítésért fellebbezett. Önnek mi a véleménye a büntető igazságszolgáltatásról?
– Az ítélkezés idehaza a büntető- és más ügyekben is kiszámítható, kiegyensúlyozott. Felhívnám a figyelmet: önmagában az a tény, hogy az eljárásban részt vevő valamelyik fél vagy az ügyész az elsőfokú döntés ellen fellebbezést nyújt be, még nem jelenti azt, hogy az ítélet nem helytálló. A végső szót ugyanis a felettes bíróság mondja ki. Ezt mindig érdemes megvárni. A másik témakör, vagyis a hatályon kívül helyezés hátteréről elmondható: a hazai jogorvoslati rendszer magában foglalja ezt a lehetőséget. Nyilvánvaló, hogy olyan ügyekben, ahol a joggyakorlat nem kitaposott ösvényen halad, többször fordul elő hatályon kívül helyezés. A tapasztalatokat a nyáron tudományos tanácskozáson foglaltuk össze ebben a körben. A Kúriára érkező ügyek száma egyébként összességében nem változott, idén csak a büntetőbeadványokból regisztráltunk jóval többet, mint a megelőző években. A növekedés okát egyelőre nem találtuk meg. Hozzáteszem: az eljárások túlnyomó többsége a legtöbb ügykategóriában egy éven belül befejeződik. Leghosszabb ideig az adóperek tartanak.
– Milyen gyakran találkoznak áfaügyekkel?
– A közigazgatási perek között nincsenek ugyan túlsúlyban az adóügyek, elmondható ugyanakkor, hogy a bírák számára az általános forgalmi adóval összefüggő viták a legnehezebbek. Az ilyen pereket cégek indítják az adóhatóság ellen. A vitákat azért nehéz megítélni az adóhivatalban és a bíróságon is, mert az alap egy olyan harmonizált uniós szabályozás, amelyet még húsz évvel ezelőtt átmeneti jelleggel alakítottak ki. A tagállamok azóta sem tudtak megállapodni arról, miként fejlesszék a közös áfarendszert. Emiatt a több országot vagy több gazdálkodót érintő láncügyletek esetében a hivatal csak akkor tagadhatja meg az áfalevonás alkalmazását, ha bizonyítja: az adózó tudott arról, vagy tudnia kellett róla, hogy olyan jogügyletben vesz részt, amely az adószabályok kijátszását segítette elő. Ezek az ügyek tömegesen kerülnek a bíróságok elé. A problémakör tisztázásáért az év elején átfogó elemzés kezdődött a Kúrián. Joggyakorlat-elemző csoportunk nemrég megtartotta záróülését. Elvi megállapításaink talán segítik majd az ítélkezőmunkát.
– Azt a nagyközönség is tudja, hogy a Kúriához legtöbbször azok fordulnak, akik nincsenek megelégedve a jogerős ítélettel. Eljutnak azonban a legfelső fórumhoz első- és másodfokú ügyek is. Hogyan alakul ezek sorsa?
– Valóban, 2012-ben két új jogkört is kaptunk. Azóta a Kúria bírálja el a népszavazási ügyekben a Nemzeti Választási Bizottság döntése ellen benyújtott kérelmeket, emellett joga van az ítélkezés legfelső fórumának arra is, hogy elvégezze a helyi önkormányzatok rendeleteinek kontrollját. Mindkét feladatkör nagyon izgalmas. Szakembereink legutóbb arról foglaltak állást, hogy mikor nem lehet helyi adót kivetni a termőföldek után.
– Mi ennek a döntésnek a lényege?
– Bonyolult témakörről van szó. Elvben az önkormányzat is kivethet adót a termőföld alapján, erre csak akkor nincs mód, ha a termőföldet mint adótárgyat már más közteher sújtja. Kérdés ilyenkor, hogy mit tekinthetünk köztehernek. A törvény ezt konkrétan nem mondja meg. A Kúria illetékes tanácsának értelmezése szerint a mezőőri járulék köztehernek minősül, így a terület után már nem lehet települési adót kivetni. Döntést hoztunk arról is, hogy a tulajdonosok által fizethető úgynevezett kárenyhítési hozzájárulás nem tekinthető köztehernek, így ez nem mentesít az esetleges helyi adó megfizetése alól.
– Nagy vitát kavart az elmúlt hónapokban, hogy vajon a Kúria honlapja olyan hivatalos fórum-e, amely igazodási pont lehet népszavazási ügyekben. A vasárnapi nyitvatartásról kezdeményezett referendum kapcsán ugyanis felvetődött: vajon a Kúriának az itt közzétett döntése után lehet csak új kérelemmel fordulni a választási bizottsághoz ugyanabban a témában, vagy elfogadható az is, ha a bíróság határozatát a választási iroda hozza nyilvánosságra. Feloldották már ezt a dilemmát?
– November elején levélben kértem az igazságügyi minisztert, módosítsák a népszavazásról szóló rendelkezést. Egyazon kérdésben ugyanis egyszerre csak egy kérelem kerülhet a választási bizottság elé, akkor is, ha többen szeretnének indítványt benyújtani. Ilyen, versengő kezdeményezések esetén az elsőbbség tehát nagyon fontos. Magam úgy látom, hogy ebből a szempontból nem a Kúria honlapja, hanem a hivatalos lap, vagyis a Magyar Közlöny lehet a kiindulási pont. Rombolja ugyanis a jogintézmény komolyságát és demokratikus jelentőségét, ha a rangsort adott esetben az dönti el, hogy ki érkezik fél perccel korábban a választási iroda hivatali helyiségébe, és ki tudja elsőként előterjeszteni népszavazási kezdeményezését. Az különösen sérelmezhető, ha egy megoldás olyan véleményre is alapot ad, amely kétségbe vonja a Kúria szerepét és jogállását.
– A bíróságot és persze az ügyfeleket erőteljesen érinti majd az a jogszabály, amely most készül a közigazgatási ítélkezésről. Az állampolgárok az adóügyektől az építési eljárásokon át a kisajátításig sokféle témakörben perlik az állami hivatalokat, hatóságokat. Hogyan alakul a jövőben az állam és polgárainak viszonya?
– A tervezett, önálló közigazgatási perrendtartás 2017-ben lépne életbe, de a javaslat várhatóan január végére elkészül. A munkában részt vesznek a Kúria bírái és az Országos Bírósági Hivatal munkatársai is. Az új jogszabály szerintem mérföldkő lesz a magyar közjogi bíráskodás történetében. Megszünteti azt a hátrányt, amelyet az ítélkezés az elmúlt évtizedekben elszenvedett. A rendszerváltozásig a közjogi vitákat nem a jog mechanizmusain keresztül oldották meg, hanem az egypártrendszeren belüli döntéshozói fórumokon.
– Mit nevezünk közjogi vitának?
– Az új szabályozásnak ez az egyik fő kérdése. Mostanáig ugyanis a magánszemélyek és a szervezetek csak a hatóság – például az adóhivatal, az építésügy, a földhivatal – határozatait támadhatták meg a bíróságon. A jövőben a perléshez nem szükséges formalizált döntés, konkrét határozat, hanem kiindulópont lehet a sérelmes intézkedés vagy szerződés is. A német tankönyvek ebben a körben megemlítik például a közlekedési táblák kihelyezését, a forgalomkorlátozás elrendelését, a megállapodások közül pedig a munkaügyi hivatal és a munkanélküli személy által aláírt támogatási szerződést. A határozatokkal és az intézkedésekkel összefüggő pereket közjogi vitáknak nevezhetjük. A változtatás hozzájárulhat az állami munka hatékonyságához, javíthatja színvonalát.
– Hírek szerint megváltozhatna a közigazgatási bíráskodás szervezeti rendszere is: létrehoznák az országos hatáskörrel működő közigazgatási felsőbíróságot. Mi lenne ebben a szisztémában a Kúria szerepe?
– A Kúria feladatköre változatlan maradna. Annyi lenne a különbség, hogy például a szociális, az építésügyi és a földhivatali témakörökben továbbra is a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélkezne. A nagy szakértelmet igénylő, bonyolult ügyeket – így a közbeszerzési és a versenyjogi vitákat – viszont az újonnan létrehozandó közigazgatási felsőbíróság háromtagú bírói tanácsaira bíznák. Végső fokon mindkét kategóriában a Kúria végezhetné el a felülvizsgálatot. Az elképzelést helyesnek találom.
– A polgári ítélkező tanácsok az adatok szerint egy évvel ezelőtt több mint tízezer devizapert felfüggesztettek. Ezek az ügyek a banki elszámolások befejezése után mostanában folytathatók. Hallani lehet arról, hogy új jogcímeken is indulnak hasonló ügyek. Elképzelhető tehát, hogy hamarosan elkezdődik a devizaperek új szakasza. Miként segíti a Kúria a viták lezárását?
– Szakembereink hónapok óta foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel. A polgári kollégiumok vezetői ennek eredményeképpen szeptemberben és novemberben országos értekezleten határozták meg, milyen főbb kérdések adódhatnak a folytatódó perekben, s miképpen lehet azokra válaszolni. Elemzésüket a Kúria szakmai folyóiratában januárban nyilvánosságra hozzuk.
– Két évvel ezelőtt elfogadott jogegységi határozatában a Kúria rögzítette, hogy az árfolyamkockázatot a fogyasztók viselik. Majd állást foglalt arról is, hogy az árfolyamrés alkalmazása és az egyoldalú kamatemelés tisztességtelen lehetett. A fejlemények igazolták az akkori döntésüket?
– A luxemburgi székhelyű Európai Bíróság egy azóta hozott ítélete arra utal: helyes volt a döntésünk, a devizaalapú kölcsönszerződések nem tekinthetők például befektetési szolgáltatásnak. Tudni kell azt is, hogy a jogegységi határozat alapján meghozott jogszabályok nyomán lebonyolított banki elszámolás sok adóst hozzásegített a megoldáshoz. Meggyőződésem, ha nincs ez a régiónkban egyébként egyedülálló rendezési mód, s a perek rázúdultak volna az igazságszolgáltatásra, a bíróságok évekig csak a devizapereket tárgyalhatták volna. Az egy éve felfüggesztett konkrét ügyek ugyanakkor most újra napirendre kerülnek, habár az adósoknak nyilatkozatot kell tenniük a megoldás módjára. Az nem elegendő, ha valaki hajdan csak azt kérte, hogy semmisítsék meg a hitelszerződését. A kollégiumvezetők hamarosan nyilvánosságra kerülő állásfoglalása nagy terjedelemben részletezi, mit tartalmazzon például az ügyfelek nyilatkozata, s miképpen kell az ilyen ügyekben eljárni. Egyelőre pontosan nem tudom megmondani, hány per folytatódik majd, mert egyes ügyeknek több leágazásuk is volt. Az mindenesetre bizonyos, hogy a bíráknak készülniük kell a feladatra. Ismereteim szerint például a Fővárosi Törvényszék gazdasági kollégiumához naponta nagy számban érkeznek a korábbi perek folytatását kezdeményező beadványok.