– Az elmúlt hetet Kárpátalján töltötte. Mi volt a célja az utazásnak?
– Átadtuk az új mezővári óvodát, amelyet Hódmezővásárhely önkormányzatának kezdeményezésére és támogatásával, a kormány által meghirdetett óvodaprogrammal karöltve alakítottunk ki. Az elmúlt két hónapban ezzel együtt nagyjából húsz új, illetve felújított óvoda nyitotta meg kapuit Kárpátalján. Okleveleket osztottunk ki a magyar támogatással futó turisztikai képzésen végzett hallgatóknak. A kormány nagy hangsúlyt fektet a térség fejlesztésére, és ennek egyik iránya a turisztika. Ezért indítottuk be például azt a gondnoki hálózatot, amely a magyarok által látogatott turisztikai célpontokat tartja karban, valamint folyamatosan gondoskodunk többnyelvű információs táblákról a fontosabb látnivalóknál, és ezért ösztönöztük a TeSzedd! mozgalom kárpátaljai meghonosítását is. De a legfontosabb most talán az, hogy véget ért az évről évre meghirdetett nyelvoktatási programunk újabb szemesztere. Ennek az akciónak óriási a sikere, több mint 13 ezer ukrán és ruszin iratkozott be eddig.
– Gyakran élcelődik is azon a balliberális sajtó, hogy a magyar nyelv elsajátítása után ukránoknak adnak állampolgárságot. Ez nem zavarja önöket?
– Miért baj az, ha érdeklődnek a magyar állampolgárság iránt? Kárpátalján szinte nincs olyan család, amelynek ne lenne magyar gyökere is. Nagyon sok olyan ember tanulja a nyelvet, akiknek a nagyszülei még magyarul vagy magyarul is beszéltek otthon. És a felnőttek mellett gyermekek is látogatják a tanfolyamokat, ugyanis a magyar óvoda- és iskolarendszer vonzó alternatívát jelent az identitásukban a többségi nemzethez tartozó családok számára is. Úgy gondolom, mindez azt jelenti, hogy Kárpátalján az emberek lábbal szavaznak a Magyarországhoz fűződő viszonyt illetően.
– Ami egészen meglepő, ha az Ukrajnából érkező hírekből indulunk ki. Milyen most a hangulat a határ túlsó oldalán?
– A sajtó természetszerűen torzít. Jellemzően csak a szenzáció és a negatív hírek jutnak el a hírfogyasztókhoz, és az utóbbiból bőségesen akadt mostanában. Gondoljon csak az oktatási törvény magyar nyelvi jogokat szűkítő módosításaira! Ennek ellenére Kárpátalja, a maga szegénységével, infrastrukturális lemaradottságával együtt is egy rendkívül színes, izgalmas és élhető helye a Kárpát-medencének. Ha félretesszük a Kijevvel folytatott vitánkat, akkor nyugodtan mondhatnám, hogy megéri magyarnak lenni ma Kárpátalján. A konfliktusok részben talán az irigységből fakadnak, mert a magyarok mögött ott van egy olyan anyaország, amely az élet minden területén támogatja őket – és egyébként nemcsak őket, hiszen a fejlesztésekből, a támogatásokból a régió valamennyi lakosa profitál.
– A kormánybiztosság egyik deklarált feladata a gazdasági kapcsolatok erősítése, élénkítése. E tekintetben milyen eredményekről tud beszámolni?
– Kárpátalja mindig szegény vidék, a régi Magyar Királyságnak is a legszegényebb része volt, ezért a legfontosabb az infrastrukturális elmaradottság leküzdése. A magyar kormány két évvel ezelőtt erre a célra létrehozott egy ötvenmillió eurós segélykeretet, amit a megromlott kapcsolatok ellenére sem vontunk vissza, hiszen magyar nemzeti érdek is egyben, hogy több határátkelő nyíljon, hogy a várakozási idő csökkenjen, hogy ne a Tisza hozza le a szemetet Magyarországra, hogy a szennyvízkezelésben legalább városi szinten lépjenek előre a magyarok lakta területeken. A vállalkozásfejlesztést segítő, a Külgazdasági és Külügyminisztérium által koordinált Egán Ede-programon keresztül eddig 16 000 embert értünk el, miközben 8,5 milliárd forint áramlott be Kárpátaljára. A kormánybizottság szervezésében elindult Kárpátalján egy termelési-értékesítési szövetkezet. Idekapcsolódik, hogy kísérleti jelleggel idén kukorica vetőmagot vittünk ki, és olyan jelentős terméshozamot sikerült elérni, hogy jövőre a Nemzetgazdasági Minisztérium is beszáll az akcióba, s a tárcával együtt megtízszerezzük a forrásokat. Ezzel kétmilliárd forint pluszbevételhez juttatjuk a kukoricatermelőket.
– Adja magát a kérdés, hogy miért éri meg mindez mondjuk Északkelet-Magyarországnak?
– Az infrastrukturális fejlesztések természetszerűen maguk után vonják a gazdasági kapcsolatok élénkülését is, ami nyilvánvalóan pezsdítőleg hat majd Északkelet-Magyarország üzleti vérkeringésére. Hozzá kell tegyem, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében óriási változások zajlottak le az utóbbi években. Napjainkban ugyanúgy munkaerőhiány jellemzi, mint az ország iparilag koncentráltabb nyugati régióit. A helyzet pedig még jobb lenne, ha sikerülne átlépni a Kárpátok hágóin, és a programjainkat kiterjeszteni egy nagyjából Lembergig tartó területre. Az ott élő ukránok minden nacionalista megnyilvánulásaikkal együtt szeretnének a visegrádi országok által alkotott gazdasági környezetbe tartozni. Ennek nagyon egyszerű, történelmi oka van: az, hogy ezek voltak az Osztrák–Magyar Monarchia szállásterületei, és itt a magyar közigazgatásnak jelentős és pozitív lenyomata, hagyománya van. Még a legvadabb, nyugat-ukrajnai nacionalista ukrán is azt mondja, hogy az ukrán történelemben az egyetlen, igazi békeidő az Osztrák–Magyar Monarchia idején volt, amikor rend volt, prosperitás volt, mindenki tudta, hogy kinek mi a dolga, és semmiféle jogkorlátozás nem volt, tehát a népek börtöne, ahogy próbálták sulykolni, messze nem volt igaz.
– Melyek lesznek a következő év legfontosabb feladatai?
– A következő évben folytatjuk a rendszerszintű beavatkozásokat. Kárpátalja ma az egyetlen olyan területe a Kárpát-medencének, ahol a vegyes házasságok nettó nemzetpolitikai nyereséget jelentenek. Amíg a vegyes házasság az asszimiláció előszobája más nemzeteknél, addig Kárpátalján, függetlenül attól, hogy a nő vagy a férfi tartozik-e a többségi nemzethez, a gyermekek zömének magyar identitása lesz. Óriási hiba lenne nem kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket. Remélem, hogy az óvodafejlesztési programot hamarosan követni tudja vagy azzal párhuzamosan elindul egy oktatási, iskolafejlesztési program. Tovább kell erősítenünk az Ungvári Egyetemet és a Beregszászi Főiskolát. A Felső-Tisza-vidék szórványmagyarsága a leginkább kitett a nyelvvesztés veszélyének. Ott további akciókkal kell segítenünk a nemzeti nyelv és identitás megőrzését. Szükség van továbbá arra, hogy a magyar állam szerepet vállaljon a térség egészségügyi rendszerének fejlesztésében is, mivel a kárpátaljai elvándorlás elsőrendű oka a szegénység mellett az, hogy az ukrán állam ebből a szempontból is képtelen gondoskodni az ott élőkről.