– Nem volt neonáci párt a Jobbik – jelentette ki a minap a Magyar Narancs kérdésére ugyanaz a Heller Ágnes, aki 2012-ben a Neonáci Ellenes Mozgalomnak a Jobbik erősödése miatt szervezett tömegdemonstrációját méltatva úgy fogalmazott a Heteknek: „A vasárnapi tüntetés (mivel azon a kormánypártok képviseletében Rogán Antal is felszólalt – a szerk.) helyreállította az ország becsületét” külföldön, ahol sokszor mint fasiszta országról beszéltek hazánkról.
Ritka pillanatot dokumentált ezzel a lap, hiszen a közelmúltig a balliberális hangadók és tollnokok zöme azzal igyekezett egyben tartani a magát demokratikusnak nevező ellenzék egyre fogyatkozó táborát, hogy unos-untalan a barna veszély kiteljesedésével, a Fidesz és a Jobbik összejátszásával, sőt koalíciójával riogatott.
Példának okáért a szocialista Nyakó István már a 2009-es európai parlamenti választás idején azzal állt elő, hogy a Jobbik tulajdonképpen a Fidesz „kreálmánya”, s ugyanő beszélt 2011-ben a „Fidesz–Jobbik alkotmányozó szövetségéről”. Párttársai, mint Mesterházy Attila, eközben és ez után nemegyszer szólították fel arra Orbán Viktort és a kormánypártok tagjait, hogy határolódjanak el Vona Gábortól és a Jobbik politikájától.
Az efféle akciók, a Fidesz–KDNP és a Jobbik összemosása annak ellenére kitartott a legutóbbi időig, hogy Orbán Viktor már 2008-ban világosan kizárt bármiféle együttműködést a radikálisokkal, a 2010-es és 2014-es kampányban pedig többször elhangzott: a Fidesz–KDNP egyaránt küzd a baloldali és jobboldali szélsőségek ellen.
Összemosni a kormánypártokat a Jobbikkal persze remek fogásnak tűnt akkor, amikor – és maradjunk csak Heller Ágnes kijelentéseinél – a filozófus olyan nyilatkozatokat tesz, hogy „ma nagyon sok az antiszemitizmus az utcán, a Jobbik erőteljesen képvisel antiszemita hangulatot”. Ezt 2010-ben mondta a Heteknek.
Ugyanabban az évben, közvetlenül a választások után a MixOnline-nak pedig arról beszélt, hogy a Jobbikot karanténba kell zárni, nem szabad engedni neki, hogy „eljátszhassa a parlamenti párt szerepét”. Heller még 2015-ben is a magyar felsőbbrendűséget hirdető, a zsidók listázását követelő, vállalhatatlan pártnak tartotta a Jobbikot.
Egy terjedelmes angol nyelvű interjúban azt fejtegette, hogy Vonáék próbálják magukat kevéssé radikálisnak mutatni, a valódi változásért ugyanakkor szerinte a pártvezetés nem tett semmit, a „cukisodás” tehát puszta politikai PR-fogás. Megemlíti azt is, hogy a pártnak van olyan képviselője, aki az SS jelmondatát viseli magára tetoválva. Majd gyorsan leszögezte, hogy a Fidesz nem áll feltétlenül távol a Jobbiktól.
A fordulat ezek szerint valamikor 2016-ban állhatott be Hellernél, meglehetősen gyorsan. A Jobbikkal való összefogás, a „befogott orral” történő szavazás ötlete a radikális jelöltekre ugyanakkor nem új keletű. Ezt, mint a hatalom megragadásának lehetséges, ha nem éppen kizárólagos módját már 2011-ben felvetette az akkor még LMP-s Karácsony Gergely, tavaly decemberben pedig Mérő László értekezett róla – hogy csak két személyt emeljünk ki a sorból. Heller Ágnes legutóbbi nyilatkozatai is ugyanerről a hideg számításról árulkodnak, ami sok baloldali emberben visszatetszést kelthet.