– Tizenkét éve közös veszteség ért bennünket. Nemcsak egy szomszédos ország katonáit, hanem barátainkat veszítettük el – fogalmazott Simicskó István honvédelmi miniszter pénteken a hejcei repülőgép-szerencsétlenség tizenkettedik évfordulóján.
A Borsó-hegyen gránittömb és kopjafák emlékeztetnek a szerencsétlenségre: 2006. január 19-én a szlovák légierő katonai repülőgépe Pristinából szállt fel, fedélzetén negyvenhárom emberrel, amely a tervek szerint Kassán landolt volna az esti órákban. Úti célját viszont soha nem érte el. A magyar légtérbe 19 óra után néhány perccel belépett géppel a légi irányítók fél óra múlva elvesztették a kapcsolatot.
A gép a 800 méter magas Borsó-hegynek csapódott. A tragédiában 34 békefenntartó katona és a fedélzeten utazó nyolcfős személyzet életét vesztette. A katasztrófát csupán egyetlen tiszt, Martin Farkas főhadnagy élte túl, aki kisebb sérüléseket szenvedett. A katasztrófa évfordulóján hagyományosan a két nemzet szakminisztériumának és hadseregének legmagasabb rangú vezetői közösen hajtanak fejet az áldozatok emléke előtt.
A szlovák és magyar nép sok közös próbatételen és kihíváson van túl, rengeteg dolog köt össze bennünket, sajnos a 2006-os tragédia is, emelte ki a miniszter, majd hozzátette, hogy bár több éve jár a megemlékezésekre, a mai napig megrendülten vesz részt rajtuk.
– Tizenkét évvel ezelőtt negyvenkét bátor ember váratlan behívót kapott Isten seregébe, ahová csak a legkiválóbbak kerülnek. Mi, szlovákok és magyarok segítsük közösen e mennyei sereg győzelmét – mondta a hozzátartozók felé fordulva Simicskó István. A katonák hat hónapon át példamutatóan, a legnagyobb szakértelemmel látták el feladatukat békefenntartóként, a jól végzett munka öröme azonban egy pillanat alatt gyászba csapott át.
– Hejce mind számukra, mind a Szlovák Köztársaság számára örökké e gyász szimbóluma lesz – vélte Peter Gajdos szlovák védelmi miniszter.
A tragédia után Hejce vezetése és lakosai mindent megtettek, hogy segítsék a mentésben részt vevők munkáját.
A pénteki emlékezésen a megjelentek azt mondták: emberségükért hálával tartoznak és barátként tekintenek a hejceiekre.