– Aki megmenti egy ember életét, egy egész világot ment meg – olvasható a Talmudban. Ennek tükrében miként lehet értelmezni a migrációs válságot, az Európát sújtó népvándorlást?
– A migrációt illetően sok kritikát kaptak az egyházak azért, hogy nem lépnek fel kellő eréllyel, nem szólalnak meg elégszer ebben az ügyben. De az egyházak tanácstalanok voltak, miként egész Európa is. Egy dologban azonban egység mutatkozott: ha valaki rászoruló, akkor segíteni kell rajta. Ha éhes, adjunk neki enni, ha fázik, takarjuk be. Mi azt mondjuk, hogy a kompetenciákat szét kell választani. Az egyház dolga, hogy a folyamat a lehető leghumánusabb módon menjen végbe, a probléma megoldása pedig a kormányok, illetve az unió feladata.
– Több zsidó szervezet vezetője, de maga Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete is amellett foglalt állást, hogy az Európát lerohanó migrációval az egész zsidó–keresztény kultúra kerülhet veszélybe, az iszlám térnyerésével teljesen átalakulhatnak az európai közösségek. Ma vannak olyan városrészek Európában, ahol már saját törvények uralkodnak, és aki nem a saría szerint él, az be sem teheti oda a lábát.
– Izrael már sokszor szembesült hasonló tömeges bevándorlással. Amikor az etióp zsidók ezrei érkeztek Izraelbe, az komoly feladat elé állította az államot. Izrael a mai napig nagyon sokat tesz azért, hogy integrálja az eltérő kultúrákból érkezetteket. Európában ez az integrációs folyamat nem mindenhol sikerült. Érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy a nyugati demokráciák ebben mit rontottak el.
– Az etiópiai zsidók Izraelbe vándorlása és a szír muszlimok Európába jövetele között azért van különbség. A nagykövet azt is mondta, hogy Izraelnek is kerítést kellett húznia, hogy kiszűrjék a terroristákat a bevándorlók közül. Ön is egyetért azzal, hogy jelenleg a kerítés a legjobb megoldás a migrációs válságra, illetve a terrorizmus terjedésének megakadályozására?
– Azzal egyetértek, hogy embercsoportok tömeges mozgását szigorúan kontrollálni kell. Fontos azonban azt is tudni, hogy már a jelenlegi migrációs folyamat előtt egész Európában magasabbra emelkedett az összes zsidó intézmény biztonsági kockázati szintje. Még szó sem volt migrációról, amikor a Zsidó Közösségi Kerekasztalon ezt mi is jeleztük a kormánynak. A kockázati szint emelkedését pedig a szélsőséges iszlám terjedése indokolja.
– Egy nemzetközi felmérés szerint hazánkban pár tucat antiszemita támadás történt a közelmúltban, és mind verbális jellegű volt, Franciaországban viszont mintegy nyolcszáz fizikai támadás érte a zsidókat. Vagyis egyértelmű, hogy ahol az iszlám nagyobb teret nyer, ott erősödhet az antiszemitizmus. Erről mi az álláspontja?
– Fontos leszögezni, hogy a Nyugat-Európában tapasztalható fajgyűlölet és a kelet-európai antiszemitizmus más tőről fakad. A nyugati antiszemitizmus a szélsőséges iszlámból vezethető le, míg a kelet-európai antiszemitizmus tradicionális, történelmi elemekre épül. Így megjelenési formája is más. Magyarországon nem jellemző a fizikai atrocitás. Az antiszemitizmus mindenhol a szélsőségekhez kötődik. Hazánkban nem általában a jobboldaliak antiszemiták; a rasszizmus, a kirekesztés a szélsőségeseknél jelenik meg. Igaz ez az iszlámra is, nem a vallással van a gond, hanem azokkal, akik ezt szélsőséges módon értelmezik és használják fel.
– Nem lehet, hogy a nemzetközi közvélemény, a sajtó túlságosan felnagyítja ezt a képet, és ezért hiszik sokan, hogy itt nagyobb az antiszemitizmus, mint máshol?
– De, ez valóban így van. Saját tapasztalatom, hogy Magyarország híre rosszabb, mint a valóság. Izraelben azt kérdezik tőlünk zsidó emberek, szabad-e, nem veszélyes-e Magyarországra, Budapestre jönni.
– Miközben itt található Európában a második legnagyobb zsidó közösség.
– Így van. És, noha a vidéki zsidóságot a háború szinte teljesen felszámolta, Magyarországon, Budapesten virágzó zsidó élet van. Rengeteg zsidó szervezet működik, öt zsidó felekezet létezik, és ezek mind szabadon dolgozhatnak.
– Ezek a szervezetek hogyan tudnának segíteni abban, hogy jobb legyen Magyarország nemzetközi megítélése?
– Számos konferencián veszünk részt, ahol nemcsak a számunkra negatív jelenségekről, az antiszemita közbeszéd terjedéséről vagy Hóman Bálint szobráról teszünk említést, hanem azt is elmondjuk, hogy itt virágzó zsidó élet van, s hogy a mindenkori magyar kormányoktól rengeteg gesztust kaptunk. Igen, a közelmúltban is.
– Ennek ellenére Magyarországgal kapcsolatban sok esetben nem a virágzó zsidó életről beszélnek, hanem inkább a magyarok rasszizmusáról, kirekesztő gondolkodásáról.
– Ebben a sajtónak is megvan a felelőssége. A média mindig a botrányt, a negatív dolgokat emeli ki. A pozitív híreknek nincs hírértékük. Schwezoff Dávid felbukkanása vagy egy botrányos választás mindig jó téma a sajtóban. De a pozitív dolgok – például hogy Lágymányoson a korábban alig pár tagot számláló zsidó közösség mára úgy megerősödött, hogy a kormány és az önkormányzat segítségével kellett bővíteni a zsinagógát, hogy Gyöngyösön vagy Szentendrén újjáalakultak a zsidó közösségek – nem jelennek meg a sajtóban.
– Ha már Schwezoff Dávidnál tartunk, önök hogyan értékelték egy olyan személy megjelenését a budapesti vezetésben, aki korábban női ruhában vállalt fellépéseket?
– Az ő munkáját, igazgatói tevékenységét mindig szakmailag értékeltem, nem a múltja vagy az identitása kapcsán. Ő szakmailag követett el igen komoly hibákat. Mint elefánt a porcelánboltban, úgy rontott neki minden működő rendszerünknek. De ez már messze van tőlünk, nekünk a jövőbe kell tekintenünk.
– A zsidó közösségekben is az egyik legfontosabb, hagyományos érték a család. Ön szerint a többnejűség vagy az azonos neműek házasságának terjedése nem veszélyezteti a klasszikus családmodellt?
– A hagyományos zsidó családmodell 3000 éves történetre tekint vissza, komoly értékekkel, tradíciókkal, az idősek iránti tisztelettel. Való igaz, hogy Európában érzékelhető tolerancia más családmodell irányába is, én mégsem érzem ezt meghatározó veszélynek.
– Két éve tölti be a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöki posztját. Sikerült ez alatt az idő alatt megreformálni a szervezetet?
– A Mazsihisz komoly átalakuláson megy keresztül, ami egy nagy mamutszervezet esetében nem megy egyik napról a másikra. Sok régi beidegződés terheli a szervezetet, amit nehéz azonnal megszüntetni. Elkezdődött egy átláthatóságot segítő folyamat, megváltozott a beléptetési rendszer, a Zsidó Nyári Fesztivált saját hatáskörbe vontuk. Emellett a Mazsihisz vezetésében elindult egy olyan folyamat, amely nemcsak gazdálkodási elvárásokat támaszt az intézményeinkkel szemben, hanem szakmai, stratégiai feladatokat is megfogalmazunk számukra. Ez huszonöt éves hiányossága a szervezetnek, az új tendencia rendkívül jelentős változás. Mindemellett nyitottunk a civilszervezetek felé, a nem zsidó szervezetek felé is.
– A Mazsihisz reformja elősegíti a kormánnyal való együttműködést is?
– A kormánnyal való párbeszédben érdekképviseletünk is láthatóan sokkal markánsabb és hatékonyabb. Igaz, ez időnként konfliktusokhoz vezet, de az érdekvédelmi stratégiánknak megfelelően a párbeszéd lehetőségét mindig megtartottuk a kormány és a szövetség között. Ebben segített a Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki tavaly szeptemberben deklarálta, hogy a konfliktus helyett együttműködésre és konszenzusra kell törekedni.
– Ez volna a cél a Sorsok Házánál is.
– Igen. Éppen ennek kapcsán mondta Lázár János, hogy azt csak úgy szabad megcsinálni, hogy a tartalmával és üzenetével az érintett zsidó közösség értsen egyet. Ha tehát az érdekvédelem oldaláról nézzük ezt a kérdést, akkor megállapíthatjuk, hogy mindenképpen sikeres volt az erről szóló egyeztetés. A viták szerves részei ennek a folyamatnak.
– Néha úgy tűnik, hogy nem is a Sorsok Házáról szól ez a vita, hanem Schmidt Mária személyéről. Lesz megállapodás?
– Nem elsősorban Schmidt Máriáról van szó. Nehezményezzük, hogy mindennemű kérésünk ellenére nem ismerhettük meg a kiállítás forgatókönyvét. Vannak félelmeink, hogy a kiállítás üzenete nem lesz hiteles, és a látogatók másfajta, nem a valóságot tükröző történelmet ismernek meg. Ez vezetett egy erős konfliktushoz. A probléma megoldása a kormány kompetenciája. A holokauszttal foglalkozó történészek véleménye szerint Schmidt Máriának mára olyan a szakmai megítélése, amellyel nehezen elképzelhető, hogy vezetésével nemzetközileg elismert intézmény jöjjön létre.
– Önök tettek Schmidt Mária helyére személyi javaslatot?
– A Sorsok Háza teljes egészében a kormány projektje, mi látunk fantáziát a kialakítandó intézményben, de nem teszünk, nem tehetünk ilyen irányú javaslatot.
– Lesz konszenzus?
– El kell jönnie az időnek, amikor sikerül megállapodnunk ebben a kérdésben.
– Hanukára lesz döntés?
– Szerintem nem. Ez egy időigényes folyamat.
– Jövőre?
– Az biztos, hogy ez így nem maradhat; a kormánynak megoldást kell találnia és döntést kell hoznia.
– Balog Zoltán miniszter felvetette egy gulágemlékmű felállítását. Ezt követően ön egy tízéves moratóriumot javasolt, miszerint ne épüljön semmilyen, a második világháborút követő megszállási emlékmű. Miért?
– A mi javaslatunk az volt, ne különböző szimbolikus szobrokkal próbáljuk meg feldolgozni a történelmünket, mert azt tapasztaltuk, hogy mindegyik valamilyen konfliktust gerjeszt. Szerintünk szobor helyett az oktatásban kell megismertetni a fiatalokkal a történelmet, hiteles történelmi helyszínek bemutatásával.
– Ez most is folyik.
– Valóban, de emlékmű helyett erre kell fektetni a hangsúlyt. Nézze, a Vörös Hadsereg bevonulásával az egész ország felszabadult a náci uralom alól. Mindenki. Zsidók is, nem zsidók is. Más kérdés, hogy ugyanez a hadsereg utána negyven évig megszállás alatt tartotta az országot. Zsidót is, nem zsidót is. Az elmúlt rendszer ugyanúgy működött a katolikus egyház, mint a zsidó felekezet ellen. A zsidóság számára a gettó kapuinak megnyitása, a nem zsidó lakosság számára a megszállás volt a meghatározó történelmi élmény.
– Pontosan ezt fejezné ki a gulágemlékmű is.
– Mind az üldözöttek, mind az üldözők még velünk együtt élnek. Ez minden családban olyan érzéseket válthat ki, amelyeket a társadalom képtelen objektíven feldolgozni. Ezért javasoltuk a tízéves moratóriumot. Addig pedig az oktatásban kell erősíteni a történelemismereteket.
– Milyen a viszonyuk a keresztény egyházakkal?
– Nem pusztán jó, de sűrű is a kapcsolatunk, mind vallási, mind társadalmi kérdésekben. Idén ünnepeljük katolikus testvéreinkkel a Vatikánban megfogalmazott és kiadott Nostra Aetate 50. évfordulóját. Ez volt az első vatikáni nyilatkozat, amely a katolikus egyháznak a többi egyházhoz való viszonyáról szólt, és ránk nézve különösen jelentős, hogy a zsidósághoz való viszony is ebben a nyilatkozatban olvasható. Kimondja, hogy a zsidók nem Jézus gyilkosai, valamint a zsidó-keresztény kultúrkör zsidó gyökereken alapszik. Ennek alkalmából Ferenc pápa a Zsidó Világkongresszus vezetőit audienciára hívta. Felemelő érzés volt közel másfél milliárd ember vallási vezetőjével találkozni, miközben a Szent Péter téren negyvenezer hívő hallgatta.
– Érzi a közösség azt a nyitottságot, amelyet Ferenc pápa sugall?
– Egymás elfogadását érzi a közösség. Ferenc pápa személye és a Nostra Aetate nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a mindkét oldalon meglévő előítéleteket le tudjuk bontani.